Image: 73413244, Az Ózd mellett élő Horváthné Kiss Erika egy hétig éhségsztrájkolt a város polgármesteri hivatala előtt 2012 telén, miután egy behajtó cég elkezdte levonni segélyéből korábbi tartozását., Place: Ózd, Hungary, License: Rights managed, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Belföld

Csoda, hogy élnek: 1,1 millió magyar nyomorog

Angel Marianna
Angel Marianna

újságíró. 2016. 05. 06. 18:45

Tavaly óta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem számolja, hány magyar él a létminimum alatt. A létminimum nem egyenlő a szegénységi küszöbbel, a mérőszám azt mutatja meg, hogy egy háztartásnak mekkora jövedelem szükséges ahhoz, hogy tagjai számára biztosíthassa a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését. A KSH utolsó mérése szerint 2014-ben a háztartások bő 35 százaléka nem érte el ezt a nagyon szerény életszínvonalat.

Németh Zsolt, a statisztikai hivatal elnök-helyettese a metódus kivezetését tavaly azzal indokolta, hogy az szakmai szempontból kevéssé alkalmas a szegénység mérésére, helyette egy új mutatót vezetnek be, amely azt mutatja majd, hogy hány embernek nehezebb a sorsa a társadalomban. A KSH döntésével több érdekvédő szervezet sem értett egyet, öt szakszervezet konföderációs formában, közleményben állt ki a régi rendszer megtartása mellett, nem elvetve egy új szisztéma kidolgozását sem. A Világgazdaság pénteki számában arról írt, hogy a módszert idén ősszel vezetheti be a KSH, amely jóval alacsonyabbra viszi le a megélhetéshez szükséges minimumjövedelmet.

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint a létminimum számítás során kapott új mutató nemcsak egy nyers statisztikai adat, a tárgyalóasztaloknál fontos érvelési alap. Mint mondja,

a korrekt adatok fontosak a kormánnyal folytatott minimálbér-tárgyalások során, bizonyítanunk kell, hogy mi az a legkisebb jövedelem, amit minden munkavállalónak meg kell kapni. Ugyanezen okból lényeges a munkahelyeken folytatott egyeztetések során is „fegyver” a létminimum értéke és ennek növekedése.

Épp ezért a szakszervezet társmegbízóként felkérte a Policy Agendát, hogy – amennyire csak lehetséges – a KSH kivezetett létminimum-módszertanával készítsenek jellemzést Magyarország helyzetéről a 2015-ös évre vonatkoztatva.

A kutatás megdöbbentő eredményeket hozott: a Policy Agenda fejenként 88 016 forintban állapította meg a létminimumot, számításaik szerint ennél alacsonyabb jövedelemből élt a lakosság 41,5%-a (a teljes anyagot itt érheti el). 

Székely Tamás emlékeztet: a létminimum alatt élők aránya évről évre növekszik. Ha a küszöböt lejjebb viszik, az adatokból fals következtetést vonhat le a statisztikai módszertanban kevésbé jártas közönség: úgy tűnhet, hogy jó irányba mozdultunk el a szegénység tekintetében. Pedig hiába nő a leszakadók aránya, a szakszervezeti vezető úgy látja, hogy a kormány elfordul ettől az egyre duzzadó rétegtől. A minimumjövedelem leszállításánál hasznosabb ötlettel érné el, hogy javuljon a statisztika: a rossz tendenciát munkahelyteremtéssel, az oktatás fejlesztésével lehetne visszafordítani.

A létminimum alatt élők nagy része szakképzetlen. Ha érkezik is befektető Magyarországra, ezek az emberek labdába sem rúghatnak a hozzáadott értéket feltételező állásoknál. Biztosítani kell a korszerű szakképzés lehetőségét, ehhez azonban invesztálni kell az oktatásba.

Székely Tamás summázata szerint hiába a statisztikai számmágia, ha szegények tömegeitől zárják el a kitörés lehetőségét. Mint mondja, teljes tévút azzal hitegetni a közvéleményt, hogy rezsicsökkentéssel vagy a sertéshús áfájának mérséklésével lehet segíteni az elszegényedett magyar lakosságon, hiszen a nagy szükségben élők nem vagy alig használnak gázt és ritkán esznek sertéshúst.

Csepeli György: a létminimum úgy mér mindent, hogy semmit sem mér

Más állásponton van Csepeli György. A szociológus szerint a létminimum éppen olyan fikció, mint például a boldogság. A kutatók kialakítanak egy koncepciót, ez alapján mérnek, ám az közel sem biztos, hogy ennek eredményei valóban érvényesek a társadalomra.

Minden léthelyzeten belül van egy nullapont és egy maximum, de amíg a léthelyzeteket nem tisztázzuk, addig a létminimumhoz hasonló átlag úgy mér mindent, hogy közben nem mér semmit sem. Nincs köze a valódi élethelyzetekhez.

Ezért a társadalomtudós szerint a létminimum propaganda-eszköz, aminek hallatán a közvélemény azt hiszi, hogy fontos dolgokról értesül. Mint mondja, nincs kizárva, hogy a létminimum-vizsgálatok eltalálják a szegénység mértékét, de módszertana miatt akár félre is saccolhatnak.

Ma Magyarországon nincsen megbízható jövedelmi és életmód-statisztika, Csepeli György szerint ezekben mindenki hazudik mindenkinek.A létminimum számításánál egy központi étrend alapján meghatározzák az úgynevezett termékkosarat, amelybe meghatározott élelmiszereket helyeznek. Itt nincsen szó éhezésről, erősen korlátozott táplálkozási lehetőségekről. A KSH az új módszertanban szűkítené a termékkosarat, mivel – ahogyan a megújításról szóló idei tanulmányukban fogalmaznak – ezzel

csökkenthető a küszöb alá kerülők heterogenitása, és a mutató alkalmasabbá válhat azon szakpolitikai célok támogatására, hogy ott segítsünk, ahol a legnagyobb a szükség.

Csepeli György azonban naturális mutatókkal vizsgálná a jelenséget, tehát például a gyerekek élelmezésével, a húsfogyasztás gyakoriságával, az öltözködési jellemzőkkel (van-e cipője, ruhája) vagy a fűtési, higiéniai körülményekkel kapcsolatban tenne fel célzott kérdéseket. Ezek alapján össze lehetne állítani egy minimális létfeltétel-indexet – magyarázza Csepeli György, aki szerint a jelenlegi, forintosított létminimum nem megbízható adat.

Ezeket a naturális mutatókat figyelembe véve a szociológus 1,1 millió főre teszi azoknak a magyaroknak a számát, akikre azt lehet mondani, hogy “csoda, hogy élnek”.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.