Időzónazavar

Öt évvel ezelőtt Benedict Allen kutató egy kutyaszánnal próbált keresztülvágni Oroszország arktikus területeiről a Bering-szoroson keresztül Alaszkába. Egy elszabadult jégtáblán rekedve ide-oda sodródott a dátumválasztó vonal két oldalán, és nem tudta, hogy tegnap van-e, vagy ma, vagy esetleg holnap. Ugyanezzel a trükkel játszott Jules Verne is a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényében.

Ha ránézünk az időzónákat ábrázoló világtérképre, gyakorlatilag egy puzle-t látunk magunk előtt. Nincs két egyforma sáv, a zóna határvonalai nem párhuzamosan futnak a hosszúsági körökkel, hanem az országhatárokhoz igazodnak (helyenként viszont nem igazodnak). Tehát semmiképp sem huszonnégy szabályos időzónasávról van szó.

Az 1884-ben rendezett Nemzetközi Meridián Konferencia (International Meridian Conference) a London közelében lévő Greenwich-en áthaladó hosszúsági kört jelölte ki kezdő meridiánnak (0 fok), és az ehhez tartozó középszoláris időt világidőnek vagy greenwech-i időnek (Greenwich Mean Time -GMT). A kezdő meridiántól kiindulva 24 darab 15 fok szélességű időzónára osztották a Föld felszínét. Tehát a 0. zóna a kezdő meridiántól keleti és nyugati irányban 7,5-7,5 fokig terjed, a második pedig a keleti hosszúság 7,5 fokától kezdődik és a 22,5 fokig tart, a 24. zóna pedig a nyugati hosszúság 7,5 fokáig tart. Az időzónák határa nem feltétlenül követi a hosszúsági köröket, mert egyes országok maguk dönthették el, hogy milyen zónaidőt használnak.

Ahány ország, annyi idő?

Nagy-Britanniában azonos helyi idő van mint Portugáliában, holott a kezdő meridián Franciaországot a nyugati harmadánál szeli át Bordeaux és Nantes között, Spanyolországot pedig Valenciától keletre, ez utóbbi két ország mégis egy órával előrébb van a világidőhöz képest.
Indiába érkezve, amely elméletileg három időzónába tartozik, az egész ország területén öt és fél órával kell előrébb állítanunk az órát a világidőhöz képest, míg a szomszédos Nepálban pedig öt óra 45 perccel.

Mi van például Kínával, amely elég nagy ország ahhoz, hogy öt zónaidő is átszelje, és mégis egy zónaidőt használnak, mégpedig a pekingit. A hatóságok az 1949-es forradalom után döntöttek a jelképes egységes időzóna mellett. Érdekes jelenség tapasztalható az afganisztáni–kínai határon: míg Afganisztánba érkezve öt órával kell előrébb állítanunk az órát, ha átlépünk a kínai határon, még plusz három órát forgathatjuk előrébb a mutatót.

Kínához hasonlóan Oroszország tizenegy, az Egyesült Államok pedig hat időzónába tartozik, bár Oroszországban jóval kevesebb időzónát használnak a gyakorlatban.

Utazás a tegnapba

Az egyes országokban gyakorlatban használt zónaidő tulajdonképpen egy folyton változó dolog (bár nem kevés problémát okoz), az egyes országok időről időre módosításokat hajtanak végre. Ezt tükrözi a csendes-óceáni, a dátumválasztó vonal közelében fekvő Kiribati példája is. Míg korábban az egyenlítő mentén lévő 37 szigetből álló ország nyugati felében hétfő volt, a keleti szigeteken még csak vasárnap. 1995-ben viszont módosítás történt, és az egész ország területére bevezették a greenwechi-hez képest plusz 12 órás zónaidőt, ezzel a szigetvilág egy a dátumválasztó vonalon kelet felé átnyúló kart képez a „tegnapba”. Vagyis míg korábban a keleti szigeteken vasárnap volt és a nyugatiakon hétfő, most mindenütt hétfőt mutat a naptár.

Ha az időzónák szabályosan futnának, 24 zónaidőnek kellene lennie, ehhez képest a valóságban 39 van. „Ha egy marslakó érkezne hozzánk, talán ezt a dolgot tartaná a legkülönösebbnek, vagyis hogy az időzónáinknak nincs szabályszerűsége” – mondta Michio Kaku elméleti fizikus a BBC-nek. „Bizonyára furcsának tartanák, hogy az emberek még azt sem tudják eldönteni, hogy hány óra van, holott ez az egyik legelemibb része a civilizációs létnek”.