Cserdi elsöprő többséggel megválasztott polgármestere, aki csoportosan viszi börtönbe – persze csak látogatóba – a helyi fiatal romákat. A cél az alig 400 lelkes – és ezen keresztül az ország – köcsögmentesítése. Már magával a szóval kis kivívta az emberi jogi szervezetek haragját (rasszistának, homofóbnak bélyegezték), hát még azzal, amiket a cigányságról mond. Úgy van vele: hagyjuk már, hogy nem ciki börtönviseltnek lenni (ez volt a köcsögmentesítés lényege), dolgozni kell és viselkedni, nem az uniós pénzekre meg a cigány önkormányzatokra várni – utóbbiakat fel is számolná. Dolgozni márpedig lehet, nem igaz, hogy nincs lehetőség, de ehhez persze olyan polgármester is kell. Lehet, hogy cigánybűnözés nincs, a börtönben ülő pitiánerek valahogy mégis rendre cigányok.
Ezzel a képpel – mármint egy cigányokat közmunka keretében dolgoztató, őket a róluk szóló sztereotípiákkal nap mint nap szembesítő, tehát Budapest kényelméből nézve legalábbis rasszistagyanús polgármesterrel – csak egy a baj: ő maga is cigány, méghozzá büszke és nem kivételezett hátterű. Gyerekkorában éhezett, három általános iskolája van, mégis sikerült munkát szereznie egy multinál, innen lett polgármester. Az utóbbi évek legellentmondásosabb, egyre inkább hősként ünnepelt közéleti szereplője, Bogdán László most a Belvárosi Szabadegyetemen mesélt egy csurig telt, pótszékekkel telepakolt teremben, például…
…önmagáról.
Ne higgyenek a szemüknek, nem vagyok okosfiú. Három általános iskolám van, ezzel próbálok ellavírozni az élet egyszerűségében. Mert hát nem túl bonyolult az élet. Hogy én rasszista lennék…? Egészségesen nacionalista vagyok, és ez nem baj. Szeretem a hazámat, lázba hoz a Himnusz, szíven üt a nemzeti lobogó, de attól, hogy egyenesen megfogalmazok cigánysággal kapcsolatos problémákat, én nem vagyok megmondófiú. Igaz, az Amnesty International szerint igenis rasszista vagyok és homofób. De legalább analfabéta nem vagyok, ezt szerencsére még nem mondták rám.
Tizenhárom évesen lett meg az első cipőm. Sokat éheztem. De sosem keltem fel úgy, hogy rosszfiú akarok lenni, mindenkit letorkolni, kirabolni, aki szembe jön. Egy magamfajta cigány srácnak nem ilyenek a napjai. Hanem sokkal egyszerűbbek, küzdelmesebbek. Azt üzenem önöknek: nincs más választásuk, velem kell, hogy éljenek. Nem fogok eltűnni a Bermuda-háromszögben. Én is ennek a hazának a fia vagyok, nem egy vörös seggű pávián, akit a kirakatba kell helyezni és mutogatni: „nézd, tud beszélni”. „Nézd, tud dolgozni.” „Nézd, a gyerekei középiskolába járnak.” Ezek ugyanis mind semmit nem érnek, ha önök nem fogadnak el minket, ha nem szeretnek minket. Cserdiben nincs semmi más sztori, csak azt próbáljuk tovább adni, hogy tiszteljük egymást.
…a cigányságról.
A fiatalokban, akikkel találkozom, olyan méretű vágy, felhajtó erő van, hogy élmény velük beszélni. A cigány szakkollégiumok, amelyekbe rendszeresen járok, kész élményfürdők. Mindig azt mondom nekik: nem kell azzal domborítani, hogy cigány vagy. Domboríts azzal, hogy ember vagy. Szóval nem minden cigány gáz. Hogy lehet így gondolkodni? Egymillió cigány él ebben az országban ma, tényleg van, aki komolyan gondolja, hogy mindegyik rossz ember? Tetszik vagy sem, a nem cigányok 1,4 százalékos gyerekszülési arányát most a cigányság húzza fel. Ha maradnak ezek az arányok és marad hozzá ez a gondolkodás, képzeljék el, az ön gyerekeiknek milyen esélyük lesz a kapcsolatteremtésre. Nem a bőrszín határozza meg az embert, hanem a viselkedése, a normái.
Arra szeretném nevelni a cserdieket, hogy viselkedjenek. Viselkedjenek a konyhában, viselkedjenek a közéletben. Ezt a cigányok maguk is megfogalmazzák rendszeresen: „Há’ de (mindig ezt mondják: há’ de) Laci, nem tudunk mi viselkedni.” Úgyhogy modellezzük. Eljátsszuk, hogy szállunk fel a vonatra, mit csinálunk a Sparban. Erzsi felnyúl, végigtapiz húsz kiló kenyeret, én pedig megkérdezem, hogy szerinted ezt ezek után ki fogja megvenni. Néz, megérti. Ez egyébként nem cigányspecifikus dolog, hanem mélyszegénység-specifikus. Akárhogy is: ha kilóg a fika az orromból, szóljanak, nem fogok megsértődni. A kicsinyességen, a sértődöttségen túl kell lépni.
