Tényleg Anettkával erősít az LMP?
Hogy mit csinálunk?
Anettkáznak.
Honnan származik az információ?
Tudja mi az LMP fővárosi programjának utolsó sora?
Utolsó? Ja, a televízió!
„A Budapest tévé újraindítását kezdeményezzük.” Így szól az a mondat.
Kattintson tizenötöt Jávor Benedekért – Képgaléria (Fotó: FigyelőNet/Neményi Márton)
Újraindítanánk, de persze Anettka nélkül. Szükség van olyan médiacsatornákra, ahol a lakók és a város irányítói megbeszélhetik közös ügyeiket. Ilyen lehet Budapest honlapja és a Budapest Televízió is.
Amit a borzongató Anettkával se nézett senki.
Az itt élő embereket foglalkoztató kérdésekről kell szólni színvonalasan, és akkor majd lesz néző is. Természetesen nem az RTL Klubbal vagy a TV2-vel kívánjuk felvenni a versenyt.
Látott ön olyan önkormányzati tévét, amelyben nem a polgármester és köre osztja az észt a hetvenes éveket idéző díszletek között bólogató házi riportereknek?
Ideje függetleníteni a helyi médiát az éppen aktuális önkormányzat politikai színezetétől. Különben tényleg képtelenség kitörni a szimpla propagandacsatorna státuszból.
Szép terv, de most még a kulizós kampányidőszakot éljük. Úgy tetszik, a talpalós munkákat ellazsálja az LMP.
Ellenkezőleg: erős az utcai jelenlétünk, sok a kitelepülés, rengeteg lakossági fórumot tartunk. Már csak azért is, mert kevés a pénzünk.
A főpolgármesteri induláshoz szükséges kopogtatócédulák csak az utolsó pillanatban jöttek össze, és azt is hallani, hogy a választókörök töredékébe delegál megfigyelőt a párt.
Az LMP-hez nem fizetett aktivisták hordták be naponta az ajánlószelvényeket, hanem a szimpatizánsaink gyűjtögették azokat odahaza – ennek eredménye, hogy a cédulák zöme a határidőhöz közel érkezett meg. Nem szeretem máshoz hasonlítani magunkat, de 2006-ban, amikor a Jobbik már három éve volt jelen a politikában, mindössze bő két százalékot ért el annak ellenére, hogy szövetkezett egy parlamenti párttal, a MIÉP-pel. És ők még olyan arányban sem voltak jelen a szavazókörökben, mint most az LMP. Nincs mese, egy országos párt felépítéséhez, hálózatosításához idő kell.
Meg pénz.
Persze, úgy ötmilliárd forintból villámgyorsan lehetne nagypártot gründolni. De nekünk egyrészt nincs ötmilliárd forintunk, másrészt magunkat adva, tartalmas politikai alternatívát kínálva szeretnénk fejlődni.
Tavasz óta téma, hogy a szavazóik vajon tényleg az LMP-be szerettek bele, vagy csak jobb híján voksolnak önökre.
Gondolom mindkettőnek volt szerepe. Egy tavaszi felmérés szerint a mi szimpatizánsaink sem a Holdról érkeztek: 10 százalékuk most lett szavazásra jogosult, további 10 százalékuk, bár korábban is mehetett volna, mégis idén voksolt először. Nagyjából a harmaduk az MSZP-re, negyedük a Fideszre, hatoduk az SZDSZ-re ikszelt 2006-ban.
Ezek szerint nem igaz, hogy az LMP megörökölte az SZDSZ-bázist, sőt, Kókáék néhány finanszírozóját is?
A szabad demokrata szavazók szanaszét szaladtak. Közülük az kötött ki nálunk, aki egyetért az LMP fenntarthatóságra, az emberi jogok védelmére és szolidaritásra épülő gazdaságpolitikájával, a szabadpiac mindenhatóságába vetett hit kritikájával. Ami pedig a pénzt illeti: az LMP-t nem keresték meg az SZDSZ finanszírozásában egykor szerepet játszó üzletemberek.
A múlt hétvégén a „fogadj örökbe egy óriásplakátot” ideával állt elő az LMP. Gigantposztert tízezer forintért, rádióspotot ötért, egy kupac kampányújságot ezerért lehet a nevünkre íratni. Saját ötlet ez vagy nyugati mintát kopíroztak?
Saját. Célunk, hogy a kampányfinanszírozásban is új modellt honosítsunk meg.
Örökbe fogadni gyereket szokás, esetleg állatkerti koalát, végső esetben Zámbó Jimmyt.
