Belföld

Te meddig mennél el egy pohár vízért?

Koko (koko)
Koko (koko)

Évente mintegy kétmillió gyermek hal meg Afrikában a szennyezett víz miatt kialakult betegségekben. Nők és gyermekek naponta több mint tíz kilométert gyalogolnak, húszkilós kannákkal, hogy vízhez jussanak.

Élelem nélkül az ember akár tíz napig is kibírja. Víz nélkül napokat sem. „Míg számunkra természetes, hogy a csapot megnyitva tiszta vízhez jutunk, Afrika egyik leginkább szárazság sújtotta vidékén minden csepp víz kincset ér, az élet reményét jelenti. A víz nemcsak az emberek szomjúságát oltja, hanem esélyt ad háztáji állatok neveléséhez, növények termesztéséhez” – mondta Kovács Koko István olimpiai és világbajnok bokszoló az Ökomenikus Segélyszervezet sajtótájékoztatóján.

Koko tíz éve a Segélyszervezet jószolgálati nagykövetekén járja a világot, hogy szemügyre vegye, hogyan élnek egyes országokban az emberek. Az olimpiai bajnok egy hete érkezett vissza Etiópiából, ahol kutakat, úgynevezett ellákat tisztítottak meg egy településen. A 37 ellából mindössze nyolc működik. Így naponta több kilométert gyalogolnak az ivóvízért az asszonyok és a gyerekek a hőségben. A fővárostól 600 kilométerre található Gayoban 2500 ember és 2500 jószág ivóvízellátását kell megoldani. A gayói kútból napi 20 000 liter vizet lehet kinyerni, így fejenként 4 liter jut minden embernek és az állatoknak. A helyiek az esővizet is gyűjtik, ám az aszályos idő miatt nagyon kevés gyűlik össze.


Kattintson a képre és nézze meg Koko afrikai kalandját!
Fotó: Kállai Márton

Hogy bárki kifejezhesse szolidaritását az ügyben, a Segélyszervezet „Te meddig mennél el egy pohár vízért?” elnevezésű akciót indított. A következő napokban egy futópad jelenik meg Budapest forgalmas pontjain, amelyen mindenki futhat pár kilométert egy pohár vízért. A futópadot Koko indította el az Akvárium klubban. Abban reménykedik, hogy július 31-ig minél többen emelik majd fel a telefont is, hogy a 1353-as szám hívásával 250 forinttal támogassák egy etióp gyermek két hétre elegendő vízellátását.

Koko a Hír24-nek elmondta, számára eddig is fontos volt a víz, ahogy meséli: „A versenyeken sokszor voltam dehidratált állapotban, de azzal a tudattal, hogy ott van pár méterre a víz.” Mióta azonban saját szemével is látta, hogy tőlünk  háromezer kilométerre mennyire hiánycikk a víz, jobban értékeli. „Európai embernek, akinek a lehetőségei mondhatni korlátlanok, megdöbbentő látni, hogy a víz léte, minősége, mennyisége mennyire kérdéses. Lehetetlenné teszi az életük minden napját” – meséli.

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi magyarok előbb felemeljük-e a telefont egy jó ügy érdekében, mint egy valóságshow szavazásakor, Koko azt válaszolta, hogy szerencsére szolidáris a nemzetünk nagy része. „Akinek döntési lehetősége van, az előbb szavaz az életre, mint egy bugyuta vetélkedőre, egy tehetségkutató első helyére.”

Nőnek születni nem jó

Koko beszámolója szerint minden nehezebb munka a nőkre hárul Afrikában „Nálunk Európában azért mindenki kiveszi a részét a nehéz munkából, ott azonban a vízcipeléstől az építkezésen át, a házimunkáig mindent a nők végeznek.” A Segélyszervezet által készített kisfilmen azonban jól hallatszik, hogy az asszonyok – bár látszik, hogy fáradtak, – énekelve dolgoznak.


Túra a vízért
Fotó: Kummer János

Munka, napi négyszáz forintért

A kutak helyreállításán jelenleg is 250 ember dolgozik. A hagyományos munkamegosztás szerint a kút egy kisebb területén dolgozó csoportban húsz ember van, általában tizenkét nő és nyolc férfi. A férfiak törik a követ, ásnak, lapátolnak és pakolják az iszapot, a nők dolga pedig a földdel és törmelékkel teli kosarak elhordása. A kőtöréshez gyakran tüzet használnak, amihez a nők hordják a fát. A munka általában reggel héttől, délig tart a hatalmas forróság miatt.

A kézzel végzett munkával több száz ember jut fontos bevételhez, s tisztában lesznek a munkafolyamatokkal is, ami a későbbiekben a kút fenntartásához és a karbantartáshoz lesz nélkülözhetetlen. Az Ökomenikus Segélyszervezet beszámolója szerint a 250 családból egy-egy embert foglalkoztatnak öt hónapon át. Naponta 30 birt kapnak a munkások, ami 400 forintnak felel meg. Van, aki a keresetéből felruházta tíz gyermekét, van, aki inkább kecskét vett.

A futópad következő állomása a Zöld Pardonban lesz. Aki fut rajta pár kilométert, fényképével fölkerül a Segélyszervezet Facebook-oldalára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik