Belföld
Bullying,child abuse, child hitting another, friends are running to their aid, stickman chalk drawing on blackboard with copy space.

Bántalmazás és elmaradt fejlesztések egy veresegyházi magániskolában

Haszon Zsófia
Haszon Zsófia

újságíró. 2017. 09. 28. 11:00

A korábban Gyermekliget, ma már Hangvár Óvoda és Általános Iskola néven futó alapítványi  iskola körül néhány hónapja kezdtek gyülekezni a sötét felhők. Az egyik exdiák édesanyja, Égető Erika a folyamat elindítója, aki a lányát fél év után hozta el a sokat ígérő intézményből. Eszter figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD) küzd, ami nagyon megnehezíti az iskoláztatását.

Először csak a BTM-et állapították meg nála, aztán hosszas utánajárás után megkapta az ADHD diagnózist. Tavaly szeptemberben, amikor az előző általános iskolájába bevittem a szakértői véleményt, közölték, hogy vigyem el tőlük, mert nem tudnak a gyerekemmel mit kezdeni.

Így került a látóterükbe a Hangvár. Az iskola hitvallása és pedagógiai programja szerint sajátos nevelési igényű gyerekekkel is foglalkozik, ezért Erikáék számára tökéletes választásnak tűnt. Az igazgatónővel való személyes találkozás után pedig az édesanya kifejezetten megnyugodott, hogy a kis létszámú, családias légkör javára válik Eszternek. A pozitív első benyomások után a család úgy döntött, vállalják a havi 35 ezer forintos tandíjat, eladták a házukat és Veresegyházra költöztek.

Az édesanya ugyan furcsállta, hogy beiratkozáskor nem kaptak szerződést, ez nem kedvetlenítette el, bízott az intézményben, és Eszter állapota miatt kényszerhelyzetben voltak az iskolaválasztással. Ez volt az első bökkenő, de a nagyobb problémák csak később jelentkeztek – állítja Erika.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A pedagógiai szakszolgálatnál kiállított vélemény szerint a lányomnak a tanórák keretein belül pozitív diszkriminációban és különleges bánásmódban kellett volna részesülnie, ezek mellett pedig heti egy diszlexia- és diszgráfiaterápiát, illetve matematikából diszkalkulia-felzárkóztatást írtak elő. Ebből egyetlen egyet sem kapott meg a fél év alatt, az egyéni fejlesztési tervét pedig a mai napig nem láttam

– mondja az édesanya. És ez még nem minden. Erika számára lassan kiderült, hogy a napközis foglalkozásokon felügyelő tanároknak fogalmuk sincs a gyerekek egészségi állapotáról.

„Az egyik délután, amikor Eszterért mentem a napközibe, érdeklődtem a lányom matekteljesítményéről. Rákérdeztem a délutános pedagógusnál, hogy mennyire jön ki nála a diszkalkulia, és a többi súlyosnak nevezhető hiányosság, amik le vannak írva a szakvéleményben. Erre kiderült, hogy ők nem ismerik a pedagógiai szakszolgálat által kiállított szakvéleményt, valamint az orvosi diagnózis tartalmát.”

Ugyanezt tapasztalta Vas Erzsébet is, akinek a lánya szintén csaknem fél évet töltött a fizetős veresegyházi magánintézményben. Tánya epilepsziás és szervi problémáiból adódóan figyelemzavaros, de az első osztályos  beiratkozáskor, a 2015/2016-os tanévben még nem volt pontos diagnózis a kezükben, ezért az édesanya az igazgatónőnek, és írásban a tanítónőknek is jelezte a problémát.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A jelzéseim ellenére a lányom osztályfőnöke közölte velem, hogy adjak a gyereknek nyugtatót, mert lehet, hogy jót tenne neki. Elkerekedtek a szemeim, és felhívtam a figyelmét, hogy a lányomat neurológus kezeli, állandó gyógyszere van egyéves kora óta, nem akarok és nem is adhatok neki nyugtatót. Így derült ki, hogy az osztályfőnök abszolút tájékozatlan az állapotát illetően.

Fejlesztéseket Tánya sem kapott, pedig Erzsébet emlékszik rá, hogy az igazgatónő logopédiát, szenzomotoros tornát és sakkot is említett a beiratkozáskor. Nem hagyta annyiban a dolgot, és miután az órarendben egyetlen fejlesztő órát sem talált, rákérdezett a dologra. Mire az igazgatónő közölte, hogy ezeket mind beépítik a tanórákba, ne aggódjon. Az édesanya mégsem volt nyugodt, főleg, mert ráeszmélt, hogy az iskolának nincs saját tornaterme, vagyis nincs hol megtartani az előírt mindennapos testnevelést.

