Belföld

Mirkóczki Ádám: Megkérdezem Bélát, hogyan került ki Moszkvába

Hogyhogy melyik Bélát? Na, ne vicceljünk. Interjú a Jobbik szóvivőjével.

Miért nem hagyják beszélni Kovács Bélát?

Szó sincs róla, hogy ne hagynánk, de most kórházba került, és az egészsége fontosabb, mint hogy nyilatkozgasson.

Előtte se hagyták.

Nem igaz. Az ügy kirobbanása után sajtótájékoztatót tartott és hétfőig az összes fórumán válaszolt az újságírók kérdéseire.

Tényleg beteg?

Tényleg. Ilyennel nem tréfálunk. Mellkasi szúró fájdalommal került orvoshoz, ami egy ötvennégy éves ember esetében aggodalomra ad okot.

A hétfői sajtótájékoztatójukról, melyet Vona Gáborral és önnel tartottak hármasban, elmenekült Kovács Béla. De mielőtt távozott volna, az ön fülébe súgott valamit. Mit?

Olyan zaj volt, nem hallottam. Tán valami olyasmit, hogy szia, vagy azt, hogy mentem.

Azt hittem, engedélyt kért lelépni.

Nem. Én is jobban örültem volna, ha marad. Úgy álltunk ki, hogy először Gábor elmondja a magáét, aztán én jövök, és végül Béla, hiszen tudtuk, hogy a kérdések 99,9 százaléka neki szól majd.

Vajon mennyit visz el a Jobbiktól az EP-választáson a Kágébéla-botrány?

Fogalmam sincs. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok is a cirkusz előttről valók.

De az biztos, hogy visz, nem?

Én erre se vennék mérget.

Hoz?

Azt se mondanám. A Fidesz aljassága azonban rendkívüli módon kikristályosodik ebben az ügyben, így még az is lehet, hogy sokak szemét felnyitja.

Felvetődött önökben Kovács Béla visszaléptetése?

Természetesen nem, hiszen nincs bizonyíték a bűnösségére. Mire léptessük vissza? Egy Magyar Nemzetben megjelent cikkre?

A kampány szempontjából nem az a lényeg, stirlitzkedett-e Kágébéla, hanem az, hogy a Jobbik hogyan minimalizálhatja a kárt. Mondjuk előrukkolhatnak azzal a dumával, hogy az ellenség gaz akciója megroppantotta a pártot és a hazát hűen szolgáló Kovács Béla egészségét, aki a közösség üdvét szem előtt tartva visszavonul.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Eleve jogilag sincs lehetőség módosítani a listát. És szándékunk sincs rá.

A fideszes Németh Szilárd azt nyilatkozta a Nemzetbiztonsági bizottság ülése után: alapos a gyanú, hogy Kovács Béla hírszerző tevékenységet folytatott, s konspirált kapcsolatot tartott fenn az orosz titkosszolgálattal.

Először is: Németh Szilárd mondandójának egyik fele nettó hazugság, a másik államtitoksértés. Utóbbival próbálta hitelesíteni és igazzá tenni az előbbit. Másodszor: ez az állítás az EP-képviselők kilencven százalékára és a diplomáciában mozgók száz százalékára igaz lehet.

A konspirálás az oroszokkal?

Nem. A kapcsolattartás, akár az illető tudtán kívül.

Amikor 2005-ben felvették Kovács Bélát a pártba, nem adott okot mérlegelésre, hogy még a szocializmus éveiben tokiói amerikai magánegyetemre járt, aztán pedig Moszkvában szerzett diplomát, ráadásul abban a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, ahol „jelen van” az orosz titkosszolgálat? És az sem hozta működésbe a riasztót, hogy utóbb, rövid budapesti tartózkodás után, 1988-ban azzal költözött vissza a vidám helynek akkor sem tekinthető Moszkvába, hogy idehaza nem érzi jól magát?

Azokat kérdezze erről, akik annak idején beléptették. Vélhetően örültek egy ilyen magas képzettségű, sok nyelven beszélő embernek.

A Szovjetunióban szerzett diploma sem ért meg egy káderezést?

Ilyen erővel mindenkivel lehetne kötözködni, hogy hol tanultál, hol és kivel nyaraltál, satöbbi.

Egy radikáljobbos pártban a moszkvai diploma alighanem gyanúsabb, mint egy füredi sörözés a haverokkal.

Persze, de akkor a Gyöngyösi Marcit is elővehetnénk, hogy „figyelj csak, neked ugye diplomaták voltak a szüleid”!

Nem rossz ötlet.