Látja, a maga fantáziáját is megmozgatta az ügy. A Hírcsárda meg azt írja, hogy az LMP és az Állatkert együttműködésének keretében bébifóka jár az örökbefogadott óriásplakátokhoz. Kellenek a kreatív ötletek.
Kérdés, hogy milyen imázst kívánnak kialakítani magukról. Ön mezítlábas Ludas Matyiként ül a párt óriásplakátjain. Ha úgy tetszik: kedves, mókás, fiatalos. Ez az irány?
Szerintem jó, hogy olyan párt vagyunk, aki őszintén beszél, és képes mosolyt csalni az emberek ajkára. Hozzám csupa pozitív visszajelzés érkezett a mezítlábas plakátról. Egyedül a KDNP-s Harrach Péter feddett meg egy napirend előttiben, hogy komolytalan vagyok, és biztos nincs pénzünk cipőre.
Sokakat az ős-Fideszre emlékeztet a mai LMP. Orbánéknak utóbb évekbe tellett, mire a borostás liberális imidzset sikerült nemzeti konzervatívra, a színes-szagos narancsot pedig narancsszínű pöttyre cserélni. Ők annak idején olyanokat mondtak, hogy „ha unod a banánt, szavazz a narancsra!”
Meg azt is, hogy „ez a párt szereti a kerékpárt”. Milyen jó volt! Emlékszik is rá mindenki.
Egy 1994-ben hétszázalékos rétegpárt remek szlogenjeit idéztük.
És a 2002-es Fidesztől tudna idézni? Mert én nem.
Miként az 1998-as és a 2010-es dumákra sem emlékszünk. Arra viszont igen, hogy győztek mindkétszer.
A Fidesz valóban rengeteg munkát ölt abba, hogy a politika egyik térfeléről átaraszoljon a másikra. Mi viszont nem akarunk átsétálni sehová. Így aztán nem kell majd szembenéznünk azzal, hogy egy zöld, részvételi alapokon nyugvó, a társadalommal közvetlen párbeszédet kezdeményező párt imidzsét miként lehet ókonzervatív, paternalista, az offenzív hatalomgyakorlási eszközökben páratlan tehetséget és tapasztalatot felmutató arculatra fazonírozni. Sebaj.
Szóval a jópofaság vagy a választási eredmény az első?
A magyar politikának szüksége van egy olyan alternatívára, amely képes felrúgni a bejáratott kliséket.
Mezítláb?
Akár mezítláb. Meglehet, így nem lesz kétharmados LMP-többség a 2014-es Országgyűlésben, de nem is az a cél.
Hány új támogató jelentkezett a fogadj örökbe kampányra?
Vannak felajánlások.
Százak? Ezrek?
Több tucat.
„Az ökopárt a támogatásért árgaranciát ígér: ha politizálásával csalódást okoz, visszafizeti az adományokat.” Ilyet se olvastam még. Meddig tart a garancia? Életfogytig?
Év végén már látni lehet, az LMP önkormányzati képviselői képesek-e úgy és azt képviselni, amit ígértek.
Vagyis még idén írjon, aki kéri vissza a pénzt?
Nem vesszük ezt ilyen szigorúan. Inkább az ígéreteink teljesítésére koncentrálunk.
Ha volna itt fölös tízmillió forintom, és azt mondanám, örökbe fogadnék ezer óriásplakátot, eltenné a pénzt?
Nem. Hivatalos útja van az adomány befogadásának.
Mi történik, ha nem magánszemélyként, hanem mondjuk egy gyógyszergyár képviseletében kopogtatok kofferrel a kezemben?
Ha egyetlen személytől éves szinten 300 ezer forintnál több érkezne, akkor az LMP etikai bizottsága foglal állást, elfogadható-e az adomány.
Utasítottak már vissza bárkit is?
Igen.
Kit?
Mivel úgysem fogadtuk el, ezt nem hozhatjuk nyilvánosságra.
Céges vagy magán?
Céghez köthető magánfelajánlás volt. Természetesen nem a chicagói maffia próbálkozott. Korrekt üzleti csoport sejlett fel a támogató mögött, ám a politikai kockázatot ennek ellenére sem vállaltuk.
Mennyi pénzt kínált az úr?
