„Megvizsgáltuk, hogy van-e értelme az 5 és 10 forintosok bevonásának, ahogy megtettük az egy és kétforintosokkal, de arra jutottunk, hogy nincs” – ezt a Népszabadság szombati számában megjelent interjújában mondja az MNB első embere.
Marad tehát forgalomban a két legkisebb „zseton”.
Persze nagyobb tételek is szóba kerültek a cikkben. Simor szerint csak a kormányon múlik, hogy Magyarország jövőre ki tud-e kerülni az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, ami az EU-s pluszpénz lehívását fenyegeti.
Nem találgat
Fotó: Kummer János
„Magyarország speciális helyzetben van, mert csak ellenünk folyik uniós belépésünk óta túlzottdeficit-eljárás. Folyik mások ellen is, mostanában több ország is bekerült ebbe a körbe, de lényeges különbség, hogy többségüknél az adósságállomány alacsonyabb, mint a miénk. Ráadásul nálunk az adósság több mint hatvan százaléka külföldiek kezében van, ami sebezhetőbbé teszi az országot. Ezért fontos cél a háromszázalékos hiány teljesítése, hogy csökkenő pályán tartsa a kormány a deficitet. Ma már nem az az alapvető kérdés, hogy elérhető-e a cél, hanem hogy fenntartható módon érhető-e el. Nem mindegy, hogy az intézkedések, amelyek szükségszerűen rövid távon rontják a gazdasági kilátásokat, hosszabb távon okoznak-e romlást a növekedési képességben. Sajnos én ezt a hosszabb távú romlást látom kibontakozni. Ma már nem a költségvetésben van túlzott hiány, hanem a gazdasági szereplők bizalmában, ami ma nagyobb károkat okoz” – fogalmazott a jegybankelnök.
Kesztyű
Simor nem hajlandó találgatásokba bocsátkozni sem a forint-euró árfolyam, sem az alapkamat jövőjét illetően.
„Semmiképpen nem merném azt állítani bármire is, hogy biztos. Fél éve mondta nekem valaki: ’ma a magyar gazdaságban bárkivel bármikor bármi megtörténhet”. Ez okozza az egyik legnagyobb problémát” – vallja Simor. Aki az alapkamat kapcsán így vélekedett: „Azt tudom ígérni, ahogy eddig is, úgy most is úgy szavazok, ahogy az a ránk vonatkozó törvény szellemiségéből fakad, s ahogy legjobb tudásom és lelkiismeretem diktálja. Hogy ez mire lesz elég, az majd elválik… Úgy vélem, akik az elmúlt hónapokban a kamat csökkentésére szavaztak, a jelenlegi magyarországi helyzetben jelentősen túlértékelik a lépéseik makrogazdaságot élénkítő hatásait. A magyar gazdaságnak súlyos, monetáris vagy fiskális keresletélénkítéssel nem orvosolható problémái vannak… Abban a pillanatban, amikor a gazdasági szereplők meggyőződésévé válik, hogy az MNB „levette a szemét” az inflációs célról, és ennek következtében a piac magasabb inflációra kezd számítani, onnantól a piaci kamatok feljebb kúszhatnak, függetlenül attól, hogy a jegybanki kamat eközben nem mozdul, vagy csökken. Így a monetáris lazítás hatástalanná válik. Annyit érünk el, hogy magasabb szintű bizonytalansági környezet alakul ki a gazdaságban. Ennek vannak jelei: az elmúlt hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elemzők két évre előre tekintő inflációs előrejelzései növekedtek, elszakadtak az inflációs céltól, vagyis 2014-re nem a célnak megfelelő 3 százalék, vagy az alatti inflációt várnak, hanem 3,7 százalék körülit. Ekkora eltérésre öt-hat éve nem volt példa.”
Az MNB függetlenségét ért támadásokkal kapcsolatban ekképpen vélekedik: „Úgy látom, hogy ez a kormány minden problémát erőből, folyamatosan valami ellen harcolva akar megoldani. Számára csak a céljait kiszolgáló szövetségesek, illetve a legyőzendő ellenfelek léteznek. Ebben a gondolatvilágban egy független intézménynek nincs helye. Vagyis csak az tud állva maradni, aki küzd, aki felveszi a kesztyűt. Nézze meg a Bankszövetséget, mire jutott az együttműködési stratégiájával. Hozzá kell tegyem, az európai uniós jog védelme és az ezek betartásán őrködők nélkül vajmi keveset ért volna a helytállásunk ebben a küzdelemben.”
Ciprióta
Simort sok támadás érte egy ciprusi offshore cége miatt. A népszabadságos interjúban ezzel kapcsolatban azt mondja: „A céget annak rendje és módja szerint bejelentettem a kinevezésemkor, feltüntettem a vagyonnyilatkozatomban, továbbá a cég tulajdonlásával semmilyen külső vagy belső szabályt nem sértettem meg, és csak korábban, külföldön megkeresett pénzt tartottam benne. Ezzel együtt utólag úgy látom, hogy ezt a befektetésemet meg kellett volna szüntetnem a kinevezésemkor.”
Ma már úgy véli, a devizahitelezés elszabadulásakor, erőteljesebben kellet volna fellépnie. Ugyanakkor megjegyzi: „A jegybank semmilyen hatékony szabályozási eszközzel nem rendelkezett a devizahitelezés korlátozására egészen 2011 végéig. A jegybank ennek ellenére következetesen és határozottan hallatta a hangját a devizahitelezéssel szemben, amit más, állami intézményről már nem tudok elmondani. Szabályozási javaslatokat is tettünk. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a devizahitelezés csúcsán sem az állam, sem a lakosság, sem a bankok nem voltak elég fogékonyak a figyelmeztetésekre, mert akkor mindenki csak az előnyeit látta a devizahitelezésnek. Ettől még igaz, hogy lehettünk volna hangosabbak, gyakrabban jelezhettük volna a kockázatokat, és akkor nyugodtabb lehetne a lelkiismeretünk, még ha kétségeim is vannak a figyelmeztetések hatékonyságát illetően.”
Jó kis szék
Fotó: Kummer János
Simor jegybankelnöki mandátuma jövő márciusban jár le.
Az utódkérdéssel – Matolcsy?, Varga?, Rogán? – nem foglalkozik, mondjuk nincs befolyása a személyre. ”A neveket nem akarom kommentálni, egyébként pedig az a véleményem, hogy a monetáris politika az elmélyült gondolkodásról, a kiérlelt szakmai tudásról, a sokoldalú és alapos kockázatelemzésről, következetességről, hitelességről és transzparenciáról szól. Ezeknek az elveknek lenne célszerű érvényre jutniuk a következő elnök kiválasztásakor.”
A személyes hogyantovábbról ezt mondja: „A múltam az üzleti élethez kötődik, emellett az utóbbi időben egyre inkább érdeklődöm az iránt, hogyan lehet anyagiakban kevésbé elismert tevékenységek társadalmi értékének megfelelő helyét és szerepét elősegíteni, ezeket részben a piacról finanszírozni. Ilyennel biztos szívesen foglalkoznék. Meglátjuk, mi lesz, egyelőre konkrétan nem foglalkoztat a munkakeresés.”
