Még nem billent át a közélet, még nem dőlt el egyértelműen, hogy a politikusok komolyan veszik-e a közvélemény-kutatások figyelmeztetéseit, de már vannak szórványos jelek arra, hogy a vádaskodások katyúsái mellett elindulnak a parlamenterek is. Megadás látszik ott, ahol vereség van, hogy az esztelen áldozatok mérséklődjenek, visszafogottság mutatkozik ott, ahol a hatalom megszerzése komoly felhatalmazásokat adott a győztes kezébe.
Autópálya és WorldCom
A napi menü: a szavazatok újraszámlálása, az autópálya tender és WorldCom. Csalás van mindenütt, csak az utóbbinál a végszámlán az összeg 107 milliárd dollár, vagyis a magyar nemzeti jövedelemhez mérhető nagyságrend.
A szavazatok újraszámlálása, ha a politikát is egyszerű üzleti mérlegek alapján tekintjük, többet vitt, mint hozott azoknak, akik elindították. Kiemelve kisebb tételeket: se Rogán, se Orbán nem lett tőle népszerűbb. Ezt érdemes összevetni azzal, hogy a gyanúsítgatásokból, a választás eredményének megkérdőjelezéséből látványosan kimaradó Dávid Ibolya még mindig a népszerűségi lista legfelső tartományában van. Orbán Viktor a Szonda legutóbbi felmérése szerint 7 pontot veszített, és jelentősen lejjebb csúszott.
Mérsékelt hang
A hétvégén, vagyis jóval a felmérés időpontja után Orbán Viktor a polgári körökről már úgy beszélt, mint a jobb és a bal oldalt integráló szervezetről. Ahogy a magyar televízióban sem emlékeztetett már a néhány héttel korábbi hangvételre a legutóbbi vita Lendvai Ildikó és Rogán Antal között.
A médiaelemzésekben, ha már kifinomultabbak lesznek, talán nyílik majd egy fejezet, amely a politikai rangsor alapján is értékeli, hogy a nyilvánosság tematizálásában ki és milyen ügyben szólal meg. Feltűnő módon a gazdasági miniszter akcióját, amellyel megkerülte a közbeszerzést az autópályák éppen folyó építésénél, sokkal vehemensebben támadták balról, mint jobbról. Persze: mindig az az érdekes, ha belül látszik repedés egy koalícióban; le is csaptak rá a médiamunkások, rá is licitálva Kellerre: Csillag István gazdasági miniszter nem tartja magát a választási ígéretekhez.
Kedden reggelre szólalt meg Boros Imre, egykori PHARE miniszter, hogy az SZDSZ megfordította a Lop stop táblát és azon most Lop start olvasható. Szerinte ez azt jelenti, hogy a szabaddemokraták azokat a külföldi cégeket hozzák helyzetbe, amelyek adott esetben “a közreműködésért off shore számlákon fizetik ki a hálapénzeket”.
A következő, az éppen egy hónap múlva esedékes közvélemény-kutatásból derül majd ki, hogy mit gondol arról a közvélemény, ha valami 30 milliárd forinttal kevesebbe kerül és ezzel a választások előtti utolsó pillanatban, versenyeztetés nélkül kiosztott megbízás vonható vissza, igaz, nem közbeszerzési eljárással.
Boros Imre szavai kötelességszerűen rímelnek Orbán Viktor hajdani fordulataira, amelyekkel nagy nyilvánosság előtt, többször és a nemzetközi szervezetekkel is vitába szállva fejtette ki: a magyar vállalkozókat részesíti előnyben, és olcsóbb így az autópálya. Illetve ez a mostani az olcsóbb, mégis marad belőle korrupcióra – de akkor hol az a 30 milliárd? Talán elhamarkodottan beszélt Boros?
Igaz, fogalmunk sincs, hogy mennyivel “kellett” olcsóbb ajánlatot tenniük az új beszállítóknak ahhoz, hogy legitimálják az eljárást. Hogy tudták-e az árakat. (Miért ne tudhatták volna?) Hogy most kiket hagytak ki a meghívásból, akik esetleg még egy-két milliárddal lejjebb szorították volna az árat. De ez a szorgalmi feladat – a sajtó számára az elkövetkező hónapokra.
Ez még a régi válság vagy már egy új?
És hogy jön ide a WorldCom? Úgy, hogy ott is svindli van. Tricky. Mostanában e fogalomnak a gyakorisága nagyon megnőtt az üzleti és a politikai hírekben. A vezérigazgatót hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. És hogy futni se kelljen a vezérigazgatók, az auditorok után, rövidebbre fogják a pórázt. Már arról folyik a vita a nagy nemzetközi televíziós csatornákon, hogy négy-öt-hat évről 1-2 évre fogják kurtítani a vezérigazgatói kinevezéseket.
Az általános bizalmatlanság a tőzsdéken az árak zuhanásához vezetett. Most már az egész világ veszít azon, hogy újra kell kalibrálni a másik cég, vezető, auditor megbízhatóságáról kialakított hiteket, erősödik a gyanakvás. Sok-sok milliárd dolláros leckét kapunk arról, hogy ha valakik elkezdenek visszaélni a bizalommal, azon mindenki veszít.
