Alig másfél évtizede még a szolgálati gépkocsi és a céges lakás volt a béren kívüli juttatások „netovábbja”, aztán a „pilléresedés” idején a nyugdíjpénztári hozzájárulás látszott nagyon kedvezőnek. Mára meg szinte egy egész piaci terület épül az adóelkerülési technikákra.
E piacosodási folyamat különös lendülete legalább két forrásból táplálkozik. Az egyik a bérjellegű jövedelmek magas járuléka, a másik pedig a csökkenő infláció. Míg az előbbi a cégeket motiválja, furcsamód ez utóbbi a bérből, fizetésből élőket érinti különösen érzékenyen. A kilencvenes évek inflatórikus időszakában ugyanis a munkavállalói szervezetek gondosan az inflációhoz igazították a kötelező béremeléseket. „Bérharcuk” eredményeként ma gyakorlatilag érzékelhetetlenek az inflációkövető béremelések. Itt lép a képbe a béren kívüli juttatás.
OKTATÁSRA MEGFONTOLTAN. „Ha a cégek oktatási juttatásainak mai tendenciáit össze akarnám foglalni, akkor azt mondhatom, hogy négy csoportba sorolhatóak az ilyen irányú költések” – magyarázza Kurcz Lajos, a Concord Nyelviskola ügyvezetője. Egyrészt nagyon sok vállalat a szakképzési hozzájárulás terhére szervez tanfolyamokat a dolgozóknak, illetőleg ebből a keretből támogat továbbképzéseket.
Kurz Lajos: a céges nyelvoktatások piaca bővül.
A másik csoportba az oktatási pályázatok tartoznak, ezek segítségével a cégek gyakorlatilag ingyen juthatnak szolgáltatásokhoz. Emellett egyre jellemzőbb az úgynevezett cafeteria-rendszer, amikor minden dolgozót megillett egy bizonyos összegű támogatás, s ha többen összefognak, ebből állhatják egy kihelyezett tanfolyam költségeit. Végül a klaszterrendszerről sem szabad megfeledkezni, amikor cégek fognak össze, s közösen alkalmaznak egy szolgáltatót dolgozóik továbbképzésére.
Kurcz Lajos szerint a céges nyelvoktatások piaca bővülő területként jellemezhető, amelyet növekvő számú nyelviskola lát el. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok egyre megfontoltabban költenek, vagyis nagyon megnézik, hogy mit rendelnek. Egyfelől persze csábító a lehetőség, hogy olyan juttatásokat adhatnak, melyeknek nincs tb-terhük, de ha már nyelvoktatást finanszíroznak, akkor speciális képzést kérnek. Tehát nem egyszerűen angol nyelvet, hanem mondjuk az üzleti nyelvet, vagy még speciálisabban, egy adott szakterület nyelvét.
„Légi oroszt” nem kellett megtanulni
Az 1988-ban alakított Concord Nyelviskola egyik specialitása a repülős szaknyelv. Ennek oka „történeti”. A Malév a TU-154-es korszakban oroszról magyarra lefordított műszaki leírásokat alkalmazott, a Boeing-beszerzés alkalmával ellenben úgy döntött a menedzsment, hogy nem a szervizkönyveket fordíttatja magyarra, ehelyett a dolgozókat oktatják angol nyelvre. A nyelviskolát a „repülőtéri” nyelvtanárok alakították, ezért specialitása a cégnek az általános üzleti angol és a műszaki nyelv mellett a repülős „zsargon” is.
De a máig stabil juttatásnak számító „cégautópiacon” is jelentős átrendeződések tapasztalhatóak. A régi formák ugyan tovább élnek, így például a fővárosban, a Lágymányosi híd budai tövében kialakított ipari parkba települt informatikai multik gyakorlatilag minden dolgozónak adnak vállalati gépkocsit – különös tekintettel a tömegközlekedés-mentes telephelyre -, de emellett újfajta megoldásokkal is találkozhatunk.
