Belföld

Egy kerítéssel kijjebb a földi pokolból

Belicza Bea
Pál Anna Viktória
Belicza Bea, Pál Anna Viktória

2016. 04. 08. 09:41

Korábban a témában:

Ez már a szabadság?

Egy fűszeres zsíros kenyér, egy szelfi a várban, egy tíz év alatt sem változott barát és egy játszótéri mászókából is kirajzolódó rács mind meghatározó élmény azoknak, akik évekre el voltak zárva a külvilágtól. Öt városban nyílt kiállítás volt fogvatartottak szabadulásuk utáni fotóiból.

Péter 27 évesen került börtönbe, úgy fogalmaz: egyszeri és megismételhetetlen tapasztalat ez neki. Több mint 10 évet ült.

A születésnapomon tartóztattak le. Félig részeg állapotban vittek be, nem is nagyon tudtam, mi történik. Aztán a Nemzeti Nyomozó Irodában közölték a tényállást. A második napon kiderült, hogy a bűntársam ellenem vallott, így készülhettem 10-12 évre.

Fotó: Pál Anna Viktória

Azt mondja, őrült nyomasztó volt, de nem sírt, nem őrjöngött, benne volt, hogy ha egyszer elkapják, komoly büntetés vár rá.

Az elején dönteni kellett. Vagy beállunk a sorba, bólogatunk és megpróbáljuk ép elmével túlélni, vagy lázadunk, balhézunk és jönnek a fegyelmik, szigorítások.

A jófiú szerepet választotta a mielőbbi szabadulás reményében, de nem lehetett gyengének látszani. Telefonján mutatja legjobb barátait a börtönből. Nem kicsik.

Én itt 130 kiló voltam, nyolcan egy tonnát nyomtunk. De bent erre szükség is van. Ruhából is két számmal nagyobbat kellett hordani és célszerű aláöltözni. Az elején még fóliáztam is magam, hogy ne tudjanak átszúrni. Az első két évben sok hátam mögé nézés volt. Nem is sétáltam, beálltam a fal elé, úgy nem lehet gond.

Jól viselte magát, tíz év alatt 52 dicséretet gyűjtött, így az utolsó két évben hazajárós volt, évente 18 napra kiengedték. Nagyon emlékezetes volt, amikor nyolc és fél év után először hagyhatta el az intézményt egyedül. Kapott háromezer forintot és az eltávozási könyvét, azt sem mondták, merre találja az állomást.

Fotó: Pál Anna Viktória

Rosszul lettem, le kellett ülnöm. Pánikrohamot kaptam attól, hogy egyedül dönthettem, nem mondták meg, merre menjek.

A hazajárós időszak is mélyen beivódott, hét nap után feszengett, hogy vissza kell mennie, még akkor is, amikor már nem várták vissza. Három hét után tudott ellazulni és élvezni a visszakapott szabadságát.

Kedvezmény korlátokkal

Noha bent sokat dolgozott konyhán, szabadulás után első útja étterembe vezetett, egy félkilós steakkel ünnepelt.

Még a börtönbe kerülés előtt elvált, így családja nem várta, az édesanyjához költözött. Nem is engedték volna ki, ha nincs befogadója. A kedvezményes szabadulás jelenti most neki a rácsokat:

Nem mehetek külföldre, nem csinálhatok vállalkozást, csak kft.-t, ami 3 millió forintba kerülne. Közben a csontra szabadulóknak, vagyis a visszaesőknek és a legsúlyosabb bűncselekményekért elítélteknek semmi megkötés nincs, mivel csontra leülték a büntetésüket.

Nemrég elvették a börtönt megjártak foglalkoztatásáért járó kedvezményeket is. Így ez sem jelent már neki munkalehetőséget. Az adott bélyeggel olyan nehéz az elhelyezkedés, hogy Péter alacsony fizetésigénnyel is próbálta magát kelendőbbé tenni.

Az első 32 állásinterjún kértek tőlem erkölcsi bizonyítványt. Ennek és a tapasztalatnak a hiányát azzal próbáltam kompenzálni, hogy 20-30 százalékkal a piaci ár alatt kértem. Ez sem segített.

Még a börtönben elkezdett rádiózni, így ugyan már csak pár hétig, de az Adj Hangot Egyesületnél egy ideig van fizetett munkája. A szervezetnél ellát önkéntes feladatokat is, ingyen készít műsorokat a Tilos Rádióban és a Rádió Q-ban, valamint a Civil Support Noprofit szervezetnek is segít.

