Az El Nino-jelenség minden évben, december–január időszakban jelentkezik a Csendes-óceán keleti térségében. Innen ered a neve, ami spanyolul fiú gyereket jelent, utalva a karácsonyra. Általában csak csekély változást okoz a térség időjárásában: az év többi részéhez képest csapadékosabb időszakot jelent.
Viszont három-hét évente felerősödik, és szélsőséges időjárási jelenségek sorát vonja maga után. Legutóbb 1997–1998 fordulóján volt nagyon erős. Az El Nino nyomán fellépő özönvízszerű esőzések okozta áradás hatalmas pusztítást vitt véghez az amerikai kontinens trópusi partvidékén. Csak Kaliforniában több millió dollár értékű volt a pusztítás. A NASA a napokban bejelentette, hogy a műholdfelvételek azt mutatják, idén újabb erős El Ninóval kell számolni.
Drasztikusan csökkenti a halállományt
Az El Nino-jelenség tulajdonképpen egy, a szél-, a tengerjárás és a levegő hőmérsékletének összjátékban végbemenő anomáliát (zavart) jelent.
Dél-Amerika perui partjainál „normál” körülmények között száraz, csapadékszegény időjárás uralkodik. A part mentén az óceán vize jóval hidegebb, mint az a földrajzi helyzet alapján várható lenne. Ennek egyik oka, hogy a délről érkező hideg Humboldt- (Perui) tengeráramlással hideg, páraszegény levegő érkezik a szárazföld fölé. Másrészt a tengeráramlás és a szélmozgás a mélyebben lévő hideg vizet is a felszínre hajtja.
El Nino idején viszont enyhül a hidegvíz-feltörés, valamint a délről érkező tengeráramlás, és helyébe az Egyenlítő felől meleg víz áramlik a partokhoz. A meleg felszíni víz hatására pedig megnő a levegő páratartalma, ami csapadék formájában jelentkezik a szárazföldön.
Erős El Nino esetén ez a jelenség fokozottabban jelentkezik, és általában hosszabb ideig is tart, így a lezúduló csapadék hatalmas pusztítást végez a partvidéken.
Az El Nino nemcsak a csapadékeloszlásban jelent változást, de a halászat számára is igen kedvezőtlen. A Perui-áramlás hideg, oxigénben gazdag vizében a nagy planktonállomány bőséges táplálékot biztosít a halaknak, azok pedig gazdag madárvilágot táplálnak. Az El Nino idején érkező meleg, oxigénben szegény víz viszont tápanyagban is szegényebb, ezért ilyenkor a halállomány drasztikusan visszaesik, és komoly veszteséget okoz a térség halászainak. A halállomány csökkenése a madarak körében tömeges pusztuláshoz vezet.
Az El Ninót gyakran a La Nina jelenség követi, ilyenkor a tengervíz felszíne a szokottnál jóval hidegebb, ezért rendkívüli csapadékhiány lép fel a partvidéki területeken.
Az egész Csendes-óceán térségében érezteti hatását
Habár az El Nino-jelenség legerősebben Peru partjainál érzékelhető, valójában az egész Csendes-óceán térségében kifejti hatását. Ebben az időszakban például Kalifornia területén nem ritkák a pusztító erejű téli viharok, Délkelet-Ázsia és Ausztrália területén pedig az átlagosnál nagyobb aszály figyelhető meg.
Az El Nino kialakulására a meteorológusok és óceánkutatók több előjelből is következtethetnek. Mivel a meleg víz jobban kitágul, a térségben megemelkedik a tenger vízszintje. Ezt rögzítette a fenti képen a Jason műhold.
A képet 2006. szeptember 15-e körüli tíz nap átlagértékei alapján készítették, és összevetették az 1993 óta rendelkezésre álló adatokkal. A sárga, narancssárga és vörös színek jelzik azokat a területeket, ahol az óceán vízszintje idén szeptemberben magasabb volt, mint a korábbi évek azonos időszakában. Ahol pedig hidegebb a víz, vagyis alacsonyabb lett a vízszint, kék és lila színek jelzik. A zöld szín azokat a helyeket mutatja, ahol nincs változás.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