A változásokat persze a törvényi szabályozás szigorodása is siettette. Mára ugyanis önmagában a cégautó-juttatás – feltéve, hogy a vállalat és a dolgozó is betart minden jogszabályt és APEH-előírást – alig kedvezőbb, mint a bérkifizetés, sőt az adminisztrációs teher talán egy kicsit nagyobb is. Arról nem beszélve, hogy mára egyre többen ismerik fel: az autó költsége nem pusztán a vételárból, illetőleg a lízingdíjból áll. Sőt, még a tankolással sem jutottunk sokkal közelebb a végösszeghez. Az autóra költött pénz egyre nagyobb hányada a parkolás, a szervizelés és a biztosítás által megrajzolt „Bermuda-háromszögben” tűnik el.
A 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás ugyanis az autó számára „rossz esetben” közel 16 óra parkolást jelent. Külön tortúra a szervizelés, ráadásul nemcsak költségigényes, hanem időrabló is. Nos, ma már egyre több cég kínál a dolgozóinak olyanfajta „flottakedvezményt”, amelyet nem csak a cégautós felsővezetők, hanem a saját autóval bejáró mezei alkalmazottak is igénybe vehetnek. Miről van szó? Olcsóbb a biztosítás, kedvezőbb a parkolás (esetleg garázsban), s a szervizbe se kell elvinni a kocsit, mert elviszi a szolgáltató, aki erre az időre kölcsönautót ad. Arról már nem is beszélve, hogy a számlát a munkaadó fizeti.
Miért éri meg ez a munkaadónak? A juttatás bérpótló jellegén túl (a dolgozó olyan szolgáltatást kap, amit esetleg meg sem tudna fizetni) a vállalatot érzékenyen érintő távollétek is jelentősen csökkenthetők ezen a módon.
TRÉNING VAGY JUTTATÁS? A Figyelő Trend tréningszervező cégek illetékeseit is megkérdezte. Többen ugyan kikérték maguknak, hogy az ő komoly outdoor szolgáltatásukat akár csak távoli kapcsolatba is hozzuk a béren kívüli juttatásokkal, de tény, hogy gyakran (vagy legalábbis nem ritkán) a cégvezetés a hétvégi tréningeket olyan környezetbe szervezi, illetve szervezteti a szolgáltatóval, ami legalábbis juttatásszámba vehető.Mi másra gondoljunk, ha a „fejtágításra” kijelölt szállodák gyakran egyben fitnesz- és spajellegűek, s az odarendelt dolgozók jelentős része nem tudná béréből, fizetéséből kigazdálkodni a beugrót? Az sem ritka, hogy a cégek oly módon növelik a tréning, továbbképzés, szakmai megbeszélés juttatás jellegét, hogy tekintettel a tömegszerűség révén elérhető kedvezményes árakra, a dolgozók családtagjainak is lehetővé teszik az ingyenes vagy kedvezményes jelenlétet – persze nem a tréningen, hanem az annak helyet adó komplexum sport- és rekreációs részlegeiben.
A csapatépítő tréningek egyik speciális, ma egyre divatosabb formája a vitorlázás. Több okból is. A sport előkelő jellege, különösen a tekintélyes, tőkesúlyos hajókkal, jól illeszkedik a magukra adó cégek önképéhez. Arról nem is szólva, hogy a vitorlázás csapatmunka, csak közös erőfeszítéssel lehet sikert elérni.
Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ez tréningnek számít-e vagy juttatásnak. A kérdés jószerivel eldönthetetlen, ám néha indulatos véleményekből talán annyi leszűrhető, hogy ha egy cég a Velencei-tó vizén tornáztatja dolgozóit, az profitorientált outdoor-foglalkozás, ellenben ha az Adria hullámaival kell megbirkózni, akkor béren kívüli kötelező juttatás kedvezményezettjeinek érezhetik magukat.
Divat a klubkártya
Egy Nyugat-Európában már elterjedt preventív, egészségmegőrző, rekreációs csomagot kínál cégeknek a Klub Rekreáció Sport- és Rendezvényszervező Iroda. Mint azt az iroda tulajdonosa elmondta, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen típusú juttatások révén érzékelhetően csökken a betegség miatti munkahelyi távollét, ráadásul a dolgozók lojalitását, hűségét is fokozza. A klubkártya a cégeknek már havonta és fejenként 2500 forinttól elérhető. Ezért a munkavállalók korlátlan számú belépésre jogosultak a szerződésben felsorolt sport- és rekreációs létesítményekbe.