Néhány milliót. Tíz alatt. Egyébként évi 500 ezer forint fölött minden támogatás nyilvános. Vicces, hogy miközben az egész magyar pártfinanszírozás úgy trágyadomb, ahogy van, a tavaszi kampány során e témában az LMP nyilvánossá tett kampányfinanszírozása volt az egyetlen címoldalas történet. Mindenkit az LMP kiadásainak huszadát fedező amerikai üzletember érdekelt, de azt senki nem kérdezte, hogy a Fidesz és az MSZP honnan vette a fedezetet a törvényi küszöböt többszörösen meghaladó kampányköltéseire. Most ugyanez a helyzet. Az LMP lagymatagnak minősített önkormányzati kampánya nagyjából 150 millióba kerül; el lehet képzelni, a nagypártok megint mennyit költenek. Az országot elborító korrupció fő oka a pártfinanszírozás tisztázatlansága. Amíg ez nincs rendbe téve, addig tisztaságról, elszámoltatásról beszélni csupán hablaty. Nem tudni, miből kampányolnak a pártok.
Dehogynem.
Nem ismerjük a cégek és érdekcsoportok nevét. Legföljebb sejtjük.
Másfél-kétszeres áron épültek a sztrádáink, dupla pénzből újul meg a Margit híd, nem sorolom.
A sajtópereket ugye majd ön viszi el?
Csak ha küldenek jogvédőt.
Megegyeztünk.
Hány százalékot remél önmagának a főpolgármester-választáson?
Minimális cél, hogy pártlistán és a főpolgármester-választáson is legalább egy kicsit javítsunk a tavasszal Budapesten elért 13 százalékon.
Ki kap majd több voksot, ön vagy a pártja?
Ezt talán csak Török Gábor tudná megmondani.
Főpolgármester most aligha lesz önből, viszont a közgyűlésbe feltehetően bekerül. Lemond valamelyik mandátumáról, vagy az álláshalmozást választja?
Ha ne adj’ isten megválasztanak főpolgármesternek…
Ne adj’?
Adj’. Persze. Szóval akkor lemondok az országgyűlési mandátumomról.
De most komolyan.
Az én nevemhez köthető a párt kampánystratégiája, miszerint elutasítunk mindennemű koalíciós és választási szövetséget. Ha nagyot hasal vele az LMP, valakinek vállalnia kell a politikai felelősséget.
Vagyis?
Vagyis ez esetben lemondok a közgyűlési mandátumomról, és átengedem a teret más LMP-seknek.
Egy ilyen döntés úgy interpretálható, hogy Jávor kihasználta a kampány adta lehetőségeket, fölült az óriásplakátra, de a közgyűlési kabát kicsi neki, és inkább visszamegy az Országgyűlésbe.
Interpretálni sok mindent sokféleképpen lehet. Ha a közgyűlésben sikerül megakadályozni a Fidesz-többséget, elképzelhető, hogy szükség lesz a tapasztalatomra, és elvállalom a fővárosi frakció vezetését.
Talán most dől el, hogy fővárosi vagy országos politikus lesz önből. Melyik lenne az ízlése szerint való?
A múltam inkább országgyűlési szakpolitikára predesztinál, hiszen 12 éve környezetpolitikával foglalkozom, most is ezt csinálom a fenntartható fejlődés bizottság elnökeként. Ugyanakkor még a Védegyletben tíz évig foglalkoztam várospolitikával is. A döntés előtt kikérem majd a fővárosi LMP-szervezetek és a parlamenti frakció, valamint a családom véleményét is.
Odahaza mondják majd meg, melyik munkahelyet válassza?
A családnak is szava van abban, mennyi feladatot vállalok, mennyi időt áldozok a munkára.
Egy most „hálózatosodó” párt második embere aligha spórolhat az energiájával.
Az elmúlt három évben sem spóroltam vele.
Azért azt megnézném, ahogy Tarlós mellett ott ül főpolgármester-helyettesként a pulpituson.
LMP-s politikus nem lesz Tarlós helyettese. Mi továbbra is önálló alternatívát kívánunk fölmutatni. Ahogy az MSZP-vel sem kötöttünk választási szövetséget, úgy a Fidesz politikájához sem kívánjuk odavarrni magunkat.
Tarlós azonos a Fidesszel?
Nem gondolom, hogy Tarlósnak el kellene játszania a független főpolgármester-jelölt szerepét, ugyanis nem az. Döntései nem az ő fejében, hanem a Fidesz-irodákban születnek. És ezzel persze nincs is semmi baj, csak ne próbáljunk úgy csinálni, mintha nem ez lenne a helyzet. Az ellenzéknek most az a dolga, hogy a Fidesz közgyűlési többségét megakadályozva együttműködésre kényszerítse Tarlósékat. A magyar demokrácia jövője szempontjából is kulcskérdés, mi történik majd a magyar politika második legfontosabb terében, a budapesti közgyűlésben.
