Belföld

Kacsahajó-baleset: elkezdődött a kártérítési per

A két mosonmagyaróvári áldozat P. Szabolcs 20, S. Dóra 16 évesen halt meg a két éve történt balesetben.

A philadelphiai szövetségi bíróságon hétfőn megkezdődik az a kártérítési per, amelyet a városban 2010. július 7-én bekövetkezett vízi baleset két magyar áldozatának hozzátartozói indítottak a felelősök ellen.

A halált okozó veszélyeztetés ügyében lezajló tárgyaláson állapítják meg, hogy a két áldozat hozzátartozói mekkora összegű kártérítésre jogosultak a Delaware folyón tragikus balesetet szenvedett kacsahajó (kétéltű turistabusz), valamint az azt legázoló, tolóhajó által mozgatott uszály üzemeltetője részéről. De az alperesek között szerepel a philadelphiai önkormányzat és mások is.

A tolóhajó kormányosa, Matt Devlin tavaly augusztusban halált okozó kötelességszegésben – ami hajózási jogban a gondatlanságból elkövetett emberöléssel egyenértékű – bűnösnek ismerte el magát, amiért novemberben egyévi szabadságvesztést kapott.

A csaknem két évvel ezelőtt történt philadelphiai baleset idején a Devlin által kormányzott uszály által legázolt kacsahajón 35 utas – többségükben cserelátogatáson lévő magyarok – és kétfőnyi személyzet tartózkodott. Az ütközés következtében két magyar fiatal életét vesztette, holttestüket két nappal később emelték ki a folyóból. A szövetségi közlekedésbiztonsági hatóság (NTSB) vizsgálatai szerint a balesetért elsősorban a tolóhajó kormányosa volt felelős, aki nem a felső, hanem az alsó kormányosi állásban tartózkodott, így nem is láthatta az előtte vesztegelő sétahajót. Mint kidirült: Devlin kisfia megbetegedése miatt folyamatosan mobiltelefonált és internetezett. A balesetet megelőző percekben a kacsahajó matróza is SMS-ezett.

A két magyar fiatal családja egyaránt beperelte a tolóhajó és a kacsahajó üzemeltetőjét, a K-Sea Transportation és a Ride the Ducks nevű vállalatot, amelyekkel nem sikerült peren kívül megállapodniuk.

Az ügyben illetékes philadelphiai szövetségi bírónak első lépésben azt kell eldöntenie hogy vonatkoztatható-e az esetre az alperesek által idézett, 1851-ben elfogadott hajózási felelősségkorlátozási törvény, amelynek értelmében a felpereseket kártérítésként legfeljebb a tolóhajó és a kacsahajó árának megfelelő 1,6 millió plusz 150 ezer dollár ítélhető oda. A törvény azon hajótulajdonosok esetében alkalmazható, akik bizonyítani tudják: nem voltak tudatában annak, hogy a birtokukban lévő járműveken tapasztalt problémák a későbbiekben halálos kimenetelű balesethez vezethetnek.

A felperesek ügyvédjei szerint a tragédiát nem pusztán a két hajó kormányosának véletlenszerű hibái okozták, hanem a nem megfelelő kiképzés, biztonsági előírások és felszerelés, amelyek miatt a tulajdonosokat terheli a felelősség. Amennyiben azonban a bíró úgy dönt, hogy a felelősségkorlátozási törvény nem releváns, polgári peres eljárásban a családok számára ennél nagyobb összegű fájdalomdíjat lehet elérni.

“Undorító, hogy egy olyan órásvállalat, mint a K-Sea, amelynek hajóit 400 milliárd dollárra biztosították, kicsinyes alkuba bocsátkozik a kártérítésről. A kacsahajók üzemeltetőjének biztosítása ennél kisebb, de az is milliókban mérhető” – mondta az üggyel kapcsolatban korábban az MTI-nek Peter Ronai, az áldozatok hozzátartozóinak egyik ügyvédje. A tárgyalás az előzetes várakozások szerint körülbelül egy hónapig tart majd.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik