Az oknyomozó újságíró másfél évtizeden át kutatta az Orbán-vagyon gyarapodását. A Népszabadságnak – halála előtt három nappal – arról beszélt, számított rá, hogy a Narancsbőr című könyve sikeres lesz, de arra nem, „hogy egy hét alatt 10 ezer példány elmegy belőle”. Szerinte azt, hogy Orbán Viktor és környezetének vagyonosodása állammodell lett, nagyon kevesen és nagyon későn vették észre, pedig „ez az első számú probléma.
Nagyon-nagyon régi célról és alaposan átgondolt stratégiáról van szó, amelynek a kiviteli tervei jórészt alighanem még Simicska Lajos briliáns agyában születhettek meg a kezdet kezdetén. Ez vált érezhetővé végre, talán már nemcsak nekünk, újságíróknak, hanem a közvélemény egy részének is”.
Ferenczi Krisztina azt tanácsolta az utána jövőknek, vizsgálják tovább, miként született meg „az Orbán-közeli kör” vagyona. Szerinte ugyanis lélektani pillanat lesz, amikor feketén-fehéren tisztázódik, mi a szerepük az Orbán-rendszerben, a pénz, a vagyon és a hatalom körforgásában. Mint mondta: egyszerre kívánja ezt a pillanatot az országnak, és félti is tőle.
„Vajon belenyugszik-e majd Váradi András juhász gyermeke és a hasonló helyzetű emberek megye- és országszerte abba, hogy ki vannak semmizve Magyarországból? Akár lemondó legyintéssel is el lehet majd intézni: persze, így megy ez. Ugyanakkor olyan mértékben rendeződtek át a vagyoni viszonyok a szegények kárára, hogy az aligha marad valamiféle következmények nélkül.”
Szerinte a központosítás közvetlenül kapcsolódik Orbán Viktor vagyoni helyzetéhez.
„A pókháló mindenhová elér, a legkisebb településeket is befonja, és a közepén Orbán Viktor ül. Nemcsak az általa kontrollált törvényhozás szolgál számtalan esetben személyes érdekeket, de a teljes fideszes politikai osztály és a közigazgatás is Orbán kegyeitől függ, helyben pedig a közmunkát is a polgármester adja, és ha nem vagy vele jóban, akkor éhen hal a családod. Ergo: pofa be, ez az egyetlen érvényes szabály.”
„Ezeken a helyeken, ezekben a helyzetekben semmilyen politikai jogok nem érvényesek. A »pofa be», a teljes kiszolgáltatottság a legfontosabb lépés az új jobbágyság és a cselédlakások Magyarországának visszatérése felé – a kádereknek és strómanoknak közben jut föld, megbízás vagy legalább trafik. Szépen kirajzolták mindezt a miniszterelnök vejének – egy huszonéves jogásznak – az egész országot átérő közvilágítási közbeszerzési sikerei. Az energetika újabban – minden szinten – nagyon érdekli Orbán körét.”
Ferenczi Krisztina szerint a folyamat különösen jól látszik Alcsúton és Felcsúton, ezt ő eléggé közelről követte.
„A fociban is – amiről úgy tartjuk, hogy talán az egyetlen dolog, amit Orbán őszintén szeret – irdatlan pénzek mozognak, például általában is nehezen átlátható tevékenységű alapítványokon keresztül.”
Az oknyomozó újságíró az interjúban elárulta, hogy ’89-ben nagyon szerette, amit Orbán mondott, de szerinte már akkor is ugyanolyan volt, mint most, csak ennek feltárása lett nehezebb. Amikor még az Orbán-bányákról írt, egy-egy cikke után ott álltak mellette a tv-stábok a terepen, még aznap este benne volt az ügy a híradókban. A 2012-es, az Atlatszo.hu-n közölt cikksorozata idején senki nem állt mellette, egyedül volt. Ha az RTL Klub már akkor aktivizálja magát és mellé áll, akkor nem nyert volna a Fidesz tavaly kétharmaddal. További részletek a Népszabadságban.
Ferenczi Krisztina évekig színészként dolgozott, majd újságíró lett és könyveket is írt többek között az Orbán-család bányáiról. Méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után 65 évesen, múlt csütörtökön halt meg.
