A csoportmérkőzéseken óriási meglepetésre kiesett a címvédő Franciaország, amely mellesleg Európa-bajnok, és amely egyáltalán nem mellesleg egyetlen gólt sem lőtt az idei tornán. Nem vehet részt a legjobb tizenhat küzdelmeiben a dél-amerikai selejtezők legjobb csapata, Argentína sem. Rajtuk kívül elbúcsúzott a négy évvel ezelőtti vb bronzérmese, Horvátország, továbbá az EB-elődöntős Portugália. Olaszország is kishíján távozni kényszerült, de az utolsó pillanatban megmenekült az itáliai válogatott.
Sztárok a süllyesztőben
A sztárcsapatok (le)szereplése több tényezőnek köszönhető: az egyik – és talán a legfontosabb -, hogy a francia, az argentin és a portugál csillagok a világ legerősebb bajnokságaiban szerepelnek, és rendkívül fáradtan érkeztek a vébére. A franciákat külön sújtotta Zidane sérülése, a portugáloknál Figo idén végig formán kívül játszott a Real Madridban (és a vébén is), az argentinoknál pedig a csapatjáték sem volt eléggé összehangolt, noha szinte minden poszton a világ legjobb játékosait válogathatta be Bielsa szövetségi kapitány.
Kivételt talán csak a horvátok képeznek e sorban: náluk az elöregedett sztárok valószínűleg 1998-ban futották ki a legjobb formájukat, a mostani felgyorsult futballvilágban nem volt elég Prosinecki és a többi matuzsálem teljesítménye. Ők egyébként sem a legerősebb bajnokságokban tűntek fel az utóbbi években. Persze a horvátok egyetlen mecccsen – az olaszok ellen – megrázták magukat, és (bírói segítséggel ugyan) nyertek is, de ezt a formát nem tudták mind a három mérkőzésükre tartósítani.
A bírókról csak rosszat, vagy semmit…
A bírói segítségről szólva meg kell említenünk, hogy még a FIFA elnöke, Blatter is elismerte a hibák egy részét. Szerinte például a partjelzők a hibásak a legtöbb tévedésért… Mindenesetre a franciáknál Henry kiállítása megpecsételte az Uruguay elleni meccset. A portugál Joao Pinto és Beto piros lapjai pedig a luzitánoknak tette lehetetlenné a mindent eldöntő meccsen a koreaiak elleni hatékony játékot. Joao Pinto egyébként a bírót a kiállítás után állítólag úgy vágta gyomorszájon, hogy bevérzett a hasfala az argentin játékvezetőnek. A portugál-koreai mérkőzés volt egyébként a tizenharmadik a vébék történetében, ahol két játékost állítottak ki ugyanabból a csapatból (a tizenkettedik meccs a szintén a napokban játszott brazil-török összecsapás volt). Érdekesség, hogy az első két ilyen mérkőzésen a brazilok jutottak hasonló sorsra, 1938-ban és 1954-ben. 1954-ben egyébként 4:2-es magyar győzelem született, miután Nilton Santos és Humberto piros lapot kapott. A túloldalon amúgy Bozsik Józsefet is kiállították…
Visszatérve az idei vébére és a bíráskodásra, Olaszországtól három érvényes gólt vettek el a torna eddigi három mérkőzésén, az argentinok az angolok elleni találkozót vesztették el valószínűleg bírói tévedés folytán. Mindez azt mutatja, hogy a sztárcsapatok sem tudják ellensúlyozni a játékvezetés hiányosságait. A FIFA-nak tehát mindenféleképpen tennie kellene valamit az áldatlan állapotok felszámolására. A kiesettek közül csak a horvátok nem panaszkodhatnak: ők úgy tudtak csak nyerni az olaszok ellen, hogy a bíró nem adott meg két itáliai találatot.
