Mióta az UEFA végrehajtó bizottsága 2005. november 8-án háromra szűkítette a versengők listáját, a dolgok komolyra fordultak. Április 18-án, szerdán kiderül Cardiffban, hogy a magyar-horvát közös pályázat a lengyel-ukrán vagy az olasz konkurencia rendezheti meg a 2012-es kontinenstornát.
Az elmúlt év januárjában a sportkormányzat Gyárfás Tamásra bízta az Eb-projekt vezetését. Gyárfás azt mondja, nagyjából 250 millió forintot költöttek el a pályázatra, ennek jelentős részét a támogató cégeknek köszönhetően. Hasonló nagyságrendű kiadásról beszélt Zoran Cvrk, a horvát pályázati bizottság projektmenedzsere is. Hogy ez mire elég? „A szakemberek szerint miénk a legalaposabb munka, de a pályázatokat csak elvileg bírálják el, valójában mellékes körülmények alapján döntenek” – állítja Gyárfás Tamás. Míg a magyar-horvát páros összesen nagyjából 2 millió eurót költött a projektre, a lengyelekkel párban próbálkozó ukránok hivatalosan 5,3 millió eurónál tartanak.
Mi lesz ha nyerünk?
Tegyük azonban fel, hogy végül mégis a pályázatok döntenek, netán a mellékes körülmények is nekünk kedveznek, és minket választanak. Akkor jönnének az igazi problémák. Ezek a világversenyek ugyanis drága, lassan megtérülő és utólag
Gyárfás Tamás. Õ csak arra szerzõdött, hogy megszerezze az Eb-t az országnak.
nehezen hasznosítható beruházásokat is igényelnek, s csekély közvetlen bevételt ígérnek. Eközben az államkasszának éppen filléres gondjai vannak. Gyárfás is elismeri, ő arra szerződött, hogy megszerezze az Eb-t az országnak. Az, hogy mi lesz április 18-a után, már egy másik történet.
Elbert Gábor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sportügyekért felelős szakállamtitkára szerint a tárca – még 2005-ös árakon – úgy számolt, hogy a torna megrendezése 160 milliárd forintos közvetlen költséggel járna, és ebből a központi büdzsét 61 milliárd terhelné. A többit az érintett önkormányzatok, illetve a magánszféra állnák, valamint az UEFA-tól érkezne mintegy 10 milliárd forint: az európai szövetség úgynevezett rendezési díjat fizet, tulajdonképpen kibéreli a stadionokat, viszont ennek fejében az övé a teljes jegy- és reklámbevétel. Más közvetlen bevétel nincs az Európa-bajnokságból. Közvetett módon persze az is gyarapítja majd a központi és a helyi adóbevételeket, hogy az Eb okán a rendezvény ideje alatt minden nap legalább 200 ezer külföldi tartózkodik majd az országban.
A horvátok hasonló módon kalkulálnak. Zoran Cvrk beszámolója szerint 5,5 milliárd kunás (azaz mintegy 180 milliárd forintos) költségvetéssel számolnak, s ebből 3 milliárdot a zágrábi, az eszéki, a spliti és a fiumei stadionok beruházására fordítanák. A fővárosi Maksimir stadiont az állami és a magánszféra együttműködésében, PPP-konstrukcióban újítanák fel, a többi létesítménynél az önkormányzat és az állam közösen állná a költségeket, de a pontos szerepvállalásról még a horvátok sem döntöttek.
60 vagy 1000 milliárd?
A 61 milliárdos magyar állami kötelezettségvállalás nem is tűnik veszélyesen soknak, csakhogy a versenyrendezéshez értők szerint az ilyen események költségvetését rendre alultervezik. Ez nem magyar sajátosság, legutóbb például a 2012-es londoni olimpia szervezői jelezték, hogy az előzetes kalkuláció többszörösére rúgnak majd a kiadások, ezért még különadó kivetése is szóba került. A futball Eb reális hazai költségeit is 300-400 milliárd forintra becsülik. (Az infrastrukturális beruházásokkal együtt ennek a többszöröse lehet a végösszeg: Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter az egyik UEFA-vizit idején ezermilliárdról beszélt.) Értelemszerűen magasabb lenne az állami szerepvállalás is. A Figyelő érdeklődött a sport-szakállamtitkárságon, hogy készült-e a kormányzati garanciavállalás előtt megvalósíthatósági tanulmány, de azt a választ kaptuk, hogy a költségek meghatározása a „rendelkezésre álló korábbi tanulmányok felhasználásával, illetve szakértők bevonásával történt”.
