Élet-Stílus

Könyvritkaságot találtak az ELTE-könyvtárban

admin
admin

2005. 09. 15. 12:00

Eddig ismeretlen kéziratra bukkant az Egyetemi Könyvtár szakértője, aki egy régi kódex belső borítójára erősített lapokat kezdett vizsgálni. Kiderült, hogy a nevezetes 1572-es szupernóváról készült leírás került elő.

Valódi ritkaságra bukkant csillagászattörténeti szempontból Farkas Gábor Farkas, a budapesti Egyetemi Könyvtár osztályvezetője. Egy régi, XV. századi kódextöredék átvizsgálásakor (most zajlik éppen a bibliotéka régi könyveinek rendszerezése, restaurálása) a hátsó táblán egy valamivel későbbi időszakból származó kéziratot talált. A kötéstáblához erősített, évszázaddal „fiatalabb” lapokon – mint később kiderült – valószínűleg egy wittenbergi egyetemista jegyzetei olvashatóak.

Megdől az arisztotelészi modell

A kézirat az 1572-es szupernóva fellobbanásáról szól. E szupernóva észlelése a szakértők szerint igen fontos mérföldkő volt a modern csillagászat kialakulásában. Farkas Gábor Farkas szerint a régi, arisztotelészi világkép ezzel dőlt meg bizonyosan, hiszen a szupernóva felrobbanása ékes bizonyítéka volt annak, hogy az „állócsillagok” szférájában, amelyet Arisztotelész romlatlannak hitt, igenis történnek változások.

Méghozzá nem is jelentéktelen módosulások, hiszen az 1572-ben észlelt robbanás után két évvel a Cassiopeia csillagképben lévő szupernóva eltűnt. Ennek a feltételezhető maradványát több mint 400 év múlva, 2004 novemberében fedezte fel egy barcelonai csillagász, Pilar Ruiz-Lapuente.

A XVI. században mindenestre nagy szenzációt keltett, hogy egy ’állócsillag’ egyszercsak felrobban, majd eltűnik. A csillagok ugyanis a rejtélyes „ötödik elemből” (quinta essentia) épültek fel Arisztotelész szerint. Márpedig ennek állandó szerkezetűnek kellett volna lennie, szemben a mi bolygónkon közvetlenül észlelhető négy elemmel, tehát a vízzel, a levegővel, a földdel és a tűzzel szemben. Így az 1572-es szupernóva a „kopernikuszi fordulathoz” hasonlóan hozzájárult a földközpontú világegyetem modelljének megdöntéséhez. A szupernóvát egyébként a kor talán legnagyobb csillagásza, a dán Tycho Brahe (1546-1601) észlelte az elsők között 1572. november 11-én. Hogy persze pontosan mit is látott Tycho, az csak 432 év múlva, 2004-ben derült ki a szakértők számára.

Mi történt valójában?

E modern adatok szerint a dán asztronómus annak lehetett tanúja, hogy egy kettőscsillag-rendszerben az egyik csillag addig „táplált” egy fehér törpét, amíg az végül szupernóva-robbanással fejezte be életét. Az óriáscsillag ledobta külső rétegeit, és azok, valamint a kísérő égitest nagy sebességgel száguldani kezdett kifelé a világűrbe.

A mai asztronómusok úgy bukkantak az 1572-es robbanás nyomára, hogy olyan, a szupernóva fellángolási helyétől távolodó csillagot kerestek, amely – a robbanás során kapott lökésnek köszönhetően –, jóval gyorsabban mozog, mint a szomszédos égitestek. A szupernóva fellobbanásának helyszíne a Földtől körülbelül 10 ezer fényévre van. Mivel az első fényei 432 évvel ezelőtt jutottak el a Földre, a csillagrobbanás 10 ezer 432 évvel ezelőtt történhetett. A csillagászok végül egy gyors, Napunknál kisebb csillagra bukkantak, amelyet a dán asztronómus emlékére Tycho G-nek neveztek el.

