Súlyos előítéletekre cáfol rá a valóság. Miközben a férfiak többsége szerint a nők nem logikusan vagy egyáltalán nem is gondolkodnak, a pénzügyi piacokon mégis sokkal racionálisabbak befektetéseik kezelésében, mint a férfiak. Az a sztereotípia sem egyértelmű, hogy a gyengébbik nem nem kedveli a kockázatot. Vannak nemek közötti eltérések, ám ezek árnyaltabbak.
Válás: a legjobb befektetés?
Jó adag cinizmussal kimondhatjuk: az Európai Unióban élő férfiak legjobb befektetési döntése a válás. Egy uniós tanulmány szerint az elvált férfiak egyértelműen jobban élnek, mint nős társaik (a nők éppen fordítva), miután már nem kell többet fizetniük a nők kiadásait. Az elvált nők ezzel szemben egyedül küzdenek a gyereknevelés lelki és anyagi terheivel, ráadásul az is bizonyított tény, hogy munkabérük általában jelentősen elmarad a férfiakétól. Az elvált férfi (azon túl, hogy sír az ott hagyott lakás és a tartásdíj miatt) végül mindenképpen jól jár, kimarad számos “közös” költségből (gyerekorvos, magántanár, családi ünnepek, stb.), és végeredményben többet tud félretenni mint nős korában. Ezért nem meglepő, hogy a megkérdezettek többsége, miután túljutott a kritikus szakaszon, úgy gondolja, a válás élete legjobb befektetése volt.
Pszichológiai kutatások azt látszanak alátámasztani, hogy a pénzügyekhez általában sokkal nagyobb önbizalommal közelítenek a férfiak, mint a nők. Azt képzelik, hogy igazán jó befektetési döntéseket csak ők hozhatnak, ennek megfelelően jóval agresszívabb játékosai a tőkepiacoknak. A nagy hozzáértés eredményeként viszont éppen a férfiak azok, akik sokkal többet buknak – legalábbis a ’90-es éveket felölelő amerikai kutatások szerint.
Több mint 35 ezer háztartás adatainak vizsgálata azt mutatta, hogy a férfiak közel 50 százalékkal többet tőzsdéznek, vagyis sokkal gyakrabban adnak-vesznek értékpapírokat, mint a nők, és jellemzően sokkal értékesebb részvényektől válnak meg, mint amilyeneket újonnan vesznek. Rendszerint túl kevés információ alapján hozzák meg döntéseiket, túlbecsülik képességeiket, illetve a tőkepiactól várt megtérülés esélyeit, valamint nem veszik figyelembe a tranzakciós költségeket.
Ez az éves teljesítményükön is meglátszik: a férfiak által realizált hozam évente legalább egy százalékkal alacsonyabb (amerikai kamatkörnyezetben, ami nálunk mondjuk 5-6 százalékos hozamkülönbségnek felelne meg), mint amennyit a nők elérnek. (Egyedülálló férfiak és nők esetében ezek a különbségek még markánsabbak.)
A nőknek muszáj befektetni
A nők várható élettartama a világ minden táján magasabb, mint a férfiaké, ugyanakkor rövidebb ideig is dolgoznak. Rövidebb idő alatt kell tehát megteremteniük egy hosszabb életre való anyagi tartalékot, elvileg többet kellene foglalkozniuk a befektetésekkel, és különösen több gondot kellene fordítaniuk a nyugdíj-előtakarékosság kérdésére. Nehéz lemérni, hogy ez az elv érvényesül-e a gyakorlatban, de a Tárki által 1999-ben vizsgált adatok azt mutatják: a nők körében némileg nagyobb a magán-nyugdíjpénztári tagok aránya, mint a férfiakéban. A mintában a nők 30, a férfiak 24 százaléka lépett át a vegyes nyugdíjrendszerbe, közvetlenül a nyugdíjreform utáni évben. Az eltérés ugyanakkor nem olyan jelentős, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni.
Az, hogy a pénzügyi döntéseket a férfiaknak illik meghozniuk, olyan előítélet, amelyet ráadásul a nők is elfogadnak, és magukra véve akarva-akaratlanul is erősítik a már kialakult sztereotípiákat. Ehhez hasonlóan tényként szokás kezelni, hogy a nők nem mernek kockáztatni, és ezért alacsonyabb hozamokat is realizálnak. A valóság azonban egyértelműen rácáfol erre: azonos befektetési alternatívák elé állítva mindkét nem képviselőit gyakorlatilag ugyanolyan arányban mernek volatilisebb és biztonságosabb intsrumentumokba beleugrani. A gyakorlatban persze minden másképp működik, mint a pszichológiai tesztek laboratóriumi környezetében, és a végén kiderül, hogy a kockázatvállalási hajlandóság tulajdonképpen nem a nemektől függ, sokkal inkább az életkörülmények, a családi állapot és számos egyéb társadalmi, szociális tényező függvénye.
Az is képtelen állítás, hogy a nők nem képesek logikusan gondolkodni, és döntéseiket kizárólag intuitív alapon hozzák meg. Jaksity György, a Budapesti Értéktőzsde elnöke néhány saját példát is tud ennek megdöntésére: a kifejezetten kockázatosnak tekinthető derivatív kereskedés esetében a női ügyfelek például hamarabb belátják, ha rossz stratégiát választottak, és gyorsabban lezárják pozícióikat, míg a férfiak újabb és újabb ideológiákat gyártanak, hogy miért viszik tovább egyre nagyobb veszteségekkel határidős pozíciójukat.
Ez azzal a tapasztalati ténnyel is összefügg, hogy a nők szívesebben kikérik egy pénzügyi tanácsadó véleményét, mint a férfiak, hiszen ahogy már láttuk, nem akkora a pénzügyi egójuk. Ez pedig akkor sem rossz stratégia, ha pusztán eltévedünk az úton. A nők ilyenkor tanácsot kérnek és tüstént visszatalálnak a helyes útra, a férfiak viszont ebben a helyzetben is férfiak maradnak, és képesek órákig makacsul bolyongani abban a hiszemben, hogy ők mindenkinél mindent jobban tudnak.