A többieket meg más dolgokkal lehetne zaklatni. Ami fontos, hogy sem Béla, sem Marci, sem más nem titkolta el az előéletét, az iskoláit, és munkájukkal is rászolgáltak a bizalomra. Gond akkor lenne, ha fontos információkat titkolna el valaki. Jó, ha máshonnét nem, a tanulmányainkból ismerjük a rendszerváltás előtti világot, és tisztában lehetünk vele, hogy kellett valami kapcsolat vagy egy szerencsés státusz a Kovács családban, ha Béla megtehette, hogy évekig külföldön tanul… Na, az mindenesetre biztos, hogy ha legközelebb találkozunk, megkérdezem tőle, hogyan került ki Moszkvába annak idején.

Mostanáig úgy tűnt, a Jobbik éber társaság.

Amennyire lehet, éberek vagyunk. De a pártnak nincs sem eszköze, sem belső testülete lekáderezni a belépő tagokat. Mindenki ad önéletrajzot, nyilatkozik, hogy büntetlen előéletű, de azt hogyan deríthetnénk ki, ha az illetőt húsz évvel korábban elítélték, teszem azt, anyagyilkosságért?

Ötven-száz ember pedigréjét átnézni azért nem teljesíthetetlen mutatvány.

Tizenháromezer tagunk van.

Elég lenne a csúcson lévőket, a képviselőket, polgármestereket, az élcsapatot csekkolni.

Kovács Béla 2005-ben lépett a pártba, esetében akkor még ki beszélt élcsapatról?

Legalább akkor szűrhették volna, amikor 2009-ben felkerült a Jobbik EP-listájára.

Erről Szabó Gábor pártigazgatót kérdezze. De szerintem Kovács Béla addigi munkája alapján fel sem vetődött, hogy baj lenne vele, és most sem gondoljuk így. Biztos vagyok abban, hogy a Jobbikban mindenki a munkája alapján került oda, ahol most van.

Azt tudják már, hogy Kovács Bélának a magyar mellett van-e másik állampolgársága?

Miért? Hallott valamit?

Áh. Csak hát pont a Jobbik forszírozza egy ideje, hogy a titkosszolgálat szűrje ki a Házból a más állampolgárságot is birtokló, következésképpen akár „idegen érdekeket szolgáló” képviselőket. Meglehet, az EP-s Kovács Béla fennakadna ilyen rostán.

Mi azt forszírozzuk, hogy mindenki kötelezően nyilatkozzon! Ehhez nem kell titkosszolgálat. Adott esetben nem az a kockázat, ha van valakinek más állampolgársága, hanem az, ha van, de tudatosan eltitkolja. Nekünk minden képviselőnk nyilatkozott arról, hogy a magyaron kívül nincs állampolgársága. Kovács Béla is.

Ellenőrizték?

Hogyan ellenőrizhetnénk? Nincs az a hatóság, aki kiadná magánszemélynek más magánszemélyek ilyen jellegű adatait. A nyilatkozattétel a maximum. És hát miért hazudna bárki is? Pláne Kovács Béla miért hazudna? Nyugodtan mondhatná, hogy persze, van orosz állampolgársága, mert a felesége és általa a fél családja orosz. Nem lepődött volna meg rajta senki.

Nem követelték volna tőle, hogy azonnal mondjon le EP-mandátumáról?

Butaság lett volna.

Konszolidálódik a Jobbik. Szép lassan leváltak a gárdától, tompulnak, differenciáltabbá válnak a cigányozások, izraelezések, a kampányban Vona vizslát simogat, pizzafutárkodik, fát vág. Már a régi frakcióból is kizártak néhány vállalhatatlan arcot, az új képviselőcsoportból pedig végképp kimaradtak az alpári radikalizmussal kommunikálók, a „ledöfős” Zagyva, a zászlóhajigáló, köpködős, akasztós Gaudi-Nagy. Sőt a mandátumát megőrző Novák Előd is tán már csak magában buzizik, nyilvánosság előtt nem. Mi több, a minap a debreceni önkormányzati képviselőként holokamuzó jobbikos jóember mellett sem állt ki a legfelső pártvezetés.

Fontos már a kérdésben minősíteni a volt és a mostani képviselőinket? Én is tudnám minősíteni a kérdéseket is és a kérdezőket is.

Igyekszem nem minősíteni személyt, csak jelezni, ki miről híresült el. És oda akartam kilyukadni, hogy vajon a párttagság legradikálisabbjai benyelik-e a konszolidációt, azt, hogy nincs a Házban Endrésik, Lenhardt, Zagyva, Gaudi-Nagy és a többiek?

Én Heves megyében vagyok alelnök, az ottani tagság reakcióit ismerem, és nem hallottam olyat, hogy hú, de rossz irányba megyünk.

Senkinek sem hiányzik a régi gárda?

Nem mondom, hogy senkinek, de azért az sokat elmond, hogy hozzám ilyen vélemény nem jutott el. Egyébként pedig annak is megvan a helye és a szerepe a Jobbikban, aki most nem lett képviselő.

Gaudi-Nagyot sem emlegetik nosztalgiával?

