Tolkien és a melankóliaJohn Ronald Reuel Tolkien 1892-ben Dél-Afrikában született. Önéletrajzának ezt a részletét mindig is lényegtelen és félrevezető adatnak tartotta, ugyanis hároméves volt, amikor anyjával Angliába költözött, és soha többé nem látta viszont sem apját, sem Afrikát. West Midlanden, Birmingham közelében telepednek le. Olyan szeglete ez Angliának, amely fokozatosan elveszítve agrár jellegét a század első felében városias iparvidékké változik át. 12 évesen édesanyját, az első világháborúban pedig, amelyet hátborzongatónak és értelmetlennek tartott, két nagyon közeli barátját veszíti el. Életrajzírói alapvetően ezzel magyarázzák Tolkien “mély melankóliáját”, egy idilli múlt, egy ideális világ utáni vágyódását.
John Tolkien kevés bizalmat tanúsított a modernitás “kelepcéi” iránt: felhagyott az autózással, kerülte a televíziót, és görbe szemmel mustrálta a modern irodalom és képzőművészet alkotásait. Amikor az ötvenes években fiával visszatért a birminghami gyerekkori otthonba, elborzadt a látottakon: a vöröstéglás lakónegyedeken, a közlekedési lámpák seregén és a sűrű autóforgalmon. Valószínűleg igencsak belereszketett volna a gondolatba, hogy fantasy-trilógiájának hollywoodi adaptációja készült.
Tolkien, a világépítő
Az 1925-től Oxfordba angolt tanító Tolkien, felismerve, hogy az írekkel, keltákkal ellentétben az angoloknak nincsenek mítoszaik, úgy döntött, hogy orkokkal, hobbitokkal és törpökkel benépesített “virtuális” világot teremt. A történet mesélés közben egyre terebélyesedett: korának Harry Pottere, a Hobbit (magyarul Babó címen jelent meg) 1937-ben látott napvilágot, a Nagy Gyűrűháború háromkötetes története pedig 1955-ben.
Egy évvel később az író nyilvánosan azon “bosszankodik”, hogy még a részletekben roppant gazdag könyv sem képes a kíváncsi olvasókat kielégíteni: a geográfusok a földrajzi adatokat és térképeket, a biológusok a flóra és fauna még kimerítőbb leírását, a nyelvészek a grammatikai fejtegetéseket, a történészek pedig Gondor politikai struktúrájának tüzetesebb bemutatását követelték.
A géniusz végérvényesen kiszabadult a palackból: a Tolkien rajongók a hatvanas években “Frodo él!”, “Gandalfot elnöknek!” kitűzőket készítettek, és hobbit piknikekre indultak. A könyv irodalmi sikere szélesre tárta a kaput a fantasy és science-fiction irányzat előtt.
Életre kel Középfölde
A film rendezője, a torzonborz frizurájú Peter Jackson külsőre maga is olyan, mint egy hobbitok és törpök elegyítéséből keletkezett Tolkien lény. “Nem gyerekkori álmom volt, hogy megfilmesítsem a könyvet, bár be kell vallanom, imádtam” – hangsúlyozza. Sőt a kilencvenes évek közepén Fran Walsh forgatókönyvíróval saját fantasy írásába kezdenek. “Valami olyasmit szeretnénk készíteni, mint A Gyűrűk Ura – ismételgettük egészen addig, amíg arra nem gondoltunk, hogy megeresztünk egy telefont a könyv megfilmesítési jogainak felderítésére.”
Olvassa el……kapcsolódó cikkünket:
A legenda visszatér-Filmajánló
Jackson és Walsh előszerződést kötött a Miramax-szal, ám mikor Harvey Weinstein, a stúdió vezetője kijelentette, hogy a Gyűrűháború történetét nem kettő, hanem egy filmbe sűrítve szeretné, Jacksonék felbontották a szerződést. Weinstein egy hónapot adott az új-zélandi párosnak egy új üzlet tető alá hozásához, majd a jogokat visszavéve más rendezőt kívánt megbízni a megfilmesítéssel.
Jackson és Walsh számos stúdiónál kopogtatott tervével, utolsó reménységük az AOL leányvállalata, a New Line Cinema volt. Jackson visszaemlékezései szerint a találkozón a New Line egyik Tolkien-rajongó vezérigazgatója egyszer csak azt kérdezte tőlük: “És miért két filmet akarnak készíteni, amikor a könyv háromkötetes?”
Új-Zéland mesés átváltozása
A forgatókönyvön Peter Jackson, Fran Walsh és Philippa Boyens három évet dolgozott, ezután újabb másfél év volt a három film forgatása. A felvétel helyszínéül Új-Zélandot választották, minden egyes részre körülbelül 90-90 millió dollár állt rendelkezésükre. (Jackson számításai szerint a költségek duplájára rúgtak volna, ha Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban forgatnak.)
Új-Zéland egyébként roppant büszke a trilógiára, és hálás a járulékos gazdasági előnyök miatt. A forgatás közel 200 millió dollárt pumpált a főváros, Wellington gazdaságába, csaknem 2000 embernek adott munkát. Az előnyök még teljesebb kiaknázása végett nemcsak, hogy Gyűrűk Ura ügyi minisztert választott a parlament, hanem 4,5 millió új-zélandi dollárral (18,6 millió USA dollár) is megtámogatta, hogy a produkció mellékvízein evezve építse belőle az ország imázsát, és a turizmus számára még vonzóbb célponttá tegye.
Az új-zélandi főváros rajongása egészen odáig terjedt, hogy Tolkien után szabadon egy hétre Középföldére keresztelte át magát, és A Gyűrűk Ura logó mellé büszkén pecsételték a postai küldeményekre: “Új Zéland – Középfölde”. A helyi napilap 137 éves történetében először lecserélte fejlécét. Kiadtak hat új, a film jeleneteit ábrázoló bélyeget is. “Forgalmunk négyszerese a normálisnak” – mondta büszkén az új-zélandi posta szóvivője a BBC-nek.
