A nyugat-európai hagyományoktól eltérően a hazai árveréseken nem a szobrok és a kisplasztikák a jellemző közbeiktatott tételek, hanem az itthoni kerámiaművesség művészi termékei. A kínálat javát a XIX. század utolsó negyedétől egészen a hetvenes évek derekáig terjedő korszak alkotásai adják. Ha másért nem, hát rohamosan emelkedő árszintjük miatt érdemes megismerkedni a kerámiák különböző fajtáival.
Lopott szépségekAz elkövetkező hetekben lehetőleg tartózkodjunk Czóbel Béla Szakácsnő és Lila csendélet, Márffy Ödön Vacsorázó társaság, valamint Szobotka Imre Piac című festményének megvásárlásától. A becslések szerint csaknem százmillió forintot érő képeket ugyanis hétfő hajnalban lopták el a budapesti Kiscelli Múzeumból. A különösen nagy érték miatt feltételezhető, hogy a festményeket megrendelésre vitték el a tolvajok.
Kő kövön
A közvélemény az üledékes földpát elmállásából képződő agyagból készült, kiégetett tárgyakat nevezi kerámiának. A történelem folyamán számos fajtája alakult ki, amelyeket alapanyaguk és az alkalmazott borítóréteg, a máz összetétele szerint csoportosíthatunk. Ezek alapján beszélhetünk máztalan cserépről, ólommázzal borítottról, ónmázas majolikáról és fajanszról, sómáz borította kőcserépről, mesterséges agyagból készült keménycserépről és a kaolinnal kevert porcelánról.
Az egyszerűbbek közé tartozik a kemény, nem áttetsző, máztalan vagy konyhasómázzal bevont agyagáru, a kőcserép. A műkereskedelem kínálatában a mindig vevőre találó korsók és söröskupák mellett érdekességként a vegyszergyárak edényei tartoznak még ebbe a tárgytípusba.
XV-XVII. századi klasszikus tétel valójában nagyon ritkán fordul elő bolti forgalmazásban. A historizmus idején, a XIX. században rengeteg kőcserép-imitáció készült. Az utólag készített kupák feltűnő jellemvonása, hogy a sötét egyszínű eredeti darabokkal szemben hivalkodóan színpompásak, ónfedelük pontosan illeszkedik, és finoman kidolgozott.
Drága Vénuszok A jelek szerint a Christie’s kuncsaftjai hajlandók a legmélyebbre nyúlni a pénztárcájukba egy-egy Vénuszért. Nyolc éve egy, a Krisztus előtti IX. századból származó domborműre áldozott valaki 7,7 millió fontot, nemrég pedig egy valamivel több mint kétezer éves márványszobor, a Barberini Vénusz cserélt gazdát alig kevesebb mint 8 millió fontért. A mintegy hárommilliárd forinttal felérő összeget az magát felfedni nem kívánó vevő egy időszámításunk előtti II. században készült, karcsú női aktot mintázó görög szobor római másolatáért fizeti ki. Az antikműkincs-kereskedelemben rekordnak számító összeget a hírek szerint az eladó Compton-család Észak-Yorkshire-i kastélyának felújítására fordítja.
Nem spanyol viasz
Eredetileg közel-keleti kerámiatalálmány a majolika, amely az arabok közvetítésével jutott Spanyolországba. A mésztartalmú agyagból magas tűzőn égetett, ónmázas, színes, dúsan díszített spanyol-mór kerámiafajta Mallorca szigetéről kapta nevét.
A hazai és nemzetközi műkereskedelemben egyaránt rengeteg a hamisítvány. A XIII-XV. századi eredeti spanyol-mór majolikák mára a nagy múzeumok és gyűjtemények féltve őrzött kincsei közé tartoznak, ezért leginkább a seicentótól Itáliában működő műhelyek munkáit hamisítják. Mivel ezek tudatos utánzása Olaszországban 1902-ig ipari méretekben folyt, a hamisítványok kiszűrése nagy szakértelmet követel. A gyűjtők körében a tálak és vázák mellett a magas művészi színvonalon kidolgozott patikaedények a legnépszerűbbek.
Szintén egy városról, az olasz Faenzáról kapta a nevét a fajansz, bár az elnevezés megtévesztő. A durva fajansz ugyanis nem más, mint az olasz majolika, míg a finom fajansz valójában a keménycserép vagy más néven kőedény.