Farkasné Gortva Melinda fia Eszterrel és Tányával ellentétben végigjárta a nyolc évet a Hangvárban. Nekik egyenesen a pedagógiai szakszolgálat beszédvizsgálójában javasolták a veresegyházi iskolát.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

Körülbelül húsz intézményt megnéztem a környéken, de olyat kellett választanunk, ami életszerű, mert van még két kisebb gyermekem, akiket szintén vinnem-hoznom kellett. Budapest szóba sem jöhetett.

Dávid autizmus spektrumzavarral küzd. A szakszolgálatnál sok fejlesztést előírtak neki, emellett a fiú állapota miatt mindenképpen csak kis létszámú osztály jöhetett szóba.

Bár az édesanya hamar rájött, hogy fia semmilyen fejlesztést nem kap az iskolában, több okból sem mertek lépni. Egyrészt nem volt a közelben olyan intézmény, ahol Dávidot fogadni tudták volna, másrészt Melindáék jókora kedvezményt kaptak a tandíjból, mivel a havi több mint 30 ezer forintot nem tudták volna vállalni. Csöndben maradtak tehát, a fejlesztéseket pedig megoldották magánúton.

Agresszió és titoktartási szerződés

A szülők problémáinak csupán egy része, hogy a gyerekeik nem kapták meg a nekik szükséges fejlesztéseket. A fő gondot egy súlyosabb dolog, a méltatlan, megalázó bánásmód, a gyakran agresszív nevelési attitűd, és a fizikai bántalmazás veszélye jelentette – állítják egybehangzóan. Erikáéknak egy osztálykiránduláson megesett verbális bántalmazás volt az utolsó csepp, Erzsébet lánya viszont még rosszabbul járt.

Éppen otthon csináltuk a halom házi feladatot, amikor elsimítottam Tánya haját a füle mögé, aki erre felszisszent, hogy jaj, de fáj, jaj, de fáj. Akkor vettem észre, hogy a feje és a füle közötti rész tiszta seb, mindkét oldalon felrepedt a bőr.

Végül kiderült, hogy az elsős kislány fülét a magyartanárnő cibálta meg, mert egy kisebb csapattal fogócskáztak és a mosdóajtót rángatták szünetben. Erzsébet először a tanárnőt vonta felelősségre, aki letagadta az esetet, majd az igazgatónőhöz ment panaszt tenni.

„Majdnem kiröhögött, amikor arra kértem, vizsgálja ki a dolgot. Azt mondta, érti, hogy nehezményezem a fülrángatást, de hát vannak olyan szituációk, amikor a gyereket meg kell verni, és a pedagógusnak is lehet rossz napja. Hozzátette, hogy ő is csinált már ilyet, nem nagy dolog” – emlékszik az anya.

Az iskola lapunknak nyilatkozó volt pedagógusa épp a szülők által említett „nevelési módszerek” miatt hagyta ott az iskolát két év után, 2015 januárjában.

Az első évben nagyon szerettem ott lenni, tetszett az elképzelés, hogy a sajátos nevelési igényű, illetve sérült, fogyatékkal élő gyerekeket egyedi program alapján tanítjuk majd

– idézte föl a névtelenséget kérő egykori tanár.

Ám ahogy teltek a hónapok, a pedagógust egyre többször figyelmeztette az igazgatónő, hogy nem elég erélyes a gyerekekkel, határozottabban kellene fellépnie. Az volt a követelmény, hogy a diákok 45 percen át nyugodtan üljenek a padban, lehetőleg egy pisszenés nélkül.

Becsülöm az igazgatónőt mint gyógypedagógus szakembert, de sajnos nagyon hangulatember és egyáltalán nem következetes. Volt olyan nap, amikor kedvesen, puhán viszonyult a gyerekekhez, de ha úgy alakult, minden átmenet nélkül ordibált, káromkodott, csúnyán beszélt és csapkodta az ajtókat. Még nekünk, felnőtteknek is ijesztő volt, nemhogy a diákoknak.

Az iskolát végül azért hagyta ott, mert a napköziben egyedüli tanárként kellett volna segítenie a házi feladatok megírásában az összevont négy alsós osztálynak. Fizikailag ez egy csapat tipikus fejlődésű gyerekkel is szinte lehetetlen, de a speciális figyelmet igényelő diákokkal kivitelezhetetlen volt – mondja. A délelőtti vasszigor miatt felgyülemlett feszültség délután robbant ki a gyerekekből, úgyhogy szinte tíz másodpercenként kitört valamilyen balhé a teremben.

A tanár végül közös megegyezéssel távozott, de a hivatalos papíron az állt, hogy megszegte a titoktartási nyilatkozatot. Merthogy ilyen is volt: eszerint a tanárok nem beszélhettek a szülőkkel a gyerekekről.

