A besúgásoknál sokkal fontosabbnak bizonyult ugyanis a kilenc „hivatalos kapcsolat” és Walz János AC-39 SZT-tiszt működése. Előbbiek: Gáspár János egyetemi párttitkár, dr. Kiss László (ma alkotmánybíró) a jogi kar párttitkára, Kovács Lajos 1983 áprilisától, Gelencsér Imre 1983 áprilisáig a jogi kar, Gyurcsány Ferenc a tanárképző kar, Molnár László az egyetem, B.M. (nevét sajnos nem sikerült feloldanom) a Pollack Mihály Műszaki Főiskola KISZ-titkárai, valamint Petrétei József politikai munkatárs és „Polgárdi” alkalmi operatív kapcsolat (feltehetően a JPTE egyik tanára). Felelősségük természetesen különböző – írja a riport.
Veszélyes nyitottság
A szervezkedés „veszélyessége” éppen a nyíltságában állt: „hiszen a tagok éppen azt kérték számon a fegyverkezésre hatalmas összegeket költő pártállamon, amit az hivatalosan állandóan hirdetett, azaz a békepolitikát. Nehéz volt abba belekötni, hogy a szervezet „A játék nem fegyver, a fegyver nem játék” feliratú plakátokat kívánt kirakni, vagy hogy a tagok lakásukat „atomfegyvermentes övezetnek” nyilvánították” – állítja a cikk. Ezért a Dialógus elleni harcban a belügyesek mellett a KISZ és az Országos Béketanács is szerepet vállalt, de belefolytak ebbe a Hazafias Népfront, a Köjál, a helyi tanácsi hivatalok helyi szervei is, ezzel is tágítva a jogi kereteket.
Az úgy előzményei: az ELTE BTK 1981. őszi diákparlamentjén jött létre egy „Dialógus-csoport”. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is indultak spontán kezdeményezések. Pécsett 1982 tavaszán több egyetemista független békemegmozdulást akart szervezni. Heindl Péter erre így emlékezett vissza: „Annak rendje és módja szerint egy évfolyamtársammal bejelentettük az ötletünket – támogatást kérve – a KISZ-bizottságon hónapokkal azelőtt. (Az egyetemi, vagy kari KISZ-titkár akkor Petrétei József, [később a Gyurcsány-kormány igazságügyminisztere] volt.) Petréteiék akkor arra kértek minket, addig ne kezdjük meg a szervezést, amíg a „felettes szervek” nem hagyják jóvá. Több héten át halogatták a döntést (állítólag még a megyei pártbizottság is tárgyalta a kezdeményezésünket), aztán néhány nappal május 1-je előtt közölték, hogy a dolog nem mehet.”
A nyomozás azután már 1982 november 2-án megindult. „Benkő Zsuzsa a JPTE hallgatója ugyanis november 1-én a Tanárképző Kar „A” épület faliújságjára név nélkül kifüggesztette „Az ELTE-n kialakult, a Béketanácstól független békemozgalom” című felhívást. Hozzá kell tennünk, a faliújságot „Visszhang” néven a KISZ hozta létre és Gyurcsány Ferenc KISZ-titkár garantálta, hogy arra elvileg bárki kifüggeszthet amit akar, ezzel tehát nem történt semmilyen illegális dolog. Vincze Rózsa tanársegéd mégis azonnal az elhárítótiszthez, Jerszi Lajos századoshoz rohant, akinek jelzése alapján Gáspár János egyetemi párttitkár és hivatalos kapcsolat eltávolította „és eredetiben szervünk rendelkezésére bocsátotta”. Az anonim plakátragasztó, Benkő Zsuzsa másnap újabb plakátot tűzött ki, amelyen reagált előző írásának eltávolítására: „Ennek a tájékoztatásnak ez a második példánya. Nem értjük, miért kellett leszedni az elsőt. A mi politikai berendezkedésünk – eddig reméltük – azért legalább ezt lehetővé teszi.” Ebben gyökeresen tévedett…
A Szerv működött
„Az események lázas munkát váltottak ki a megyei III/III. osztályon. …A mindenről tudni akaró BM és segítői reakcióit illusztrálja R. L. társadalmi kapcsolat (nevét sajnos nem tudtam beazonosítani) besúgása, aki arról jelentett, hogy a diákszálló 819-es szobájának egyik lakója füle hallatára nemtetszését fejezte ki a plakátleszedés miatt – idéz a továbbiakban is az ÉS riportja. – Jerszi azonnal intézkedett: „A 819-es szoba lakóinak iratkozási lapját beszerezzük és összehasonlítjuk a békemozgalmi felhívásokkal.”
A Dialógus-ügy a továbbiakban sem tanárokat, sem diákokat nem került meg, de azért akadtak hivatalos személyek is, akik távol tudták tartani magukat a békemozgalom leleplezési akciójától.
(A teljes riport az Élet és Irodalomban olvasható!)
