Brüsszel, 2017. június 23.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor magyar (j3), Beata Szydlo lengyel (j2), Bohuslav Sobotka cseh (b) miniszterelnök, Emmanuel Macron francia államfő (b2) és Robert Fico szlovák kormányfő (b3) megbeszélése az Európai Unió állam- és kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója második napján Brüsszelben 2017. június 23-án.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Belföld

Elég megnézni, ki mellé telepedett le Orbán, s ki ül vele szemben

Zgut Edit
Zgut Edit

2017. 07. 15. 11:00

V4-ek és az EU: kit szolgálnak fel vacsorára? Elemzés.

Bár a Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen a menedékkérők áthelyezése kapcsán indított kötelezettségszegési eljárás újra felerősítheti a visegrádi országok hangját, hosszabb távon nem lesz képes elfedni a blokk megosztottságát. Az újabb erőpróba a 2020 utáni hétéves uniós keretköltségvetés körüli régiós versenyfutás lesz.

Magyarország vette át a soros V4-elnökséget, ami remek apropót biztosít Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek arra, hogy minden lehetséges fórumon elmondja: a visegrádi együttműködésnél nincs szorosabb és hatékonyabb formáció a térségben.

A helyzet persze némileg árnyaltabb.

Kiválóan szimbolizálta a valóságot Emmanuel Macron és a visegrádi csoport első hivatalos találkozója, ahol már az ülésrend is jelzésértékkel bírt:

az újonnan megválasztott francia elnök mellé Robert Fico szlovák és Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök telepedett, Orbán Viktor pedig Beata Szydlo lengyel kormányfővel oldalán velük szemben foglalt helyet.

French President Emmanuel Macron (C) meets with the Visegrad Group, Slovakia's Prime Minister Robert Fico (R) Czech Republic's Prime Minister Bohuslav Sobotka (3rdR),  Hungary's Prime Minister Viktor Orban (unseen) and Poland's Prime Minister Beata Szydto (unseen), on the sideline of a European Council in Brussels, on June 23, 2017.  / AFP PHOTO / EMMANUEL DUNAND
Fotó: AFP/Emmanuel Dunand

Macron megválasztása amiatt sem kedvező a magyar és a lengyel vezetésnek, mert a francia elnök szerint politikai következményekkel kell szembenézniük az uniós szabályokat megsértő közép-európai országoknak. Nem beszélve az új francia vezetés által támogatott, az eurózóna elmélyítésén alapuló, többsávos integráció kiépítésének tervéről, amit Budapest és Varsó egymással versengve ellenez.

Mindenesetre sokat elmond a visegrádi együttműködés természetéről, hogy Fico utólag kerek-perec leszögezte, Szlovákia az eurózóna érdekeit képviseli, a hagyományosan euroszkeptikus, de mégis inkább Pozsony és Berlin irányába gravitáló Csehország pedig aligha marad majd ki a német-francia vezetésű mag-Európából, függetlenül attól, hogy ősszel milyen színezetű kormány áll majd fel.

Orbán Viktor után szabadon fogalmazva: Pozsony és Prága nyilvánvalóan ott szeretne ülni az asztalnál, hacsak nem akarja magát az étlapon találni.

Ehhez képest Orbán és Jaroslaw Kaczynski mintha nem vette volna észre, hogy a kettejük által tavaly meghirdetett „kulturális ellenforradalom” felett eljárt az idő. Magyarországon egyre erősödő unióellenes kampány zajlik azután, hogy az Európai Parlament határozatban kérte a 7-es cikkely szerinti eljárást Budapesttel szemben, a Bizottság migrációs kvótára vonatkozó kötelezettségszegési eljárása pedig csak olaj volt a tűzre. Orbán európai politikai tőkéjének fontosabb forrása volt, hogy egy új konzervatív politika sikeres képviselőjének tűnt, aki hathatós választ képes adni a konzervatív politikára veszélyt jelentő szélsőjobboldali kihívásokra. 2017 eddigi eseményei azonban nem igazolták a mainstream európai elit bukására vonatkozó várakozását, és a magyar kormányfő által meghirdetett „uniós lázadást” se tapasztalni. Hovatovább az alt-right megerősödése helyett a mainstream konszolidációját, és az európai integráció mélyítésének új lehetőségeit látjuk az újonnan formálódó Macron-Merkel tengellyel.