A legdrágább elem a stadionépítés. A kormányzat az Eb-döntő helyszínéül kiszemelt Puskás Ferenc Stadiont magántőke bevonásával építené át. Vagy fel. Esetleg újjá. Mert döntés még arról sincs, mi legyen a katasztrofális állapotban lévő 54 éves létesítménnyel, egyelőre csupán ötletpályázatot írtak ki. A szakértők szerint már a magánszféra bevonásának az ötlete is képtelenség, mivel Magyarországon legfeljebb fitneszközpontot vagy teniszpályát érdemes piaci alapon építeni, másra nincs igény. A befektetők 10-15 év alatt szeretnének hozzájutni a pénzükhöz, erre pedig egy nagyobb stadion vagy csarnok esetében esély sincs. Magyarországon a futball-bajnokikra kitévedő, néhány ezer néző mellett még a nullszaldó is reménytelen. Márpedig a Puskás stadion nagy falat, az ilyen létesítményeknél egy ülőhely bekerülési költsége általában egymillió forint. A 63 ezer fős stadion tehát egymagában elvinné a tervezett állami támogatás egészét.
Rosszul kezdődik
Vidéken sem jobb a helyzet. Tavaly januárban egy megbeszélésen – amelyen részt vett az összes érintett és Gyurcsány Ferenc is – a kormányfő azt kérte, hogy egy hónapon belül készüljenek el azok a megállapodások, amelyek a vidéki stadionok esetében az állami és az önkormányzati szerepvállalás mértékét rögzítik. A felelős a Nemzeti Sporthivatal lett, egészen pontosan Füleky András elnökhelyettes. Azóta eltelt 15 hónap, már nincs hivatal, Füleky is jó ideje a vívószövetség főtitkáraként dolgozik, és nem készültek el a szerződések sem.
Orendi Mihály, a Debreceni Sportcentrum Kht. ügyvezető igazgatója sem tud semmiféle megállapodásról, hiszen arról a városi közgyűlésnek is szavaznia kellett volna. „Úgy látom, senkit sem érdekel, hogy mi lesz Cardiff után; a stadionnak 2010 tavaszára el kellene készülnie, de erre a közbeszerzési szabályok miatt már nincs is elég idő” – mondja a debreceni sportlétesítményeket működtető társaság vezetője.
Ám még csak nem is ez a legnagyobb probléma. Két éve egy informális beszélgetésen Debrecen vezetői még vállalták volna az új stadion építéséből az önrészt, 5-6 milliárd forintot, de mostanra elment tőle a kedvük. Megszorításos időkben nem népszerű elképzelés az ilyen drága látványberuházás. „Ha a Puskás stadionba a főváros nem ad egy forintot sem – így Orendi Mihály -, akkor mit szólna ahhoz a debreceni polgár, hogy az ő pénzéből milliárdokat áldoz a város a stadionra? Ha nem kapjuk meg az Eb-t, akkor nálunk nem lesz új stadion.” Ha viszont megkapják, akkor megint az államnak kell majd mélyen a zsebébe nyúlnia, mert a debreceni tervek megvalósítása legalább 17 milliárd forintba kerülne, s akkor még csak egy, az UEFA-szabványoknak ugyan megfelelő, de „fapados” stadion állna, parkolók, odavezető utak, tömegközlekedési kapcsolatok, egyéb infrastrukturális beruházások nélkül.
Győrben és Székesfehérváron némiképp más a helyzet, mert ott már jelenleg is folynak az építkezések. Székesfehérváron egyelőre 19 ezer nézőnek lesz helye; eddig 2 milliárd forintot költött az állam és az önkormányzat a munkálatokra. Ha megkapjuk az Eb-t, akkor több mint 40 ezresre bővítik a stadiont, fedett nézőtérrel, szállodával, sportgyógyászati központtal. „A pályázatban az szerepel, hogy a stadionfejlesztés további költsége mintegy 9 milliárd forint. A beruházás finanszírozását a kormány és az önkormányzat vállalta, előre meg nem határozott formában” – ismerteti Bozai István, a rekonstrukciót levezénylő Sóstói Stadion Kft. igazgatója.
