Múlt héten hozta nyilvánosságra egy lapinterjúban Hiller István azt az elképzelését, hogy az állam átvenné az önkormányzatoktól – önkéntes alapon – az iskoláik fenntartását. Az oktatási miniszter úgy véli, középtávon ez nagyjából a jelenlegi önkormányzati fenntartású iskolák felét érintené. A létrejövő állami iskolák egységes tanterv alapján tanítanának, azonos oktatási minőséget garantálnának, amit az alapnormatíván fölül “kiegészítő normatíva” segítségével biztosítana az állam.
Nem az első javaslat
A közoktatás finanszírozási problémáira többen rámutattak az utóbbi időben. Gazsó Ferenc szociológus egy tavalyi konferencián arról beszélt például, hogy a közoktatás finanszírozásában az államnak tulajdonképpen nincs felelőssége, azt ugyanis átruházta az önkormányzatokra. Ez viszont szerinte azzal jár, hogy a településektől, a helyi lehetőségektől függ az iskolák minősége és a társadalmi egyenlőtlenséget rendre leképezi az iskola. Vannak a középosztálynak megfelelő „jó” iskolák és vannak a funkcionális analfabétákat futószalagon ontó intézmények. Az állam nem képes ellátni az oktatással összefüggő feladatait – vonta le a mérleget Gazsó Ferenc.
A Gyurcsány Ferenc által létrehozott Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) szintén sarkalatos kérdésnek tartja a közoktatás finanszírozásának problémáit. Varga Júlia közgazdász korábban megerősítette Gazsó véleményét, szerinte Magyarországon 1990-ben egy elvileg sem működőképes önkormányzati rendszert sikerült létrehozni. Kétfajta közoktatás-fenntartási rendszer működik a világon. Van ahol állami kézben vannak az iskolák (Franciaországban, Olaszországban például), ezekben az országokban a közoktatást nem a helyi önkormányzatok irányításával, hanem központilag finanszírozzák. A másik típusú működőképes rendszer decentralizált, de ezekben elég nagyok, működőképesek az önkormányzati egységek, és ezekhez rendelték a közoktatási feladatok ellátását. Nálunk egy hibrid rendszert sikerült a rendszerváltás során létrehozni, ami nem működőképes – állítja Varga. Az OKA által kidolgozott Zöld könyv azt javasolja, hogy vegyük el a településektől az iskolafenntartási jogosítványokat, és azt egy kistérségi szintre emeljük.
Varga szerint az OKM mostani javaslata viszont az állami fenntartás irányába tett fél lépés, s így az hosszú távon nem megoldás. Ha a tárca hosszú távon az iskolák felét kívánja állami fenntartásba venni az ismét egy hibrid rendszert eredményezne, a szegény önkormányzatok iskolái állami, a gazdagoké önkormányzati fenntartásban működnének ezek szerint Ezzel ismét egy teljesen egyedi iskolafenntartási rendszert sikerülne kialakítani Magyarországnak.
Hiller István alaptételei a javaslatról
j
1.: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes.
2.: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartócsere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat.
3.: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat – kötelező érettségit – szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza.
4.: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket.
5.: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését. Az önkormányzati iskola, ha önkormányzati iskola akar maradni, akkor úgy működik, ahogy eddig, akárcsak az alapítványi vagy az egyházi is.
Forrás: Népszava
Tűzoltásnak jó lehet
Ahogy az OKA-javaslat, úgy a mostani Hiller-elképzelés is abból indult ki, hogy a magyar közoktatás előtt álló legnagyobb kihívás az esélyegyenlőség biztosítása. Minden nemzetközi felmérés szerint ugyanis Magyarország kirívó példának számít abban, hogy mennyire képeződnek le a társadalmi egyenlőtlenségek az iskolai teljesítményekben. A miniszter szerint az állami közoktatás, az OKA szerint a decentralizált, de kistérségi szintű iskolafenntartás volna erre a hatékony válasz.
Arató Gergely úgy véli, nem különbözik egymástól a két elképzelés. Az oktatási tárca államtitkára azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a Zöld könyvben leírt javaslathoz kétharmados parlamenti többség kellene, és erre ma nincs esély. Ezért indult el az oktatási tárca más úton – szögezi le Arató, aki hozzátette, hogy hosszabb távon nem feltétlenül vesz majd át az OKM magányos iskolákat, inkább egyes kistérségek összes iskolájában gondolkodnak.
Varga Júlia szerint a Hiller-féle elképzelés tűzoltó megoldásnak tűnik, nem tartja kizártnak, hogy azonnali megoldásnak jó lehet, ha csak kevés iskolára terjed ki. Annál mindenesetre jobb, mint a mai helyzet, amikor még az sincs szabályozva, mi történik akkor, ha a gyermekek tankötelezettségét nem tudja valamilyen okból teljesíteni egy önkormányzat – véli a közgazdász. Ugyanakkor Varga szerint az állami iskola a szegények iskolája lesz, amelynek létrehozása felerősíti a szegregációs folyamatokat. A megoldást továbbra is csak az iskolafenntartási és finanszírozási rendszer teljes átalakításában látja.