A pedagógus két év alatt kétszer írta alá a nyilatkozatot, ami, az igazgatónő elmondása szerint arra szolgált, hogy megvédje a tanárokat az iskolát érő támadásoktól. Saját példányt nem kaptak a dokumentumból, ám az intézményben lefűzve tárolták, és időnként meglobogtatták a paksamétát, ha valamilyen konfliktus adódott.

Több hatóság is vizsgálódik

Az elmúlt időszakban akadt néhány szülő, aki panaszt tett az iskola ellen a különböző hatóságoknál. Tavaly az oktatási jogok biztosához fordult egyikük, mert pont ugyanúgy, ahogy Tánya esetében, az iskolaigazgató nem akart kivizsgálni egy bántalmazásos esetet. A pedagógus felelősségre vonása helyett inkább a diákot tanácsolta el az intézményből. Az ombudsman ekkor megállapította, hogy az igazgatónő súlyos jogsértést követett el, a többi között megsértette a szabad iskolaválasztás törvényben rögzített jogát.

A lavinát azonban néhány hónapja Erika indította el, aki a gyermekjóléti szolgálattól kezdve a rendőrségen át a kormányhivatalig számos helyen bepanaszolta az iskolát. Eszter elmaradt fejlesztéseivel kapcsolatban néhány hete az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jártak, ahol hátrányos megkülönböztetés miatt indítottak eljárást az iskola ellen. Az iskola igazgatónője nem jelent meg, csupán egy ügyvédet küldött, és tanukat sem delegált a tárgyalásra. A vizsgálat folyamatban van, az intézmény vezetőjének be kell mutatnia Eszter egyéni fejlesztési tervét, ami az édesanya állítása szerint soha nem készült el.

Közben Erika mellé több szülő, köztük Erzsébet is csatlakozott, hatan csoportos beadvánnyal fordultak az Emmi Oktatásért Felelős Államtitkársághoz és az Érdi Járási Hivatalhoz. A Hangvár Óvoda és Általános Iskola ugyanis hiába magánintézmény, komoly követelményeknek kell megfelelnie. Alapító okirata szerint sajátos nevelési igényű gyerekekkel is foglalkozik, ezt pedig a pedagógiai szakszolgálat által kiállított szakértői véleménynek megfelelően kell tennie.

A tanuló oktatásával kapcsolatos sajátos követelményektől, a fejlesztési feladatoktól és a szükséges szakemberekre vonatkozó javaslattól a gyermeket ellátó intézmény semmilyen körülmények közt nem térhet el. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztéséhez egyéni fejlesztési tervet kell készíteni, és évente legalább egy alkalommal rögzíteni az eredményét. Ennek tartalmáról és a fejlesztés eredményéről a szülőt tájékoztatni kell

– válaszolta kérdésünkre az államtitkárság.

A sajátos nevelési igényű gyerekek ellátása ráadásul nagyobb állami támogatást jelent az engedéllyel rendelkező iskoláknak, így a Hangvárnak is.

A gyerekek sajátos nevelési igényének jellegétől függően akár kétszer, háromszor annyi támogatást is kaphatnak, mint egy átlagos, állami normatívával rendelkező intézmény.

A csoportos beadvány elérte a célját, és mivel az Oktatásért Felelős Államtitkárság a szülők panaszait súlyos jogsértésekként értelmezte, több fronton is elindította a vizsgálatot. A minisztérium kérésére az Érdi Járási Hivatal soron kívüli ellenőrzést végez a Hangvár Alapítvány a Minőségi Gyermeki Nevelésért és Oktatásért megnevezésű szervezetnél, az intézmény fenntartójánál. A hivatal vizsgálja, hogy a fenntartó a nevelési-oktatási intézményt az alapító okiratban és a működéshez szükséges engedélyben meghatározottak szerint működteti-e.

Kérdéseinkkel megkerestük az intézményvezetőt, aki folyamatban lévő ügyre hivatkozva nem kívánt nyilatkozni. A szülőktől azonban úgy tudjuk, hogy az iskola 2017-es szerződésében külön pontban kitérnek rá, hogy a sajátos nevelési igény és a krónikus betegség kizáró ok a beiratkozásnál, mivel az iskola nem rendelkezik a törvényben előírt gyógypedagógiai feladatok ellátásához szükséges tárgyi és személyi feltételekkel. Ez viszont ellentmond az iskola alapító okiratának, amelyben az alaptevékenységek között szerepel a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Male doctor working on desk with laptop computer and paperwork on his desk. Medical concept by doctor on computer in office with stethoscope over hospital background.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.