Belföld

Egy bolgár road-movie, magyar közreműködéssel

Ha valaki szereti Bulgáriát, szereti a Balkán hangulatát és szereti a – nem túl mozgalmas - délszláv filmeket, akkor nagyon jól szórakozhat, pontosabban gondolkozhat azon a mozin, amelyet Levél Amerikába címmel mutatnak be a Bem filmszínházban. (A filmszínház szó kifejezetten indokolt, meg kell ugyanis különböztetnünk a multiplexektől az utolsó „régi" budai mozik egyikét.)

A bolgár-holland-magyar koprodukcióban készült, de sajátosan és kifejezetten bolgár „hatású” film ritka élményt kínál a budapesti nézőknek. A forgatókönyv szellemességét nem dicsérhetjük ugyan, a technikai megoldások sem közelítik meg a Star Wars szintjét, de azt elmondhatjuk: egy „jó bulgár road-movie-t” ritkán lehet látni Budapesten. Eleve a „jó”, és a „bolgár” filmek is ritkák, nemhogy e két halmaz metszete…

 

A két évvel ezelőtt készült Levél Amerikába című film egyik producere a magyar Kántor László. Ő – úgy tűnik – kedveli a koproduciókat: nemrégiben mutatták be Budapesten a Fény hull arcodra című filmet, amely román-magyar együttműködésben készült, és szintén társproducere volt az operatőrként is ismert, Erdélyből elszármazott filmes. (A Fény hull arcodra az első valódi román-magyar koprodukció, erdélyi magyar szereplőkkel, romániai román operatőrrel és magyarországi magyar rendezővel, erdélyi származású Magyarországon élő forgatókönyvíróval.) A Levél Amerikába című filmhez visszatérve, meg emlékeznünk a rendzőről, Iglika Triffonováról, aki nem igazán ismert Magyarországon. Pedig rendezőként és színészként is jegyzett már több mozit. Sajnos most egy olyan forgatókönyvet is írt, amelyik minden bizonnyal nem vonul be a filmtörténelembe…

Ismertsége: nulla

Bár a film ismertsége az abszolút nullához közelít. Akik megnézik (azért nem mindenki kapja el a késleltetett cselekménysorozat hangulatát), többnyire elégedetten távozhatnak a moziból.


Olyan pillanatokat élhetünk át Európa legszebb és legszegényebb vidékeinek egyikéről, amelyeket kevés utazó mondhat a magáénak. Olyan sorsokat ismerhetünk meg, amelyek Budapesten is hitelesnek hatnak, de balkáni környezetben sokkal durvábbnak tűnnek, Amszterdamban vagy Párizsban pedig egyszerűen elképzelhetetlenek…

Ebből a road movie-ból a természetrajz, a néprajz és a szociográfia elemei sem hiányozhatnak. Humor, tragédia, tragikomikum, misztikum, hagyomány, gyönyörű tájképek és homevideo-technika keveredéséből áll össze egy olyan egyveleg, amely – ha hézagosnak is minősíthető – nem mindennapi látványt és hangulatot teremt.

A New York–Szófia–Pirin tengely

A kifejezetten depresszív mozi mégsem töri le a nézőt: a vidámság sem hat igazán felvidítóan – körülbelül így jellemezhető a filmdráma, amely Szófiában, New Yorkban és egy hegyvidéki bolgár faluban játszódik. A hegyvidéki falu – a cikk írójának nyomozása szerint – valahol a Pirin hegységben lehet.


A kultúrantropológiai elemek néha teljesen elborítják a három helyszínen bonyolódó filmet: Szófiában a lakótelepek, a bolgár hegyi faluban a népszokások, New Yorkban pedig az alternatív és a japán kultúra mutatkoznak be, természetesen nem teljes mélységében, de igencsak megható formában.

A film cselekményéről – a forgatókönyv hiányosságait már említettük – nem érdemes beszélni, viszont aki kíváncsi egy a miénkhez annyira hasonló, de mégis teljesen más kultúrára, az nézze meg ezt a mozit.



 


Levél Amerikába (Pismo do Amerika).


Színes feliratos bolgár-magyar-holland játékfilm, 105 perc, 2000. Rendező: Iglika Triffonova. Forgatókönyvíró: Iglika Triffonova. Zeneszerző: Milcho Leviev. Operatőr: Rali Ralchev


Szereplő(k): Philip Avramov, Ana Papadopulu, Petar Antono, Andy Barret, Zsoretta Nikolova, Kraszimir Dokov, Maja Novoszelszka

Ajánlott videó

Olvasói sztorik