Amikor leoltották a villanyt és a megszokott reklámok helyett elkezdődött a vetítés, valami érezhetően megváltozott a levegőben. Mágia lengte be a termet – de nem a Harry Potter-féle gyermeki formában, hanem az ősidők ködébe burkolózva. Mintha “valahol, messze, egy távoli galaxisban” lennénk, de ez az eposz és világa sokkal mélyebb, kidolgozottabb. Peter Jacksonnak sikerült a csoda. “Hazaértem” – mondhattam volna Csavardi Samuval együtt.
HelyszínekAhhoz, hogy a film igazán hiteles legyen, a forgatási helyszíneknek fel kellett kelteniük egy 7000 évvel ezelőtti világ illúzióját. Új-Zéland ideális helynek találtatott, ahol sok olyan ősi terület akad, melyet még nem érintett a modern technika. Az ország őslakosai, a maorik közül sokan elmentek a helyszínre, hogy a forgatás kezdete előtt áldást kérjenek a produkcióra. A táj változatossága lehetővé tette az egymástól nagyon különböző Hobbitfalva (létrehozásához 5000 köbméter földet kellett növényekkel és virágokkal beültetni már egy évvel a forgatás kezdete előtt), Völgyzugoly, Mória, Mordor és Gondor helyszíneinek filmezését. Új-Zéland aktív vulkánjai pedig kapóra jöttek a Végzet Hegye számára, ahol Szauron a Gyűrűt készítette.
Ugyan számomra már gyerekkoromban hatalmas, kirobbanó élmény volt a könyv, de annak sem kell csalódnia, aki a filmen ismerkedik meg Tolkien világával. A főcím előtti rövid bevezető a Szilmarillokból és a Hobbitból összefoglalva megmutatja nekünk azt, amit a Gyűrű történetéről tudnunk kell: hab a tortán, hogy láthatjuk magát Szauront is. A történet mindvégig magával ragad: a csaknem 3 órás filmben egy percnyi üresjárat sincs. A természeti képek gyönyörűek, a díszletekkel együtt tökéletesen visszaadják Hobbitfalva ártatlan vidámságát, Völgyzugoly ragyogását vagy Mória bányáinak hideg sötétségét.
A rendező valóban alapos munkát végzett, amiben segítette a rendszeres kommunikáció a Tolkien-rajongókkal. A történet lingvisztikai kifinomultsága sem vész el: hallhatunk pár mondatot Mordor nyelvén és feliratozott (!!!) tünde nyelvű dialógusokat. A Wisconsin-Madison egyetem egyik nyelvész diákja, aki maga is 25 éve Középfölde nyelveinek megszállottja, konzultánsként segítette a film készítőinek munkáját. (Ha valaki nem tudná: Tolkien maga is nyelvész volt és a középföldei nyelvek létrehozásának “mellékterméke” a hatalmas eposz.)
A szereplők egytől-egyig nagyot (illetve a hobbitok és törpék kicsit) alakítanak szerepükben, számomra a Gandalfot alakító Ian McKellen, korunk egyik legnagyobb Shakespeare-színészének játéka volt a leginkább lenyűgöző. A film vége felé az emberben bujkált a félelem: csak nehogy most rontsák el! Ugyan a végén kezdett a film kissé szirupossá válni, a jó ütemben bevágott tájképek megmentették a napot. Őszintén remélem, hogy a trilógia harmadik részében is legalább ilyen arányérzékről ad tanúbizonyságot.
1954-ben a trilógia első részének megjelenése után a The London Sunday Times kritikusa úgy fogalmazott, hogy a világ lakossága ezután két részre oszlik: akik már olvasták a regényt, és akik még csak ezután fogják. Mostantól kétfajta ember van: aki látta a filmet és aki még csak ezután fogja megnézni.
A Gyűrűk ura – A Gyűrű szövetsége – The Lord of the Rings – The Fellowship of the Ring, 2001. Színes, szinkronizált amerikai – új-zélandi film, 178 perc. Rendezte: Peter Jackson. Szereplők: Elijah Wood, Ian McKellen, Viggo Mortensen, Sean Astin, Billy Boyd, Dominic Monaghan, Cate Blanchett, Liv Tyler, Ian Holm. Forgalmazza az InterCom.
