Belföld

A nők mindennapjait meghatározza a bűntudat

Medvegy Gábor
Medvegy Gábor

hírszerkesztő. 2017. 07. 01. 13:58

Az Üvegplafon blog beszélgetéseket szervez, ahol nők mondják el, milyen kihívások foglalkoztatják őket, és a megoldást is igyekeznek megtalálni.
 

A legalapvetőbb kérdést teszik fel a nőknek az Üvegplafon új projektjében, melyet pénteken este mutattak be a Dürer Kertben. Az Üvegplafon blog célja, hogy rávilágítson a nemek közti társadalmi különbségek megnyilvánulására, a „Hogy vagy?” projekt alapját pedig beszélgetések képezik, amelyek során 8-10 nővel összeülnek, mindenki elmondja, milyen kihívások foglalkoztatják aktuálisan őket, és lehetőséget adnak a résztvevőknek, hogy kapcsolódjanak egymás problémájához.

Réz Anna filozófus, az Üvegplafon alapítója úgy vélte: a feministák gyakran megélik azt a frusztrációt, hogy amiről beszélnek, az a legtöbb embert nem érdekli, a nőket sem. Még csak ellenérzésekkel sem viseltetnek mások a mondanivalójuk iránt, egyszerűen csak rettenetesen külsődleges dolognak tűnik számukra ahhoz képest, ahogy ők a mindennapi életüket élik. Az viszont feltűnt számára, hogy

ha megadatik egy bármilyen közegben élő nő számára, hogy olyan közösségbe kerül, ahol bizalmat élvez és nyitottak arra, hogy meghallgassák, hogyan éli az életét, akkor ki tud bontakozni, és ez sok erőt ad számára.

Nagy Gréta tréner a beszélgetések alapvető céljaként azt fogalmazta meg, hogy a nők meg tudják osztani problémáikat, nehézségeiket, és lássák, hogy ezekkel a problémákkal nincsenek egyedül, de legalábbis valamiféle problémával mindenki küzd. A beszélgetésekkel olyan környezetet teremtenek a résztvevők számára, amelyben érzik, hogy biztonságban vannak, és senki nem ítélkezik felettük. Már voltak alkalmak, amikor kipróbálták, hogyan zajlik egy ilyen beszélgetés, és mindig akadt kapcsolódási pont, közös érzés, közös tapasztalat, ami sokat segít az empatikus hozzáállás elérésében – fejtette ki Nagy Gréta.

Réz Anna elmondta: több alkalmat is meghirdetnek majd, amikor interneten lehet regisztrálni ilyen beszélgetésekre. Itt értelemszerűen vadidegen emberek fognak beszélgetni egymással, ősztől viszont arra is lehetőség lesz, hogy csapatok jelentkezzenek be, szervezetek, munkatársak, baráti társaságok.

Országjárásra is készülnek – tisztában vannak azzal, hogy el fognak jutni olyan helyekre, ahol az lesz a fő probléma, hogy nem tudnak megélni a jövedelmükből, amin nem feltétlenül tudnak segíteni, de abban reménykednek, hogy itt is előkerülnek olyan lokális problémák, amelyek kapcsán kialakítható egy olyan akcióterv, ami segít a megoldásban. Ha egy beszélgetés során kibukik például, hogy a település életét megkeseríti az iskolaigazgató, megkeresik, mit lehet tenni, és

a projekt szervezői igyekeznek a közös cselekvést is segíteni, akár külső segítők bevonásával.

A beszélgetések tapasztalatait egy kutatás keretében is feldolgozzák.

Dóci Edina pszichológus, szociológus rámutatott: az emberek számára egyaránt alapvető fontosságú a saját szükségleteik kielégítése és a saját érdekeiért való kiállás, valamint a társas együttélés és a kapcsolati harmónia. A mi kultúránkban viszont csapdahelyzetet eredményez, hogy az előbbit férfiakhoz, utóbbit a nőkhöz társítjuk, aminek következményeként a nők és férfiak is elidegenednek egyik legfontosabb alapvető szükségletüktől. A nők számára szégyenérzetet, szorongást, bűntudatot eredményez, ha nem figyelnek eléggé mások problémáira – mondta.

A beszélgetésekben azt igyekeznek feltárni, mik azok az intézményes és társadalmi nyomások, amik a nőket érik és gátolják egyéni szükségleteik kielégítését, és milyen következményei vannak ezeknek a nők életére nézve.

Hermann Veronika irodalomtörténész és kultúrakutató az eddig megtartott beszélgetések tanulságairól számolt be. Elmondta: ezekre az alkalmakra saját ismerőseiket hívták, de így is sokszínű társaság gyűlt össze, huszonévestől az ötvenesig, budapestiek és vidékiek egyaránt. Kiderült, hogy igenis vannak olyan alapvető tapasztalatok, érzések, megélések, amelyek nagyon hasonlóak a huszonéves vidéki és az ötvenes budapesti nő számára.

A legmellbevágóbb minden beszélgetés során az volt, hogy kiderült:

a bűntudat mennyire meghatározza egy nő mindennapjait.

Hermann Veronika kifejtette: a társadalom szemében nincs olyan, hogy egy nő nem akar gyereket, ha nincs neki, akkor nyomás helyeződik rá, hogy miért a munkájára koncentrál, ha pedig van, akkor azért van bűntudata, mert nem foglalkozik vele eleget, vagy épp azért, mert a munkájára nem koncentrál eléggé. Ugyanilyen feltűnő hasonlóság a képtelenség a nemet mondásra, az egyéni érdekek elnyomása.

Hermann Veronika rámutatott: a kultúránk és társadalmunk nem kondicionál arra, hogy beszélni tudjunk a problémáinkról, mindig azt hallani, hogy „oldd meg, viseld el, tűrd el, ne nyafogj”, miközben mindig mindenki kéretlen jótanácsokkal lát el. A beszélgetéseken viszont azt tapasztalták az emberek, hogy tényleg kíváncsiak rájuk, semmilyen értékítéletet nem mondanak felettük, és egyáltalán nem ciki megmondani, ha segítségre van szükségük.

Réz Anna elárulta: a projektet közösségi finanszírozásból valósítják meg, „nem áll mögöttünk senki, még külföldről pénzelt kémeknek sem minősülünk”. Részletek a hogy-vagy.hu címen találhatók.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

KODAK Digital Still Camera
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.