Szépek ezek a falvak: a házak előtt sok virág, a házak és utcák megújulva ragyognak a kései vénasszonyok nyarának érzéki fényében, mindenütt érezni-látni a fejlődés jeleit. Ez olyan termelési regényesen-hurráoptimistán hangzik, de tény. Eme színesedési folyamat szerves része, megjelenési formája a honi borászat robbanásszerű fejlődése is. Vizsgálódásunk e heti tárgya tehát egy mátraaljai szép bor, egy kevéssé ismert kismester munkája. De miért mindig csak a sztárokról szóljunk?
Kies honunk olyan klimatikus katlanban fekszik, tudniillik a Kárpát-medencében, melynek kontinentális karaktere a fehér borok Mekkájává teszi. A Mátra is csaknem ideális térszerkezetet és a vulkáni fundamentumra terülő változatos talajokat biztosít a szőlőnek: az északi szelektől védő hegyek lejtőin-szoknyáin ősidőktől fogva borászkodtak az értelmesebb etnikumok. A fejlődés első szakasza a törökig tartott, utána jött egy kadarka korszak a filoxéráig, amit egy saszlakorszak követett, valamint ama direkt termő fajták (othello, nova) elszaporodása, amelyek a környékbeli populáció idültjeinek IQ-szintjét olyan alacsonyra szállították, hogy az ember egy kezén meg tudná számolni az IQ-pontokat. Végül a második ötéves terv nagy rekonstrukciója élesztette újjá a borvidéket, megteremtve a mai fejlődés alapjait is.
E hárslevelűnk a fajta minden szépségét felmutatja, s példa arra, hogy milyen minőségek fakadnak kicsiny, tisztességes pincékben is. Az alacsony felvásárlási árak felett érzett düh és a kényszerhelyzet kicsiny társulásba tömörített négy mátraaljai gazdát, akik minőségi bor készítését tűzték ki célul, nem mástól várva a megoldást. Az egyelőre merőben lokális és bukolikus keretek között mozgó, kezdő kis társulás a falusi rendezvényeken és a kisnánai vár körüli bulikon mutatja szép borait, melyek meghökkentő színvonala nem marad el a neves és nagyobb pincészetek boraitól. Borsos Ferenc 99-es Mátraaljai Hárslevelűje világos zöldessárga színnel és fajtajelleges hársillattal köszön, tiszta és plasztikus hársmézillatú csókkal illeti kóstolóját. A nem túl nagy testű bor egyensúlyt és szép kerekséget mutat, legjellegzetesebb tulajdonsága az erős mézillat, ami a késői szüret érintésére látszik utalni.
A szép bor, melyet komponistája afféle generalista italként előételekhez, levesekhez, szárnyas- és halételekhez, valamint gombákhoz és sajtokhoz is ajánl, legkönnyebben az építészetileg elrontott, gyöngyösi főtérről nyíló borházban szerezhető be, jócskán ezer forint alatti áron.