Utóhasznosítás
A győri ETO-stadionban a futballklub-tulajdonos Quaestor Rt. 15 milliárd forintért építi át a létesítményt. „A 20 ezer néző fogadására alkalmas lelátó, a főépület, a futballkollégium, a szálloda és a szórakoztatóközpont 2008-ig elkészül” – tudtuk meg Klement Tibortól, a stadiont működtető Győri ETO FC ügyvezető igazgatójától. A magánberuházáshoz a város 500 millió, az állam 900 millió forintos támogatást ad. Már áll a főépület, az egyik 8 ezres fedett lelátórész és a kollégium. Ha pozitív döntés születik Cardiffban, akkor a bővítést az állam finanszírozza – az engedélyezési tervek mintegy 35 ezres stadionra készültek. Klement Tibor sem hallott azonban a részleteket szabályozó megállapodásról, miként azt sem tudja megbecsülni, mennyi pénz kellene a többletberuházáshoz. „Nekünk gondolnunk kell az utóhasznosításra is. Ekkora városnak bőven elég egy 20 ezres stadion is, ezért jó lenne olyan megoldás, amely utóbb visszaalakíthatóvá teszi a tulajdonunkban lévő létesítményt” – mondja az ügyvezető. (Korábban felvetődött az a kevésbé költséges ötlet is, hogy a meglévő stadionok kapacitását mobil lelátókkal bővítsék ki, ám ezt a megoldást az UEFA pályázati kiírása tiltja.)
A 30-40 ezres létesítmények viszont növelik a fenntartási költségeket, hiszen az ingatlan egy jelentős része teljesen kihasználatlan marad, ráadásul az alacsony nézőszámnak rossz az optikája is: 20 ezer néző jól mutat egy 20 ezres stadionban, de egy 40 ezresben már sokkal kevésbé. Egyébként hol van nálunk 20 ezer szurkoló egy futballmeccsen? Az UEFA pályázatokat értékelő jelentése szerint Magyarországon az átlagos nézőszám a bajnoki mérkőzéseken 3265 fő; ennél gyérebb érdeklődéssel a pályázók közül csak a horvátok „dicsekedhetnek”. Ha a költségeket vesszük számba, érdemes megemlíteni a biztonsági kiadásokat. A pályázat már most is több mint 15 milliárd forinttal számol e szegmensre, de ennél valószínűleg jóval többe kerül majd az Eb nyugalma. Legalább 15 ezer rendőr, biztonsági ember és önkéntes kell majd, ráadásul a feladat is embert próbáló lesz: például az egy hónapon át a magyar vendégszeretet élvező angol, német vagy holland drukkerek féken tartása.
Külön gond a megfelelő szálláshelyek hiánya. A pályázati bizottság 276 szállodával kötött együttműködési megállapodást, s több mint 25 ezer szobát foglalt le, de a vidéki városokban így is kevés a hely. Az UEFA-szabványokat alig tudjuk teljesíteni, a győri és a székesfehérvári kontingensbe például kénytelenek voltak Balaton-parti hoteleket is beszámítani.
A politika összefogott
Szállodafronton persze besegíthet a magánszféra – a tervek is ezzel számolnak -, de mi lesz a többi, más forrásból finanszírozhatatlan kiadással? A kormánygarancia a rendezésre vonatkozik, van benne néhány, elsősorban az UEFA-nak jogokat biztosító kötelezettségvállalás, a költségekről viszont szinte szó sincs benne. Gyárfás Tamás egyszer már ráfázott az állami ígérettel. Az úszó Eb elnyerésekor még 9 milliárdos uszodafejlesztési programmal biztatta a kormány, a végén azonban a töredékéből épült egy mobil lelátókkal körülvett szabadtéri medence, s az is csak az utolsó pillanatban készült el. Emiatt az európai szakszövetségtől azt is ki kellett udvarolnia, hogy egyáltalán megrendezhessük a versenyeket. „A futball más kategória, itt nem lehet visszalépni, mert pontosan meghatározott tervek vannak, ezeket kell megvalósítani” – szögezi le Gyárfás.
Mindenesetre mindeddig meghökkentő politikai béke kísérte az Eb-pályázatot. A támogatók között van Horn Gyula és Orbán Viktor, Medgyessy Péter és Boross Péter is. Igaz, könnyen megeshet, hogy ezen a pályán is új meccs kezdődik április 19-étől, ha egy esetleges kedvező döntés után kiderül, hogy valójában mennyibe is kerül majd nekünk ez az Európa-bajnokság.