Nyomulnak a társházigazdák
A bírók érdekes módon avatkoztak be a házigazdák mérkőzéseibe: a japánoktól első meccsükön, Belgium ellen elvettek egy olyan gólt, amelyet sok bajnokságban megadtak volna a játékvezetők. Ugyanakkor az oroszoknak nem ítéltek meg egy tizenegyest, így Japánt juttatták előnybe. Ez azt jelenti, hogy a felkelő nap országának szereplése nem a bírók jóakaratától függött – de ők tulajdonképpen kivételnek számítottak
Sokkal durvább volt a koreaiak szereplése: a portugálok elleni meccsükön, a sorsdöntő pénteki napon két európait is kiállítottak, és amikor már csupán kilenc portugál volt a pályán, csak akkor tudták a koreaiak megszerezni győztes góljukat.
Mindemellett meg kell jegyeznünk, hogy a rendkívül dinamikus focit játszó kelet-ázsiai csapatok (Japán és Dél-Korea) kellemes meglepetést jelentettek a vébén, minthogy elképesztő elszántságukkal izgalmas mérkőzésket vívtak, és a 90. percig végighajtották az összes találkozójukat. Megérdemeltnek is mondhatnánk tehát Japán és Dél-Korea csoportelsőségét, és a legjobb tizenhat közé jutását. E két válogatott esetében azt is meg kell jegyeznünk, hogy európai edzők irányították munkájukat. A koreaiak szövetségi kapitánya Guus Hiddink, a holland szakember, a japánoknál pedig Philippe Troussier, a francia tréner tölti be ezt a tisztséget.
A vébé eddigi legnagyobb élménysorozata: a brazil csapat szereplése!
A brazilok négyszeres világbajnokhoz méltóan szerepeltek a csoportmérkőzéseken. Persze ehhez hozzájárult a kedvező sorsolás is: Kína és Costa Rica ellen parádézhattak a futballzsonglőrök. Kétséges viszont, hogy tudják-e saját stílusukat játszani a legjobb tizenhat között. A törökök elleni rendkívül kemény meccs ugyanis azt mutatta, hogy ha megfelelően aggresszív taktikával találják szemben magukat a brazil sztárok, nem tudnak igazán kibontakozni. Nem véletlen, hogy a törökök ellen hihetetlenül rossz bírói döntések szükségeltettek a győzelem kivívásához, és korántsem volt meggyőző a dél-amerikaiak teljesítménye.
Ám hagyjuk a gonoszkodást: amit a brazilok Costa Rica és Kína ellen bemutattak, az a vébé eddigi legszebb pillanatait jelentte: Edmilson gyönyörű ollózása, Roberto Carlos szabadrúgása, a kényszerítőzések, a labdakezelési trükkök, a finom passzok és a remek beadások, a Ronaldinho-Rivaldo-Ronaldo támadóháromszög elképesztő összjátéka a régi idők brazil fociját hozta vissza, nem csak pillanatokra, hanem órákra, másfél órákra.
A legjobb góllövők és passzolók
Mindez nem ment az eredményesség rovására sem – mint annyiszor régen -, hiszen a brazilok közül Ronaldo négy gólt lőtt eddig a vébén (egyet, a Costa Rica-iak elleni egyik gólját utólag, adminisztratív úton ítélték neki). Rivaldo pedig háromgólos. (A vébé eddigi legeredményesebb játékosai egyébként a német Klose és a dán Tomasson öt és négy góllal, melléjük zárkózott fel tehát Ronaldo.) A brazil csapat kapcsán nem feledkezhetünk meg az olyan “zongoracipelőkről” sem, mint amilyen Junior, aki eddig például két gólpasszt adott, “egyetlen árva” gólja mellett…
Ha a mesterlövészekről szót ejtettünk, talán érdemes megemlíteni, hogy az amúgy egy gólt szerző német Ballack vezeti a gólpasszt adók rangsorát: ő négyszer adott társainak (pontosabban társának, Klosénak) kihagyhatatlan helyzetben labdát. Ballack mögött e listán a spanyol De Pedro szerepel, aki háromszor szolgálta ki társait tökéletesen.
Ha a fociban lenne kanadai táblázat, azt azonban Miroslav Klose vezetné, hiszen a lengyel származású német csatár nemcsak a legtöbb gólt lőtte (ötöt), hanem két asszisztot is jegyezhet, így hét pontjával kimagaslik a mezőnyből.