A kézirat

Nos, e nagyjelentőségű szupernóváról számol be az a kézirat is, amely 1572 és 1575 között keletkezhetett, s amely a budapesti Egyetemi Könyvtár falai között rejtőzött évszázadokig. A most előkerült dokumentumról Farkas Gábor Farkas azon a csillagászattörténeti konferencián számolt be, amelyet idén augusztusban tartottak Tatán. Azóta ezzel a kézirattal kiegészült az a csillagászattörténeti és térképészeti kiállítás is, amelyet az ELTE könyvtárában rendeztek, s amelyről korábban szintén beszámoltunk a National Geographic Online-on.

A most előkerült latin nyelvű kézirat természetesen nem volt datálva, hiszen egy egyetemista készítette magának, egy wittenbergi professzor, Kaspar Peucer (1525-1602) előadásáról. Ám Farkas Gábor Farkasnak sikerült meghatároznia a kézirat korát. Ebben nagy segítségére volt, hogy az egyik kolligátum címlapján egy horvát származású latinul író költő, Matthias Flacius (1520-1575) versét azonosítani tudta. A kéziratos vers, tehát a protestáns teológus halála előtt keletkezhetett, s ekkor kerülhetett bele az egyetemi jegyzet.

A kézirat másik jellegzetessége ehhez az 1572-es új csillaghoz kapcsolódó jövendölés. A jóslat szerint a szupernóva feltűnése Jézus Krisztus utolsó eljövetelét jelenti, s így hasonlatos a születését bejelentő betlehemi csillaggal. A különleges kézirat második része ugyanis egy 1572. december 7-én, ádvent második vasárnapján a wittenbergi vártemplomban elmondott ünnepi prédikáció szövege, amely jól reprezentálja a csillagászat és csillagjóslás a korban divatos kettősségét, a tudományos és teológiai interpretáció nehezen szétválasztható 16. századi elegyét.

Shakespeare és a Hamlet rejtélyei

De térjünk még vissza Tycho Brahéra, az 1572-es felfedezőre! Farkas Gábor Farkas most készülő disszertációjában egy érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a dán csillagásszal kapcsolatban. Eszerint William Shakespeare-nek volt egy ismerőse, egy Thomas Digges (1546?-1595) nevű matematikus, aki sokat mesélhetett az angol drámaírónak a híres dán csillagászról.

Tycho ugyanis Digges kortársa és tulajdonképpen „kollégája” volt. Így vannak olyan teóriák, hogy a Hamlet dán vonatkozásai Tychóhoz köthetőek, például a helyszín kiválasztásában. A Shakespeare-dráma elején említés esik egy csillagról is, amely valószínűleg az 1572-es szupernóva volt, s amelyet Tycho Brahe írt le részletesen, de a nyolcéves William Shakespeare is láthatta azt Angliában. Az már csak ráadás, hogy egy Tycho Brahéről készült metszet bemutatja a család címerpajzsait, s ezen a sajátos családfáján szerepel két név: Rosenkrans és Guldensteren. Nem nehéz az asszociáció, hogy e két unokafivér alighanem a Hamletben is feltűnő Rosencrantz-cal és Guildensternnel azonosítható. Ők a valóságban tehát Tycho Brahe rokonai voltak, és egyébként valóban dán követekként szolgáltak az angol királyi udvarban. Farkas Gábor Farkas mindenesetre e lehetséges kapcsolat vizsgálatára, az irodalomtörténeti vonatkozásokra is kitér hamarosan megjelenő publikációjában.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

CHICAGO, IL - AUGUST 13: Four-year-old Leo Griffin leaves a protest against the alt-right movement held to mourn the victims of yesterdays rally in Charlottesville, Virginia on August 13, 2017 in Chicago, Illinois. One person was killed and 19 others were injured in Charlottesville when a car plowed into a group of activists who were preparing to march in opposition to a nearby white nationalists rally. Two police officers were also killed when a helicopter they were using to monitor the rally crashed.   Scott Olson/Getty Images/AFP
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.