Az utóbbi idők civil dzsemobirjain is központi szerepet kapott köztévés éhségsztrájkolókból kinőtt Tiszta Kezek Mozgalom lazán meghekkelte az éppen egy nappal korábban megnyitott kiállítást a Nemzeti Galérián. Az Új Alaptörvény életbelépésének alkalmából rendezett kiállításon egyébként a Kerényi Imre, udvari kultúrführer által összefogdosott piktorok műveit tekintheti meg a nagyérdemű kedd óta.
Nézze meg Kerényi Imre történelemóráját a galériában!
Fotó: Neményi Márton
A kiállítás hétfői megnyitóján megjelent a kormányközeli elit, beszédet mondott Orbán Viktor is, de csak miután részt vett Kerényi Imre tárlatvezetésén, ahol a megrendelő egyenként bemutatta a képeket és azok készítőit a miniszterelnöknek. Orbán Viktor a holokausztról szóló Gyémánt László kép előtt állva megkérdezte a festőt, „A katolikus testvérek nem szóltak még? Majd fognak” – mondta a miniszterelnök mosolyogva.
A Tiszta Kezek Mozgalom immáron munkanélküli tagjai (karácsony után egy nappal az MTVA azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással szüntette meg Nagy-Navarró Balázs és Szávuly Aranka munkaviszonyát) időben bővelkedvén úgy gondolták, nem volt elég az Opera előtti óriásgyűlés ’orbántakaroggyal’, a cirkuszt cirkusszal kell kioltani. A várbeli Turul alatt gyülekező civil csoportosulásra nemcsak a sajtó, de a nemzeti radikálisok is szemet vetettek, akiknek azonban úgy látszik, lassan 6 évnyi vonulgatás sem volt elég a fővárosi tájékozódás elsajátításához, így nekik sikerült a XII. kerületi Pokorni-Turulnál kikötni, ezzel pedig a madárvédő akció kudarcba fulladt.
A TKM egyik alapítója, a köztévé előtti éhségsztrájk főszereplője, Nagy-Navarró Balázs kihasználta a sajtó figyelmét és a 13 milliós költségvetésű Kerényi-tárlat elzsolozmázásán túl felhívta a figyelmet arra is, hogy míg a közmédia a költségvetésből idén korábban soha nem látott méretű, 75 milliárd forintos támogatásban részesül, addig egy jelentős lefaragás után ennek mindössze tizedét kapja a színházvilág, rosszul járnak bizonyos néptáncsoportok és a balett is.
Az egyébként az újságírók létszámánál jóval kisebb civil tömeg a rövid beszédeket követően elindult a Nemzeti Galéria bejárata felé. A Galéria személyzetét először a rohanó fotósok és operatőrök sokkolták, de miután világossá vált, hogy mindenki váltani fog sajtós jegyet, Navarróék pedig csoportosért fizetnek fejenként 2100(!) forintot, megnyugodtak a kedélyek. Bár talán érdemes megjegyezni, hogy a műalkotások előállítását az adófizetők egyébként Magyarországon viszonylag szűkös köre egyszer már lejattolta.
Nagy-Navarróék ezután elözönlötték a kiállítótermet és elkezdték minősíteni, méltatni a kiállított kortárs képeket, melyek a magyar történelem „hőseit és anti-hőseit” (forrás: Kerényi Imre) ábrázolják különböző állapotokban. Galkó Balázs színművész, Bojár Iván András művészettörténész, művészeti szakíró és Vágvölgyi B. András filmrendező, filmkritikus a verbális méltatást követően háttal fordultak a képeknek és felemelt kézzel eltakarták a műalkotásokat. Bár az elektromos dallamkürt focidrukker dallamát üvöltető funkcióját a Nemzeti Galériában a mi gyomrunk már nem bírta, még performanszként sem.
A képre kattintva galéria nyílik
A múzeum egyik alkalmazottja, aki elsőként értetlenkedett a sajtós huszárrohamon, a Hír24-nek elmondta, a kiállítás nyilvános, bárki megtekintheti, aki váltott belépőjegyet, csak a hirtelen érkezett nagy tömegen lepődtek meg. Mikor a kiállítás státuszáról kérdeztem, úgy reagált: „Ez egy befogadott kiállítás, nem képzeli, hogy ez az én tárlatom?!”