Picasso-rekord Negyvenháromezer háromszázötven font híján 16 milliót ért meg egy ismeretlen vásárlónak Pablo Picasso Nu au Collier című aktképe. Az ár hárommillió fonttal magasabb a Sotheby’s aukciós házban nemrégiben új gazdára lelt Claude Monet-alkotásért, a Nimfákért kínált összegnél. A leütési ár az árverést lebonyolító Christies szakembereit is szíven ütötte, ők 6 és 9 millió font közötti végösszegre számítottak. Az elmúlt fél évszázadot egy magángyűjteményben töltő (azóta nyilvánosság előtt nem szereplő) képet Picasso a harmincas években festette akkori szerelméről, Marie-Therese Walterről, a festő Maia nevű leányának anyjáról.
China in your hands
A hosszú századokon át állami monopóliumként féltve őrzött kínai találmány a legnemesebb a kerámiák között, elnevezését az olaszok által porcelánnak nevezett kagylóról kapta. A kínai porcelán ritkasága és ezáltal drágasága az európai alkimistákat folyamatosan kutatásra ösztönözte, ám legfőbb alkotóelemét, a kaolint csupán 1708-an fedezték fel.
Ettől kezdve beszélhetünk hamisítványokról, amelyek a legtöbb esetben valamely nagyhírű gyárban készültek. Nem ritka, hogy az ott dolgozók által elcsent és otthon kifestett példányok értéke ritkaságuk és egyediségük miatt magasabb, mint az eredetieké.
Eredeti színfoltot képviselnek a kerámiák világában a Zsolnayk, amelyek számára az első a nemzetközi sikert és elismerést az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg. Az 1855-ben még téglaégetésbe fogó Zsolnay Vilmos gyára 1892 környékén alkalmazta először az ámulatba ejtő színeket produkáló eozinmázt. Az alapító 1900-ban bekövetkezett halála után gyárát fia irányította tovább, aki előszeretettel alkalmazta a kor nagy hazai művészeit. Az általuk tervezett alkotások mára az árverések csúcsdarabjai közt találhatók.
A vegyes műtárgyakat forgalmazó árverezőházak mindegyike szívesen lát polcain Zsolnay kerámiát, ám a hazai mezőnyben jelenleg vezető, festményekre specializálódott aukciósházak közül csak a Mű-Terem Galéria vette palettájára. A milliós leütési árak fényében úgy tűnik, nem döntöttek rosszul.
Válogatás a Mû-terem Galéria
árverésein elkelt Zsolnay porcelánokból |
||||||
Idõpont
|
Tervezõ v. fazonszám
|
Eredmény forintban (induló ár
– leütési ár) |
||||
1999 Õsz 2. tétel
|
Mattyasovszky Zsolnay László
|
350e – 700’000
|
||||
1999 Õsz 14. Tétel
|
Apáti Abt Sándor
|
380e – 750’000
|
||||
1999 Õsz 16. tétel
|
Kapás Nagy Mihály
|
650e – 1 millió
|
||||
2000 Tavasz 1. Tétel
|
Sikorski Tádé
|
300e – 1 millió
|
||||
2000 Tavasz 5. Tétel
|
Hidasy Pilló Sándor
|
180e – 420’000
|
||||
2000 Tavasz 7. Tétel
|
5886 un. “Nabis” váza
|
400e – 1,2 millió
|
||||
2000 Tél 1. Tétel
|
5537 Tulipánváza
|
360e – 2,8 millió
|
||||
2000 Tél 2. Tétel
|
5588 Virágtartó
|
200e – 1,5 millió
|
||||
2001 Tavasz 1. Tétel
|
Apáti Abt Sándor
|
400e – 1,1 millió
|
||||
2001 Tavasz 5. Tétel
|
6259 gyümölcstál
|
750e – 1,4 mil
|
||||
2001 Tavasz 150. Tétel
|
ismeretlen; kaspó
|
750e – 2 millió
|
||||
2001 Õsz 3. Tétel
|
5282 panoráma váza
|
750e – 1,2 millió
|
||||
2001 Õsz 69 tétel
|
Mack Lajos
|
420e – 1,3 millió
|
||||
2002 Tavasz 1. Tétel
|
5319 váza paradicsommadárral
|
1,2 m – 2 millió
|
||||
2002 Tavasz 2. Tétel
|
5529 tulipánkehely
|
1 m – 2,2 millió
|
||||
2002 Tavasz 3. Tétel
|
Apáti Abt Sándor
|
600e – 1,4 millió
|
||||
2002 Tavasz 83. Tétel
|
7156 gyümölcstál
|
1,2 m – 3,2 millió
|
||||
2002 Tavasz 85. Tétel
|
6002 un. “Nabis” váza
|
900e – 2 millió
|