Előtte soha nem önkénteskedtem. Az, hogy most olyanoknak segítek, akik börtönben voltak, de most rosszabb helyzetben vannak, az egy visszaigazolás, hogy bennem végbement egy olyan változás, ami motivációs tényező lehet másoknak.

Korábban informatikával, hálózatkiépítéssel, videó- és hangvágással foglalkozott. Bent is forgatott filmet. Ezt szenvedéllyel csinálja, így abban bízik, hogy ezen a területen sikerül előrelépnie.

A nők szemében csak egy bűnöző

A fotós projektben kiállították például élete első szelfijét is. Tavaly készült a kép a Budai Várnegyedben. Fontos neki, mert egyrészt budai, másrészt, mert amikor bezárták, még senki sem szelfizett.

Szabadság híd. Fotó: Dobos Péter

A Szabadság hídról készült fotójáról azt mondja, az állandóságot, a stabilitást szimbolizálja. És azt, hogy a jó pontokhoz mindig ragaszkodni kell. De ugyancsak ezt a képet emlegeti, ha a formálhatatlan, rossz börtönszabályokra gondol. Több rendszerkritikus képe is van, mert sok problémát lát, ami ellehetetleníti azokat, akiket egyszer elítéltek.

Nem a börtönben kellenek programok, hanem szabadulás után kellene biztosítani olyan közösségeket, amik segítenek újrakezdeni, biztosítják a kontrollt. Volt egy bankrabló zárkatársam. 21 ezer forinttal szabadult 13 év után, és hozzátartozója sem volt. Borítékolható volt, hogy visszajön. Fél év múlva újra bent volt.

A börtönben úgy számolnak, hogy két év után a szomszédok, öt év után a barátok, 10-12 év után a távolabbi családtagok is elfelejtenek. Péternek szerencséje volt, hogy maradtak fontos kapcsolatai. Édesanyja, két barátja és 16 éves lánya sem fordított neki hátat.

Öt évig hétvégi apuka voltam, aztán nyolc és fél évig nem is láttam a gyerekem. És végül nem én kerestem. Én lehet, hogy nem is mertem volna. Ő kérte, hogy találkozzunk, ismerjük meg egymást újra.  

Ezek a kapcsolatok sokat jelentenek, enélkül a talpra állás majdnem kizárt. De egy nagy hiánnyal még küzd Péter:

Nagyon emocionális vagyok, mindig volt párkapcsolatom és lassan 11 éve nincs. Ez iszonyú nehéz, mert vannak dolgok, amiket csak a társaddal tudsz megosztani.

A szabadulás utáni ismerkedései az első percekben lezárultak, rögtön, ahogy kiderült, börtönben volt. Azt mondja, nem is félelemből, bizalmatlanságból fordulnak el a nők, hanem elítélik.

Úgy reagáltak, hogy te bűnöző vagy, te az alja vagy, veled nem állok szóba!

Fel sem merül, hogy eltitkolja múltját, minden társas kapcsolatában az első 10 mondatban benne van, hogy volt büntetve. Szerinte 10 év börtönt le sem lehet tagadni.

Édes szabadság. Fotó: Dobos Péter

Látszik az érzelmi fegyelmezettség, ami bent alakul ki, és ez kint sem kopik.

Azért igyekszik felejteni a börtönéveket:

Bent két évig csak a kinti életről álmodtam, a szabadulás után fél évvel meg már soha nem álmodom a benti létről.

Azt reméli, hogy a börtön- és civil rádiózás mellé tud majd egy olyan állást is szerezni, amivel nem kell szorongania, vajon milyen csekket hozott a postás. És titkon abban bízik, hogy megvalósíthatja szabadulás utáni eredeti tervét:

A svájci-német határra akartam menni, egy kompra hajóinformatikát tanulni, aztán kereskedelmi óceánjárón dolgozni. Bent ehhez el is végeztem egy vízi jártasságit. Remélem, nem feleslegesen. Várom, hátha változnak a jogszabályok és beadtam egy kérvényt is a mellékbüntetésem enyhítésére.

Ha elutasítanák, 2019-ig halasztania kell ezt a tervet, mert addig nem hagyhatja el az országot.