Amikor a német kancellárt megkérdezték, mit gondol Macron hasonlatáról, miszerint az EU nem szupermarket, ahol a kelet-közép-európai államok kedvükre válogathatnak a kötelezettségeik közül, azt mondta: alapvetően egyetért a francia elnökkel, és örül, hogy Brüsszel nyomást gyakorol a vonakodó tagállamokra. Ez egybecseng azzal a májusban közzétett német kormányzati pozíciós papírral, amely összefüggést láttat a jogállami elvek betartása és az uniós büdzséből finanszírozott beruházások között. Az elmozdulás tehát egyértelmű Merkel korábbi, óvatosabb hozzáállásához képest; a kancellár asszony tavasszal még nem támogatta a renitens tagállamok fiskális büntetőintézkedéssel történő fegyelmezését.

A visegrádi kormányoknak már csak amiatt is résen kell lenniük, mert az Európai Bizottság június 28-án közzétett költségvetési vitaanyaga megerősítette, hogy az EU, részben a Brexitnek köszönhetően, minden idők legnagyobb uniós költségvetési reformjára készül, a kohéziós források elosztásának lehetséges szigorításával. Ezzel párhuzamosan Németország több olyan javaslattal is előállt, ami aligha nyeri majd el a visegrádi országok tetszését:

például, hogy a fejlettebb régiók olyan új kihívásokra is kapjanak forrásokat, mint a menekültek integrációja és a demográfiai változások kezelése.

Hungary's Prime Minister Viktor Orban arrives at the European Parliament in Strasbourg, eastern France, on July 1st, 2017 before a ceremony in tribute to former German chancellor Helmut Kohl.
Kohl, who oversaw German reunification and was a driving force in Europe's integration, died on June 16 at age of 87. / AFP PHOTO / Sebastien Bozon
Fotó: AFP/Sebastien Bozon

Ugyanígy felvetődött, hogy az európai szemeszter keretében a tagállamokra vonatkozó országspecifikus ajánlásokat még fokozottabban a strukturális alapokhoz kötnék, amit utólag Günter Oettinger, az EU-költségvetésért felelős német biztosa is megerősített.

Berlin számára Budapest egész biztosan súlytalan szereplő az európai színtéren ahhoz, hogy Merkel a 7-es cikkely szerinti eljárás alkalmazását támogassa az Orbán-rezsimmel szemben. Ez jól látható volt az EP-szavazáson is, ahol a 34 német néppárti képviselő közül – öt tartózkodás mellett – mindössze ketten szavazták meg a Magyarországot elítélő határozatot. Lengyelországgal pedig olyannyira nem tudnak mit kezdeni, hogy a jogállamisági mechanizmussal már a 7-es cikkely szerinti eljárás előszobájában elakadtak.

A nagy kérdés már csak az, hogy az őszi választások után Berlin nagyobb hajlandóságot mutat-e a renitens tagállamok gazdasági megregulázásával kapcsolatban, vagy a Brexitből és a migrációból levezethető gazdasági szükségszerűségekkel fogják magyarázni a nettó befizető tagállamok érdekeinek még fokozottabb érvényesülését.

Egy összehangolt német kezdeményezésnek köszönhetően, és a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker korábbi ellenkezése ellenére az „enfant terrible” országok most először a zsebükön érezhetik destruktív hozzáállásuk árát.

A magyar V4-elnökség nem győzi hangsúlyozni, hogy a térségbeli országok érdekeltté váltak egymás sikerében, de ilyen körülmények között erősen kérdéses, hogy az eleve 2+2-es felállásban menetelő visegrádi négyesfogat hogyan lesz képes egységes érdekérvényesítést felmutatni.

A szerző a Political Capital külpolitikai elemzője

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.