Egy bogárka élete
Lázár Zsófi és Lázár Ervin meséje
Színpadra alkalmazta: Sárközi Gyula.
Díszlet, jelmez: Kentaur
Zene: Tallér Zsófia, Faltay Csaba
Koreográfia: Jurányi Patrick, Kovács Zsolt, Kováts Gergely Csanád, Sárközi Gyula
Időpont:
2006. július 25.
Helyszín: Margitszigeti Szabadtéri Színpad
Itt van tehát az „Egy bogárka élete” 2.0, amely nemcsak a piciket, hanem a felnőtteket is ámultba ejtheti. Itt nem kell félni attól, hogy a szülők horkolása zavarja a darabot! A fény és hangtechnika leginkább egy lézerszínház show-elemeire hasonlít. A díszlet és a ruhák mintha a Star Wars és az Aida műfajilag ugyan nem éppen határos, de annál látványosabb elemeiből lennének összerakva.
A darab rendezője, koreográfusa olyan jeleneteket álmodott a színpadra, amelyek leginkább egy jól megírt „családi akciófilmhez” hasonlatosak, amit még Walt Disney is megirigyelhet. De még mielőtt valaki túl „könnyűnek” találná a darabot, tegyük hozzá: az Állami Operaház és a KFKI Kamarabalett táncosai a fajsúlyosabb darabokban is megállták már a helyüket, az Egy bogárka élete most nekik is egy jutalomjáték.
Olvasásra buzdít
A darab tavaszi bemutatói után a Bogármese című könyv eladási statisztikái hirtelen megugrottak. A könyvesboltosok szerint a színdarab hatására kezdetek el a gyerekek érdeklődni a könyv iránt.
Sárközi Gyula, az előadás rendezője azokkal az oktatáskutatókkal ért egyet, akik szerint: a magyar gyerekek az átlagnál gyengébben olvasnak, hiszen nem minden esetben sikerül megfelelő szinten elsajátítaniuk az olvasás technikáját. Ábrahám Mónika olvasáskutató szerint a rosszul olvasó tizenévesektől hiába várjuk, hogy saját örömükre, saját érdekükben olvasnak szép- vagy ismeretközlő irodalmat. A „nem olvasás” pedig, leegyszerűsítve egyet jelent a lemaradással. A 21. század tudás alapú társadalmában ugyanis az értő, elemző olvasás az egyén társadalmi beilleszkedésének, a versenyben maradásnak és az életminőség javulásának alapfeltétele.
Sárközi Gyula arra a nemrég megjelent kutatásra is hivatkozik, amely szerint a hátrányos helyzetű gyerekek többsége csak azért olvas, mert a tanár kötelezi őket, és azért, hogy „megismerjék a betűket”, vagy hogy „folyékonyan és gyorsabban tudjanak olvasni”. Ebből is látszik, hogy nem az élmény- és ismeretszerzés motiválja őket, amikor könyvet vesznek a kezükbe.” Sárközi szerint a színház segíthet abban, hogy ezek a gyerekek is kedvet kapjanak az olvasáshoz.
