A kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos, Fürjes Balázs egy őszinte pillanatában nyilvánosan vallotta be, hogy a budapesti vizes világbajnokságra készülő Dagályról (Duna Aréna) olyan látványtervet tettek közzé, amelyről az első pillanattól fogva tudták, kivitelezhetetlen, statikai képtelenség megépíteni. A budapestiek így hiába várták a bemutatott érdekes tervek kibontakozását, a Duna-parton egy hajlított lemezekkel körülvett dögunalmas kocka nőtt ki a földből.
A magyar államigazgatásban szokatlan őszinteség ellenére Fürjes megnyilatkozása nem mutatta be az állami blöffök és átverések valódi méreteit.
A kormánybiztos nem ejtett szót arról, hogy az állami nagy beruházások mellett az elmúlt években valóságos iparággá alakult a csalóka látványtervek gyártása. A milliárdos fővárosi projekteknél a hatalmas betonmonstrumok miatt rendszeresen bevetik mint eszközt, hogy mutatósabb, izgalmasabb képekkel tegyék a közvélemény számára elfogadhatóvá a beruházásokat.
Különösen az éles tiltakozást kiváltó Liget-projektnél volt szükség arra, hogy vizuális trükkökkel szépítsék meg a tervezett valóságot. A nyilvánosságra hozott látványterveknél az volt a cél, hogy az óriási méretek és a nagy épületmagasságok ellenére is hangsúlyozzák a park, az zöld felületek és a betonépítmények harmóniáját.
Átverték a közvéleményt az olimpiai pályázathoz készült képekkel is. Nem valószínű, hogy a politikusok várakozásainak megfelelően öregbítette volna Budapest jó hírét, ha tényleg a főváros legnagyobb szennyvíztisztító telepének tőszomszédságában épül meg a Csepel-sziget végében az olimpiai park egyik része. A nemzetközi pályázatban is szerepeltetett madártávlati látványterveken azonban déli napsugarak jótékonyan elterelték a figyelmet az iszaprothasztó tornyokról és az ülepítő medencékről.
A nagy állami építkezések között ma már csak elvétve akad olyan, amelyre a politikusok által kedvelt átadási ünnepségig valóban csak annyit költenek, mint amennyit az első hivatalos döntéskor beterveztek.
A színfalak mögötti játszmákat ismerő forrásunk szerint ez többnyire azért van így, mert a pénzügyekben is hasonló trükközés megy, mint a látványterveknél. Forrásunk szerint Fürjes kormánybiztos megtalálta a megfelelő szót, amellyel meg lehet ragadni az óriás ingatlanberuházások egyik lényegi elemét.
Az ötletgazdák a valós árnál nagyságrendekkel kisebb összeget lőnek be, és a hírekben ezek a becsült számok jelennek meg, amikor először beszélnek egy újabb nagyberuházás megvalósításáról. Forrásunk szerint egyszerű meggondolások diktálják ezeket a becsléseket:
ha kisebb az ár, az érdekeltek reményei szerint a kormányban is sokkal könnyebben kap majd zöld utat a projekt, és a kormány is könnyebben tudja kommunikálni az újabb kiadásokat.
A szerényen beárazott elképzelések azonban a legfelső szintű igen után szinte rögtön drágulni kezdenek.
A legfrissebb példa erre a mostani Nagycirkusz helyszínére álmodott biodóm körül kialakult helyzet. A Fővárosi Állat- és Növénykerthez kapcsolt Pannon Park létrehozásának bejelentésekor 10-15 milliárd forintot mondtak be várható árként. 2015 januárjában, amikor már a mérnökök is átnézték a terveket, hirtelen 21 milliárd forintra nőtt a hatalmas üvegház költsége.
A kiírt közbeszerzésre két pályázó jelentkezett. A Garancsi Istvánhoz köthető Market Építő és az osztrák Strabag azonban információink szerint legkevesebb 30-35 milliárd forintért vállalná csak a munkát. A kormánynak ezért várhatóan a zsebébe kell nyúlnia, ha továbbra is azt szeretné, hogy a hatalmas fedett csarnok, amelybe buja növényzetet, gazdag állatvilágot és akváriumot képzeltek el, elkezdjen épülni.
Ma már nehéz elképzelni, hogyan számolhattak például a Puskás Ferenc stadion kezdeti terveinél. A Nemzeti Sportközpontok irányítása alatt 2013-ban még azt állították, hogy 70 milliárd forintból egy szuperstadiont építenek úgy, hogy abban a futball- mellett atlétikai pálya, sportmúzeum, 180 szobás szálloda, konferenciaközpont, irodaház, mélygarázs és számos más funkció is lesz. A projektet két éve – még a Népstadion bontása előtt – Fürjes Balázsnak adták át, aki azonnal kidobta az extra funkciókat, de még szimpla focistadionra csupaszítva is 100 milliárdra becsülte a költségeket. Az építés még azóta sem kezdődött el, de a kormány a múlt héten emelte 190 milliárdra az építkezés keretét.
Fürjes egyébként többször több projekttel kapcsolatban is kijelentette, hogy “egy fillérrel sem fognak emelkedni a költségek”, és hogy “költségkereten belül” fejezik be az építkezést. Ezt mondta a már emlegetett Dagály, új nevén Duna Aréna esetében is, amikor már 49 milliárd forintnál járt a költségvetésből a Garancsi-féle Market Építő munkájára szánt keret.
Az úszóvébé rendezési jogának megszerzése előtt Gyárfás Tamás – még úszószövetségi elnökként – a teljes világbajnokság szervezési költségeire prognosztizált 25 milliárd forintot, az úszópalota árát pedig szerény 8 milliárdra tette.Közben simán elszálltak az olyan kisebb, kevésbé szem előtt lévő Fürjes-projektek is, mint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campus-beruházása. A marketes beruházás 12,6 milliárdját decemberben toldották meg 6,8-cal úgy, hogy tovább 11-et is kilátásba helyeztek.
Csendben, de dinamikusan nő a ma 200 milliárdosra taksált Liget-projekt épületeinek ára is. Baán Lászlóék is inkább tetszetős látványtervek kibocsátásában voltak erősek, mint a pontos tervezésben. Korábban 2018-as választásokra harangozták be a Magyar Zeneházát, ám az építkezés még el sem indult, a Nemzeti Galéria Japánból importált tervei átrajzolás alatt vannak.
Ami biztos, hogy időközben az új Közlekedési Múzeum ára megduplázódott. Sőt. Baán Lászlóék eredetileg 7 milliárdos költséget emlegettek, ma viszont már 15,6 milliárd forintot szánnak a mélygarázsba süllyesztett múzeumi kiállítótermekből és a hatalmas, 61 méter magas nosztalgiacsarnokból álló létesítményre. A hvg.hu-nak adott magyarázat is komoly kétségeket ébreszt az előkészületi munkák alaposságával kapcsolatban. E szerint azért drágult az építkezés, mert az egy „organikus folyamat, mely során számos, előre nem látható igény és kihívás merül fel”.
