Nyílt levelet írt Gulyás Gergelynek, a Fidesz frakcióvezetőjének Szanyi Tibor, MSZP-s EP-képviselő.
Az ügy előzménye, hogy Szanyi tegnap egy meglincselt ávós fényképét osztotta meg október 23. alkalmából, „Ünnephez” közeledvén… kommentárral. A posztot szóvá tette a 444, amire szintén bejegyzésben válaszolt Szanyi (szerinte az újságíró „olvasni és eligazodni képtelen”). Ezen a ponton és azt írta: Szanyi kapcsán „a közvetlen eszmei közösségvállalás a diktatúra állampártjával és a forradalom eltiprásával ma is fennáll”, ami “összeegyeztethetetlen a rendszerváltozás utáni demokratikus jogállam alapértékeivel”.
Gulyás szerint a rendszerváltozás egyik nagy erkölcsi adóssága, hogy ahelyett, hogy a magyar szociáldemokrata hagyományok éledtek volna újjá, az 1956-os forradalmárok vérében és hazaárulásban fogant MSZMP jogutódja, az MSZP lett a demokráciában is a baloldal vezető ereje; és ha az MSZP már valóban nem azonosul a forradalom saját jogelődje általi elárulásával, és ma már a független demokratikus jogállam pártján áll,
Na, erre ismét Szanyi lőtt, mai levele alább.
Kedves Gulyás Gergely Frakcióvezető Úr!
Mindenekelőtt sok szerencsét kívánok a frakciója vezetéséhez, s egyúttal jelzem, hogy ez a munkája nem tartalmaz történeti igazságtételi feladatokat. A velem kapcsolatos handabandázását pedig egyenesen visszautasítom, bár nagy meglepetéssel látom, hogy ijedtében elfelejtett sorosozni.
Azt is megértem, hogy a saját pártelnököm – ugyancsak ijedtében, hiszen önök eleget nyomorgatták már – a maga tétova módján próbált ködös retorziók mögé felsorakozni.
Azt viszont ön értse meg, hogy akárhány fideszes trollt is küld a facebook oldalamra, ezek sokaságát messze meghaladja az ‘ünnepi’ nyilatkozataimmal kapcsolatos támogató levelek száma.
Tehát!
Kérem nyugtázza, hogy elvárásai ellenére ma, azaz 2017 október 23-án változatlanul a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok. Holnap is az leszek. Meg holnapután is. Tudom, önöknek reflex, hogy sok mindent parancsszóra elérhetnek az MSZP-n belül is, de ezúttal ez nem fog menni.
Egyúttal felidézem, hogy ön mi mindenen görcsöl. Igen, október 21-én feltettem a facebook oldalamra valaki más bejegyzését, amely egy képet is közöl, amint Jankó Piroska leköpi Asztalos János honvéd ezredes akkor már élettelenül felfüggesztett testét. Igen, az ‘ünnepet’ idézőjelbe tettem, mert hogy az ilyesmi nem lehet ‘ünnep’ tárgya. Ha ön ezt és a hasonló atrocitásokat mégis meg kívánná ünnepelni, hát lelke rajta!
Bár egyikünk sem történész, azért az minimális műveltséggel jól tudható, hogy az 1956 október 28-án létrejött és betartott magyar-szovjet tűzszüneti egyezmény értelmében semmi ok nem volt további csatákra. Nagy Imre miniszterelnök sem adott utasítást saját pártjának bármely székháza megtámadására, ellenkezőleg, október 30-án Nagy Imre akkori pártja és kormánya akaratára volt a Köztársaság téri pártház védelmében Asztalos János honvéd ezredes. Ha ön úgy látja, hogy a Nagy Imre pártja és kormánya védelmében fellépő honvédek elleni fegyveres pogrom helytálló, és a forradalom értékei közé tartozik, akkor ön nincs magánál.
Megerősítem:
Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit.
Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak.
Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket.
Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat.
Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket.
És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.
Természetesen azt is érzékelem, hogy az ön főnöke, Orbán Viktor helyén valónak gondolja a minapi őcsényi kvázi-pogrom esetét is, ami egyébként abszurd egy egykori bányavállalati állampárttitkár fiától, aki egyúttal KISZ-titkár is volt. Mégis, az emberség és a humanitás minimumát elvárva felszólítom Önt, hogy haladéktalanul fejezze be ’56 áldozatainak megcsúfolását!
Legyen béke és megnyugvás!