Koporsópénzre gyűjtenek

Zsolt 9 évet és 9 hónapot töltött börtönben. Tavaly júniusban engedték ki, mégsem érzi szabadnak magát.

Nem szándékos emberölés, de ettől a fekete folttól megszabadulni nem lehet.

Fotó: Pál Anna Viktória

Amikor megtörtént, először attól omlott össze, hogy nem visszafordítható, bármit tesz. Aztán attól, hogy börtönbe kerül. Neki nem a bezártság volt a legelviselhetetlenebb.

 A legnehezebb a kommunikáció bent. A zárkában 8-10 emberből négy nem tud írni, olvasni. Olyan emberekhez kell alkalmazkodni, akikkel nehéz szót érteni. 

A tévé például gyakran volt konfliktusforrás.

A Nóta Tévét egy életre megutáltam. A híradó ismeretlen volt nekik.

Végig dolgozott a börtönben nyomdagépen. 80 ezer forintot tudott megspórolni.

Ezt koporsópénznek hívják bent. Ez a letét, ha valaki meghalna, hogy tudják fedezni a temetést.

Édesanyjához ment a szabadulás után és maradt is, mert az asszony beteg, szüksége van rá, és nem is lenne pénze Zsoltnak önálló albérletre.

Fotó: Pál Anna Viktória

Eredeti szakmája burkoló. Nem is keres most ilyen munkát, egyrészt, mert nagyon rég csinálta, másrészt büntetett előélete miatt sok helyre nem engedik be, 2028-ig nem kaphat tiszta erkölcsi bizonyítványt. Az egykor postásként is dolgozó férfi futárként szeretne elhelyezkedni, csakhogy ahhoz a legtöbb helyen saját kocsi kell, de az nagyon távoli álomnak tűnik.

Munkakereséskor mindenhol elmondta, hogy az elmúlt tíz évét hol töltötte. Volt, ahol csak azt kérdezték, lopás, rablás miatt ült-e, mivel nem, így alkalmazták, de amikor kapott egy jobb lehetőséget, továbbállt, viszont az a munka megszűnt, így most újra állást keres.

A wifi idegen szó volt a börtön után

Szabadulására így emlékszik:

A 6-7 méter belmagasságú börtönből a panelba lépve lehúztam a fejem.

A technikai fejlődés nagyon ledöbbentette.

Amikor bementem még nem voltak okostelefonok. Döbbenet, hogy most mindenki a telefonjába bújva jön-megy. Nekem szabaduláskor a pendrive meg a wifi idegen szó volt.

Élvezi, hogy megszűnt az alkalmazkodás, hogy akkor fekszik le, amikor ő akar és nem zárják be ötkor, akár éjfél után is a szabadban lehet.

Az étel neki is meghatározó élmény volt a börtönévek után, meg is örökítette gazdagon tálalt zsíros kenyerét.

Nagyon hiányoztak a fűszerek. Na, ezen minden van, csak halikra nincs. És ennek még úgy is jobban örültem, hogy kint nem nyílik a tátika naponta háromszor. Vagyis nincs biztos háromszori étkezés.

Megörökítette fotón postás barátját is, akin azt mondja, nem fogott az idő. 25 éve barátok. Rá most is számíthat.

Fűszer. Fotó: Sz. Zsolt

Számára a fotóprojekt azért nagy dolog, mert előtte még a fényképezőgép bekapcsolása se ment, és a jó fotók adta siker önbizalmat is adott neki.

Két gyereke van, mindkettővel tartja a kapcsolatot. Fia most vele is él.

Nem veri nagydobra, hogy börtönben jártam, de kiállna mellettem, ha kell.

Tíz hónap után is álmodik a benti élettel, igaz, egyre ritkábban.

Az a 10 év nem felejthető, az beég. A mai napig úgy érzem, mintha figyelnének.

Azt magyarázta, különös érzés volt levenni a mákos ruhát, ami 10 évig minősítette, besorolta őt. És amikor ment haza civilben, furcsának érezte, hogy nem állnak el mellőle az emberek.

Szerinte most nehezebb az élet, mint a börtön előtt, de van remény, hogy 2028 előtt egyenesbe kerül.