Közben minket mindig integrálni akarnak. Én már nem tudom, hogy hova. Ez van a szegregált oktatással is: van, amit az élet szegregál, meg van, amit az emberek viselkedése, én pedig ezt nem befolyásolnám. Ne csináljunk úgy, mintha folyamatosan szirénáztatni kellene a mentőautót ebben a kérdésben. Egy barátom nemrég azt mondta: három ember uralja a zenét, a zsidó, a néger, meg a cigány. Minden érték, amit tudunk, az is, hogy zenére csapkodjuk a térdünket. Erre vigyázni kell, akárcsak a nyelvünkre. Én félig magyarul, félig cigányul írom az sms-eimet az ismerőseimnek.
A börtönök 163 százalékos telítettséggel működnek, ez 18-19 ezer fogvatartott jelent. Ebből a cigányság gyakorlatilag kimeríti a pitiáner kategóriát. Oké, talán nincs cigánybűnözés, de vannak bűnök, amelyeket cigányok követnek el. Az viszont nagyon fontos, hogy ha Orsós Lajos bűnözik, akkor azt a bűnt Orsós Lajos követte el. Akkor Orsós Lajos a nevén kell nevezni.
…a munkáról.
Szeretem a közmunkát. Jó dolognak tartom. Nem azért, mert integrál, mert visszavezet a munka világába – ezeket a mondatokat én értelmezni sem tudom –, hanem mert általa felmerül az emberekben az igény, hogy ne a segélyekre várjon. Mi vagyunk a szociális háló Darnyi Tamásai: órákig állunk sorba pár forintért, aztán megsértődünk, mikor kiderül, hogy nem elég semmire. Mióta van közmunka, ez a „szegény cigány falu” negyven tonna élelmiszert osztott szét. Ez pedig nem politikai kérdés. Dolgozunk. Kilenc éve képtelen voltam kirúgni bárkit – hát most hova rúgjam ki? Annyi retorziót tudok alkalmazni, hogy aki késik, a Micimackóból kell felolvasnia a többieknek. Egy perc késés: három perc Micimackó.
Munkában nincs demokrácia. Úgy állok hozzá, hogy hétfő és péntek közt nincs különbség – ebben az ügyben rettenetesen kemény pasi vagyok. Nem baj: a mi terményeinket Michlen-csillagos szakácsok rendelik. Igen, van kérdés? Hogy milyen szervezetek szakmai segítségére számíthattunk? YouTube. Azon néztem, hogy kell kell fóliaházat építeni, aztán szaladtam vissza és mutattam nekik. Nem is permetezünk, nincs rá pénz. Fokhagymalét, Hamut, ilyeneket használunk.
…a segélyekről.
Én annak vagyok a híve, hogy ingyen soha semmit. Mi a csillagos csomagokból semmit nem fogadtunk el, egy kiló liszt sem kellett soha az Uniótól. Ez pont, hogy rosszra neveli az embereket. Hetven kukát loptam el az emberektől három héten keresztül. Eltettük a szemetet, majd közösen kielemeztük, mire mennyit költenek – a 47 ezerből élő családokról beszélünk. Döbbenetes számok jöttek ki.
…a Jobbikról
Egy finn tévé csinált velem interjút, kérdezték, mi van velük. Visszakérdeztem: van nekik nemzeti cirkuszuk? Néztek, nem értették, mondták, hogy igen. Na, mondtam, hát nálunk meg vannak nemzeti bohócok. Bocsánat, ha valakit megsértek, de nem hiszek abban, hogy erőből, izommal kell megoldani bármit. Nekünk magunknak kell megtalálnunk a belső csendet és rájönni, van-e miért szégyellni magunkat. Én pedig nem akarom szégyellni magam semmiért – és végképp nem akarok senkit ideológiai alapon elkergetni a faluból vagy az országból.
A jobbik nem lesz kormányzó párt. Megszólal majd a vészcsengő, mielőtt ez bekövetkezni. Mielőtt marhavagonokba terelnék az embereket. Persze, ezek az újak, a fiatalok már okosan csinálják, három éve nem volt talpverés, de nem azért, mert megszelídültek: ennek csak a politikai haszonszerzés a célja. Hogy miért szavazunk mi, cigányok is a jobbikra? Ha pimasz akarnék lenni, azt mondanám, volt ehhez köze a politikának. Mi meg hagytuk, hogy egytálpörköltes hülyét csináljanak belőlünk.
…a cigány vezetőkről.
Rengeteg Bogdán László van ma Magyarországon. Ez nem rólam, vagy a vezetőkről szól, ne az én személyemet boncolgassuk. Mi, cigány vezetők pont attól vagyunk eltorzulva, hogy azt hisszük, mi vagyunk a világ közepe, aztán amikor rájövünk, hogy mégsem, elmegyünk riszálni a csípőnket valami párthoz azzal, hogy odavisszük nekik a cigány szavazókat. Ezt anno még el is hitték, de ma már nem.
A föld szeretete segíthet, hogy kitörjön a cigányság. Ehhez pedig dolgozni kell, nem eldíszesedni. Van elég díszcigány Magyarországon. Minden politikai elit megteremtette magának a lehetőséget, hogy kiemeljen egy-két burkolt vajdát és alkalmazza rajtuk a díszcigányság összes mechanizmusát. A cigány közösségekben mindenki nagyon könnyen elképzeli magáról, hogy ő a tuti, ő a megmondó, eközben pedig elszakad a munka világától. Cserdi ebben úttörő: mi képesek voltunk megmutatni a hazánknak, hogy fel tudjuk számolni a kicsinyességet, hogy képesek vagyunk megteremteni az igényességet.