Vele kapcsolatban támadt némi értetlenség, de csak azért, mert még a tagság is azt hitte, hogy a vezetőség nyomta ki őt mindenhonnan.

Fotó: MTI/Földi Imre

Nem így volt?

Nem. Gaudi-Nagy maga jelentette be, hogy 2014-től nem kíván országgyűlési képviselő lenni.

Tán érzékelte, hogy semmi esélye beférni a felezett parlamentbe.

Biztos befutó helyet ajánlottunk neki listán, de nem kért belőle.

Szükségük lenne rá most is?

Imponálóan sokat dolgozott, igaz, akadtak nem túl szerencsés megnyilvánulásai is, különösen tavaly december óta.

Mi történt tavaly decemberben?

Gaudi-Nagy világossá tette, hogy EP-képviselő akar lenni, ám a Jobbik elnöksége decemberben erre határozott nemet mondott.

Miért?

Ő mindenáron Brüsszelt forszírozta, na de ott már van nekünk egy civil jogvédőnk, épp a listavezető, Morvai Krisztina, és mivel eleve kevesebb mandátummal gazdálkodhatunk, szóba sem jöhetett Gaudi-Nagy kiküldése. Az elnökség vélelmezhetően aszerint állította össze a listát, hogy minél szélesebb szakmai spektrumot lefedjenek majd a mandátumot szerző képviselőink. Tamásból ez sértődöttséget váltott ki, és kezdett nagyon tudatosan botrányokat kirobbantani maga körül.

Az egyik az volt, amikor az előző Országgyűlés zárónapján kihajította a Parlament ablakán az üléstermi EU-zászlót.  Hogy fogadta ezt a Jobbik-frakció? Tapsoltak neki, vagy fogták a fejüket, hogy „ezt az idiótát!”?

Volt, aki így gondolkodott, volt, aki úgy. Minket is váratlanul ért a dolog, nem egyeztette velünk, a nemtetszésünket pedig tovább fokozta azzal, hogy az akció után egy a frakciónkból korábban kizárt képviselővel, Lenhardt Balázzsal közösen tartott az ügyről sajtótájékoztatót.

Ön mit gondol a zászlózásról?

Tipikusan olyan tett, ami a lényegről tereli el a figyelmet.

A már parlamenten kívüli Gaudi-Nagy és maroknyi rajongója a hónap elején alázta, leköpdöste az új Országgyűlés nyitóüléséről távozó Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. Önök hogyan tudják áthidalni „kommunikációilag”, „szervezetileg” és „emberileg”, hogy míg a Jobbik elhatárolódott a köpetcsapatot mozgató Gaudi-Nagytól, a párt EP-listáját vezető Morvai Krisztina legjobb barátjának, harcostársának nevezte őt?

Morvai Krisztinának szíve joga eldönteni, ki mellett áll ki.

Morvai Krisztina vállalható a Jobbik számára?

Ha nem így lenne, nem ő volna a listavezetőnk.

Persze már akkor sincs mit tenni, ha nem vállalható, hiszen kampányfinisben aligha cserélhető listavezető. Ráadásul a rendkívül aktív Morvai vélhetően sosem bocsátaná meg, ha „elárulná” őt a Jobbik.

Mondom: Morvai Krisztina vállalható a Jobbik számára. Mi sem igazolja fényesebben, hogy hiszünk benne, mint hogy őt küldjük a párt szinte összes tévés szereplésére.

Nem lehet nem őt küldeni.

Miért ne lehetne? Megtehetnénk, hogy ő tartja a sajtótájékoztatókat, és mondjuk Balczó Zoli ül be az interjúkra. És azt se feledjük, Morvai Krisztina nem tagja a Jobbiknak, így nem köti a pártfegyelem, sokkal szabadabban mozog és nyilatkozik, mint közülünk bárki. Számunkra az a fontos, hogyan képviseli a Jobbik EU-politikáját. Ebben maximálisan elégedettek vagyunk vele. Megjegyzem, a köpködős dolgot Morvai Krisztina is elítélte, csak Gaudi-Nagy személyétől nem volt hajlandó elhatárolódni. Aminek az lehet az oka, hogy a civil jogvédő munkát a kezdetektől, vagyis 2006 óta közösen csinálják.

Azért ott csak feszül némi abszurd, hogy Morvai kiviszi magával Brüsszelbe uniós pénzből fizetett munkatársnak azt a Gaudi-Nagyot, aki pár hete még a saját frakcióját is megmajmolva alázta az EU-zászlót.

Van ilyen. Ez Krisztina döntése lesz.

A párt elfogadja, üdvözli, netán rosszallja, hogy Gaudi-Nagy lesz a Jobbik brüsszeli listavezetőjének jobb keze?

Hogy mondjam… Jelenleg a legkisebb bajunk is fontosabb ennél. Morvai Krisztina pedig saját maga dönti el, hogy kiket és milyen munkára fog alkalmazni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik