Élet-Stílus

Nem aranylabdások, de klasszisok – FN-összeállítás

Egy sor olyan klasszis - világbajnok és BL-győztes - futkározik jelenleg a pályákon, aki csak álmodozott az Aranylabdáról, de sohasem kapta meg. Az ilyen játékosokból állítottuk össze az általunk legerősebbnek vélt tizenegyet.

Kapus:
Gianluigi Buffon (olasz)
Kétségkívül a világ egyik legjobb kapusa. Vannak díjai bőven, de az Aranylabda hiányzik a gyűjteményéből. Két éve, miután világbajnoki címet szerzett a válogatottal, közel került az aranygömbhöz, de végül Fabio Cannavaro megelőzte.

Védők:
Roberto Carlos (brazil)
Éveken át magasasan a legjobb volt a posztján, de a Reallal nyert három BL-címe és világbajnoki aranyérme is kevés volt ahhoz, hogy megkapja a France Football díját. A legjobbja egy második hely 2002-ből. A Fenerbahche játékosaként, immáron 35 évesen végérvényesen lemondhat az aranygömbről…

Paolo Maldini (olasz)
Az AC Milan klubhű védőjének kijárt volna az Aranylabda, hiszen klubcsapatával valósággal „agyonnyerte” magát, hétszeres bajnok a piros-feketékkel, míg a legrangosabb európai klubserleget ötször emelhette a magasba. Neki az Aranylabda-szavazáson két harmadik hellyel kellett beérnie (1994, 2003).

Lilian Thuram (francia)
A szívproblémák miatt a nyáron visszavonult, posztján sokáig a legjobb francia klasszis nyert UEFA-kupát, Európa-bajnokságot és világbajnokságot is, ráadásul a 1998-as vb-elődöntőt két góljával ő döntötte el, de ez is kevés volt az Aranylabdához.

Beckhamnek már nincs is esélye (MTI/EPA)

Beckhamnek már nincs is esélye (MTI/EPA)

Középpályások:
David Beckham (angol):
Ha valakinek, hát neki igencsak erős a hátszele, mégsem jutott fel a csúcsra. 1999-ben – amikor a Manchester Uniteddel triplázott – második lett a szavazáson, aztán később az Aranylabda közelébe sem került. Hiába a kivételes rúgótechnika, ő is a legveretesebb egyéni díj nélkül hagyja majd abba.

Andrea Pirlo (olasz)
Még egy világbajnok, aki nem kapta meg az elismerést, holott korábban úgy nyilatkozott, minden vágya, hogy egyszer a kezébe vegye az Aranylabdát. Ezzel szemben a Milannal kétszeres BL-, egyszeres Világkupa-győztes karmester a dobogóra sem állhatott fel. A vb-siker évében kilencedik volt.

Francesco Totti (olasz)
Együtt sírhat Pirlóval… A zseniális képességekkel megáldott „falkavezér” 2006-ban szintén világbajnok volt, és a Milan középpályásával együtt ő is tagja volt a vb csapatának, ám az Aranylabdára sansza sem volt, míg a következő évben olasz ezüstérmesként, kupagyőzteséként és Aranycipősként csak a 10. helyen zárt. Noha a Rómában lassan minden rekordot megdönt, a France Football tudósítói nem favorizálják.

Michael Ballack (német)
Kétségtelen, hogy a nagy diadalok kimaradtak az életéből, Európa-bajnokságon (2008) és világbajnokságon (2002) is csak ezüstérmet akasztottak a nyakába, míg a legrangosabb európai kupasorozatban két döntőből egyet sem tudott megnyerni a csapataival, a Bayer Leverkusennel, illetve a Chelsea-vel, de talán többet érdemelne… Idén Eb-másodikként, BL-döntősként és angol ezüstérmesként mindössze a 19. helyre volt jó.

Az örök második (MTI/EPA)

Az örök második (MTI/EPA)

Csatárok:
Thierry Henry (francia)
Szinte hihetetlen, de a csatárzseni hiába nyert meg szinte mindent, világ- és Európa-bajnok is volt, s megemlíthetjük a két Aranycipőjét és az Arsenalnál tartott gólrekordját, az ítészek szerint mégsem volt Aranylabdára érdemes. A France Football szavazásán 2002-ben a második helyen végzett, míg 2006-ban a harmadik volt a sorban – ennyit tud felmutatni a legjobb Európában játszó futballistának járó díjjal kapcsolatban….

Raúl (spanyol)
Real Madrid-játékosként többek között a védő Fabio Cannavaro is nyert már Aranylabdát, a klub ikonjának viszont nem sikerült diadalmaskodnia, és a dobogóra is csak egyszer állhatott fel, 2001-ben. Pechére a spanyol válogatott akkor nyert nagy tornát, amikor ő már nem volt kerettag. A Primera Divisiónban eddig hatszor, a Bajnokok Ligájában pedig háromszor ért fel a csúcsra. Szóval legalább egyszer azért kijárt volna neki a díj.

Alessandro Del Piero (olasz)
A manapság sokadik virágzását élő olasz csatárról is nagyon megfeledkeztek a különböző díjak ítészei. Érthetetlen, hogy miért nem tudott labdába rúgni az Aranylabda-szavazásokon, a gólkirályi címei ellenére, sokszoros olasz bajnokként, Bajnokok Ligája-győztesként és világbajnokként miért a Serie A legjobbja elismerés, illetve egy Bravo-díj a legveretesebb egyéni címe. Ezeket is meglehetősen régen, 1998-ban, illetve 1996-ban a kapta meg a Juventusnál a gólrekordot is tartó klasszis.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik