Száz éven belül az átlagember ötször vagyonosabb lesz, mint ma. Ha viszont belenyugodnánk abba, hogy ezt nem száz, hanem 102 éven belül érjük el, akkor a globális felmelegedés problémáit is megnyugtatóan rendezni lehetne – állítja Stephen Schneider amerikai éghajlatkutató és Christian Azar svéd energetikai közgazdász.
Kiotói Egyezmény – politikailag kényes
A két tudós legújabb publikációja a Bush adminisztráció kijelentéseire mér megsemmisítő csapást, amelyek szerint a klímaváltozás hatásainak kivédésére irányuló nemzetközi összefogás (és tehervállalás) mind az USA, mind a fejlett világ gazdaságán mély sebeket ejtene. “Az, hogy a globális felmelegedés elleni akcióterv romba döntené a világot, még a hagyományos közgazdasági modellek számításai szerint is tévedés” – jelentette ki a New Scientist tudományos magazinnak Stephen Schneider.
A két kutató kirohanása egy héttel azután történt, hogy John Howard ausztrál miniszterelnök bejelentette, kormánya ebben a ciklusban nem ratifikálja már a Kiotói Egyezményt. Az ugyanis – így a megyarázat – munkahelyek megszüntetéséhez vezethetne, és súlyos károkat okozna az iparban.
Drága, de szinte meg sem éreznénk
Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának legutóbbi becslése szerint 1-8 trillió dollárba kerül a légkörben lévő széndioxid mennyiségének az iparosítás előtti szint kétszeresére való visszaszorítása 2100-ig. “Ez soknak tűnik, ám az elkövetkező száz évben 2 százalékos éves növekedéssel számolva alig észrevehető terhet jelentene a kormányok számára” – véli Schneider.
A globális felmelegedés elleni fellépés nélkül 2100-ra a világ tízszer, az átlagember pedig ötször gazdagabb lesz, mint ma. A globális felmelegedés problémáját is kezelve ezt nem száz, hanem 102 év alatt érné el az emberiség.
Gazdag országoknak fél év a különbség
“Hogy 2100-ban vagy 2102-ben leszel tízszer gazdagabb, az majdnem mindegy” – érvel a két tudós. Véleményük szerint a fejlett országok nem 2010. januárjára, hanem 2010. júniusára lesznek 20 százalékkal gazdagabbak, mint ma, ha teljesítik a Kiotói Egyezményben foglaltakat.
A kérdés csupán az, hogy látványos érvelésükkel képesek lesznek-e meggyőzni az amerikai közvéleményt, illetve az egyik legnagyobb ellenlábast, az amerikai kormányt arról, hogy az üvegházhatás elleni harc egyben biztosíték a klímaváltozás miatt fenyegető katasztrófák kivédésére.
