Emelet: Add fel magad!

Vecsernyés János vonzódik a kortárs írók műveinek feldolgozásához, a jeles operatőr (Mix, Balkán! Balkán!) első nagyjátékfilmje, a Kvartett egy Spiró György-mű alapján született, most Nobel-díjas prózaírónk, Kertész Imre Detektívtörténete szolgáltatta az alapot (és ha már kortárs és tollal alkotó: a film scriptjében közreműködött Háy János is).

Ám nem csupán a vonzalma erős, hanem a hozzáértése is. A kevéssé ismert – és talán egy tévéjáték-hossznál alig többre elegendő – irodalmi szöveg hatásosan (de nem hatásvadász módon) elevenedik meg, ez a remek képi ábrázolás (fojtogató kékek és szürkék, üres utak, legfeljebb elmosódó fénycsíkok, ember sehol) mellett a kiváló szereplőknek köszönhető. Ez elsősorban a történet fő sodrát és fő figuráit jelentő apa-fiú kapcsolatra érvényes – a valóságban is egymás vérei: Haumann Péter és Haumann Máté –, de nincs miért „szégyenkezniük” a kisebb szerepben látható közreműködőknek.

A történet szerint egy képzelt dél-amerikai diktatúrában járunk – ez tulajdonképpen csak a könyvre igaz, a film inkább mifelénk helyezi el ezt a világot, bár a kávéházi beszélgetések során „spanyolos” háttérbeszélgetést vélhetünk hallani –, amelyik titkos szolgáival tartja kordában az állampolgárokat és a fennálló rendet. A megfigyelők csúcsszerve az „Emelet” névre keresztelt osztály. Itt figyelnek fel az ellenálló szervezkedésben talán kalandot kereső, leginkább: a világban helyét nem lelő Hoffmann fiúra (Haumann Máté). A gazdag áruházlánc-tulajdonos apja (Haumann Péter) minden erővel védeni igyekszik, trükkhöz folyamodik, kérdés, hogy megfigyelők – Drusics (Iglódi István) vezetésével a verőlegény Martin (Csuja Imre) és az újonc Simon (Fekete Ernő), aki egyben a film narrátora is – beveszik-e.

Szorongató mozi Vecsernyés filmje, és bár vélhetően többen fogják látni (kisebb) képernyőkön, mint vásznakon, kár kihagyni azt az érzést, amikor a delejes hidegség beszippant. Mindent be fogunk vallani.