A dél-alföldi kötődésű Sándor Iván Kossuth-díjas író a vendége a Szegedi Tudományegyetem Őszi Kulturális Fesztiválja szerda este fél nyolctól, az újszegedi Móra Kollégumban tartott beszélgetésének. Ezen a kollégium igazgatójának, Erdélyi Ágnesnek a közreműködésével legutóbbi, tizennegyedik, Az éjszaka mélyén 1914 című regényét mutatja be az érdeklődőknek.
A könyv főalakja, Kiss Ádám szegedi diák, aki az első világháború kitörésekor egy párizsi jutalomút alkalmával sodródik bele a történelmi eseményekbe. Kényszerűségből francia, német, aztán magyar huszárként végig harcolja a háború nyugati, keleti, déli frontjait. A harctereken, főhadiszállásokon, császári-királyi palotákban játszódó történet a kritikusok szerint talán a világirodalomban is az első regény, amelyik ennyire „tág időtérben” ábrázolja a hábororús emberi tragédiákat.
A szerző nem először foglalkozik háborús történelmi témával. Egyik előző, számos elismerést kivívott Követés című regénye és annak folytatása egykori dokumentumok segítségével saját, zsidóként a második világháborúban elhurcolt és részben odaveszett családja történetét dolgozza fel. A most Szegeden bemutatott , Az éjszaka mélyén 1914 című könyvéhez is több ezernyi oldalra rúgó történelmi anyagot: dokumentációt, fronteseményeket, haditudósításokat, katona leveleket tanulmányozott át a szerző.
Sándor Iván „történelmi nyomkövetésének” motívációjáról több interjújában a következőképpen vallott:
„Évek-évtizedek óta él bennem egy pusztító lovasroham víziója, mint a huszadik századi emberi sorstörténetek epikai metaforája(…). Hol és mikor kezdődött az évszázados öldöklő hajsza, amit több nemzedék élt át. A kezdet – nem csak szerintem -, 1914(….) Én az omlásról, pusztulásról,a személyiség felőrlődéséről, megkapaszkodási igyekezetének utolsó reményteli reménytelenségéről írok. (…) Az első világháborúval a sok évszázados Európa omlott össze. Eltűnt a Hohenzollern-, a Habsburg-, a Romanov-birodalom. Itt maradt a sok megoldatlan megoldhatatlanság az egyes ember, a nemzetek, a kontinens életében. Tudjuk, több nemzedék át is élte, milyen újabb pusztuláshoz-pusztításhoz vezetett mindez a második világháborúval. Ötven millió halott. Valóban, ma sem tudnak véget érni a kártékony fantomeszmék, a szembenézés hiányok, a ráébredés lehetetlensége. Mindezek az új évezred európai háborútól most mentes világában is táplálják a kirekesztést, gyűlölködést, terrorizmust. Megalázzák az embert. Lejtőre sodorja az országot. Igen, az Idő rejtélyes és szakadatlan. A múlt itt kísért közöttünk és bennünk..”