Nem állami iskola, hanem területfejlesztés kellene
Mihály Ottó oktatáskutató arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolákban tapasztalható esélyegyenlőtlenségek mögött elsősorban a területi és az egyes önkormányzatok közötti különbségek húzódnak meg. Gyenge fejlettségű, szegény önkormányzat, egyenlő rossz (nem hatékony) iskola – adja meg az alapképletet Mihály, aki szerint nem látni, miért tudná ezt az állam azonnal korrigálni attól, hogy átveszi az iskolák fenntartását. Hiszen az ott marad, ahol van, ugyanazon szociális, gazdasági, kulturális politikai feltételek között, és ugyanazok a gyerekek fognak odajárni, mint most. Ha az állam azt akarja, hogy a kirívó esélykülönbségek ne jöjjenek létre, akkor a területfejlesztéssel kellene foglalkoznia – mondja az oktatáskutató.
Nem világos Mihály Ottó számára egyelőre az sem, hogy miként fogja ezeket az iskolákat technikailag működtetni az állam. „Egy, a mostani OKM-hez hasonló nagyságú minisztériumi főigazgatóság képe rémlik fel előttem, amelynek az infrastrukturális, tartalmi és munkáltatói fenntartói jogokat kell gyakorolnia” – mondja. Ezenkívül az elképzelés kiszakítaná az iskolát az adott közösségből – sorolja további kétségeit Mihály. Az iskola ugyanis akár akarjuk, akár nem, annak a köznek az intézménye, amelyben létezik. A köz iskolarendszerét pedig semmi nem indokolja, hogy megkettőzzük egy állami és egy önkormányzati résszé.
„Aki nem lép egyszerre”
A Hiller István által elmondottak szerint az állami iskolák egységes tantervvel dolgoznának. Ez úgy is értelmezhető, hogy minden állami iskola, minden gyerekére egységesen érvényes tantervet vezetnének be, ami a 19. századi szociáldemokráciák elképzelése volt az egyenlőtlenségek kezelésére. Ha ez ezt jelenti, akkor ez egy szakmai butaság – fakad ki Mihály Ottó. Ez az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” – pedagógia. Ezerszer bizonyította a kutatás és az elmélet egyaránt, hogy ez termeli a leginkább az esélyegyenlőtlenségeket. Ha a különböző kulturális hátterekkel, tanulási lehetőségekkel, attitűdökkel, motivációkkal rendelkező gyerekeknek azt mondjuk, hogy ugyanazt, ugyanakkor, ugyanannyit kell kapnod.
Az egységes tanterv jelenthet egy másik elvet is. Jelesül azt, hogy az iskoláknak egy tanterve van ugyan, de az olyan, amely „szakmailag arra kényszeríti” az iskolákat, hogy egyénileg foglalkozzanak a gyerekekkel. A Waldorf-iskoláknak is van egy egységes tantervük, de ez arról szól, hogy minden egyes gyerekkel, minél nagyobb területeken, minél több időben egyénileg kell foglalkozni – említ egy példát Mihály Ottó, aki hozzáteszi, reméli ebben az értelemben használta a miniszter a kifejezést.
Ki fizeti az iskolát?
A Hiller-féle elképzelés finanszírozási kérdéseket is felvet. A jelenlegi rendszerben – az alapnormatívákkal – nagyjából kétharmad részben közvetlenül az állam finanszírozza a közoktatást, a maradék egyharmad részt az önkormányzatoknak kell előteremteni (más vélemények fele-fele arányról beszélnek). Az állami iskolák esetén mindkét rész az államé lenne. Arató Gergely ezzel kapcsolatban azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy például az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került fenntartóknak szintén az állam pótolta külön forrásból a maradékot. De például a megyei fenntartóknak is közvetett módon az állam finanszírozza az iskoláit azáltal, hogy lemond az iparűzési adóik egy részéről.
Mivel az eddig az önkormányzatokat terhelő részt is az állam fizetné az új típusú iskolák esetében, ez költségvetési többletet igényel. Ha minden második iskolát átveszi az állam, akkor nem is keveset. Ez a pénz pedig egyelőre nincs sehol.
A törvény szerint az önkormányzatok feladata az iskolafenntartás, nem kell elvenni tőlük, mert úgy többé nem az adott közösségé lesz az iskola – összegzi véleményét Mihály Ottó. A decentralizáltságnak rengeteg hibája van, de központilag nem lehet olyan tantervet előírni, ami mindenkinek jó. Vannak az országban olyan önkormányzatok, amelyek helyben „elizélik” az iskolát, de az kevésbé rossz, mintha a központból „izélnék el” az összeset. Márpedig mindig elkezdik – teszi hozzá.
Pró és kontra a javaslatról
Pró:
A Pedagógusok Szakszervezet támogatja az elképzelést. Egyetértenek a gyakorlati megvalósítás előkészítésének alaptételeivel is, és élni kívánnak a további szakmai, szakmapolitikai viták lehetőségével.
A Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség, és a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) támogatja az állami iskolák szervezéséről szóló miniszteri tervet.
Maximálisan egyetért a Hiller-javaslattal a Szülők Egyesülete a Gyermekekért.
Kontra:
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint nem alkalmas megoldás sem a szegregációval szembeni fellépésre, sem az esélyegyenlőség megerősítésére az állami iskolák szervezése.
„A hajam szála égnek áll attól, hogy minden politikai erő, amelyik egy kicsit is hatalmon érzi magát, megpróbálja az 1985 és 1993 között lezajlott iskolai decentralizációt visszafogni” – mondta a Népszavának Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. Az állami fenntartás akkor lehet megoldás szerinte, ha emelkedik az alapnormatíva és a kiegészítő támogatások aránya visszaáll a 2000-2002 közötti szintre.
Még a felvetést is, hogy legyenek állami fenntartású iskolák elutasítja Ódor Ferenc, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke.
Az oktatási tárca kedden egyeztet a pedagógus szakszervezetekkel a javaslatról.