Sokat kerestem mások kapzsiságából

Mártonnal nehéz komolyan beszélni, mindenből viccet csinál. Bűnéről ő is csak nagy vonalakban beszél:

Csalás, lopás, volt ott minden, kivéve erőszak. Kihasználtam a kapzsi emberek kapzsiságát, és azoknak a problémáit, akik szintén valami illegális dolgot műveltek másokkal. Ezzel én nagyon sokat tudtam keresni.

Fotó: Pál Anna Viktória

Októberben szabadult négy év után. Csakhogy nem először. A 80-as években, 25 évesen csaknem két évet töltött előzetesben.

2004-től folyamatosan a börtönt járom. Több mint 15 évet ültem összesen.

Azzal már nem ér viccelődni, hogy mi olyan jó bent, amiért visszajáró. Egy pillanat alatt elkomolyodik:

A börtön az egyik legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet. A börtön földi pokol. Az egészségünk után a legnagyobb kincsünk a szabadság, enélkül nincs élet. Nekem nincs.

Hogy mégis ennyiszer visszakerült, azzal magyarázza, rossz döntéseket hozott, olyan emberekkel állt szóba, akikkel nem kellett volna.

Vannak emberek, akik úgy gondolják, jobb helyen vagyok bent. De mostantól nem adok esélyt.

Határozott abban, hogy lezárja a múltját. Nagy dumáját máshol kamatoztatja. Börtönrádiós lett, ő is az Adj Hangot Egyesület munkatársa még pár hétig, amíg le nem jár a szerződése. Emellett a Rádió Q-ban is vezet műsort.

Feleségét nem akarta börtönben tudni

A börtönben az önálló döntés hiánya viselte meg leginkább:

Mindent megszabnak, mikor egyél, mikor igyál, mikor mehetsz WC-re, mikor fürödhetsz, mikor sétálhatsz, mikor beszélhetsz a szeretteiddel.

A szabadulás után ő is először egy jót akart enni. Első útja egy piacra vezetett, grillcsirkét akart, de nem volt. Ezt annyi várakozás után nagy csalódásként élte meg.

Bár egyhuzamban ő töltötte a legrövidebb időt bezárva, mégis úgy élte meg, hogy amíg bent semmi nem történt, kint minden nap fordult egyet a világ.

Család nem várta. Negyedik feleségétől azt kérte egy év előzetes után, amikor megkapta az ítéletét, hogy lépjen tovább:

Azt mondtam, ne legyünk mindketten börtönben! Ő ártatlan.

Amióta szabadult, nincs párkapcsolata, azt mondja, amíg nincs megfelelő anyagi háttere, addig nem vág bele semmi komolyba.

Az anyagi cél érdekében feláldoztam mindent, és épp azt felejtettem el, miért is csinálom ezt. Miközben a családomért hajtottam, megfeledkeztem róluk és végül el is veszítettem őket.

Öt gyerekéből egy fiával tartja a kapcsolatot. A basszusgitáros fiú ott is van a legfontosabb fotói egyikén, Lüktetés címmel.

Szabadulása után néhány héttel elütötte egy autó, így neki akkor valóban újrakezdés volt az élet. Az orvosok csodának tartják a felépülését. Több kiállított képen is sérülten látható. Az egyik fotót nem is ő maga készítette, hanem az ápolónőt kérte meg. Lélegezz! lett a cím.

Fotó: Pál Anna Viktória

Mártonnak is van egy szelfije, mankóval fotózta magát egy kirakatban.

Egy aluljáróban hajléktalanokat kapott lencsevégre. Azt a címet adta, hogy Szegényen, szabadon.

Megdöbbentett a szegénység ilyen látványa, de tudtam, nekik ez szabadság. Azt remélem, az én szabadságom ára nem lesz ilyen nagy.

Azt vallja, mindenkinek van lehetősége, csak meg kell találni, miben jó, és sosem szabad feladni, hanem új utakat kell keresni. Neki a rádiózással sokat segítettek, hogy letérjen a kitaposott útról. Emellett terveznek egy kávézót is nyitni egy szociális szövetkezeten keresztül.

A kiállításon több fotón is megjelennek rácsok, valóságosak vagy szimbolikusak. Márton büszkesége, hogy az övé lett a program plakátképe, mert a legtöbbet mond arról, ahogy az egykori fogvatartottak megélik az újrakezdést:  Egy kerítéssel kijjebb vagyok

Szabadjáték. Fotó: Horváth Márton „Ábi”
vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.