A Vígszínháznak az elmúlt nyolc évben nem volt része olyan nagytakarításban, mint amit idén kapott ajándékba a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetségtől. A Matisz felajánlása egyrészt nemes gesztus volt, hiszen a színháznak másképp nem tellett volna ilyen szintű takarításra, másrészt a vezetők nem titkolt célja volt az is, hogy felhívják a figyelmet a magyar takarító szakma rendezetlen helyzetére. Jellemző, hogy mesterről ebben a szakmában igazából nem is beszélhetünk – Magyarországon ugyanis nincs OKJ szám alatt a takarítóképzés.
Víg a színházA szövetség eredetileg 3600 munkaórával számolt, a színház szennyezettsége azonban nagyobb volt, mint várták, így a takarítók összesen 5500 órát dolgoztak a Vígben. Az előzetes számítások 7 millió forintra becsülték a költségeket, a munka végeztével a 10 millió forintot is elérték. A végső mérleg: tízezer négyzetméteren négyzetméterenként 45 percnyi munka. 1100 székből 52 ilogramm port és 1600 rágógumit távolítottak el. A munkálatok során megtisztították a zsöllyéket és páholyokat, lemosták a lámpákat, ajtókat, bútorokat, valamint a falikárpitot és függönyöket. Felújították illetve kijavították a műkő -és márványburkolat, valamint a parketta apró hibáit is. Csak a kupola rendbehozatala kitette a teljes munka 15 százalékát. A 290 résztvevő közül 16-an mestermunkájukat készítették el ily módon.
Úgy, mint otthon?
Bár Magyarországon is néhány százezerre tehető azok száma, akiknek ez a szakma jelenti a megélhetést (az új munkahelyek 4-5 százaléka is ebből a körből kerül ki), és a GDP 1 százaléka ebből az iparágból származik, még mindig nincsenek képzett takarítóink, nem beszélve a szakma elitképzésének hiányáról.
“Magyarországon nemhogy betanított munkásokat nem képeznek államilag elismert módon, de mesterképzés sincs, annak ellenére, hogy az igazán komoly munkálatokat – mint amilyen egy olyan épület, mint a Vígszínház kitakarítása is – csak mesteremberek vezethetik az Európai Uniós tagállamokban” – meséli Ritz Tibor, a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség (Matisz) titkára.
Nem kellene patinás épületekre és különleges igényekre gondolni ahhoz, hogy belássuk: a takarítók háza táján nincs minden rendben. Az elmúlt 10 évben Magyarországra telepedett multinacionális cégek, bevásárlóközpontok több ezer ilyen jellegű munkahelyet kínálnak, komoly megrendelésekkel látják el a magyar takarító cégeket, és cserébe minőségi szolgáltatást várnak el. A haza takarítók azonban csak háztartási ismereteikre, saját tapasztalataikra támaszkodhatnak – megfelelő képesítés és technikai felszereltség nélkül pedig nehéz megfelelni az egyre magasabb igényeknek.
Mindezek ellenére a takarító cégeknél dolgozók már nem olyanok, mint a régi korokban megismert takarító nénik. Ma már egy Vígszínháznál kevésbé kényes épületet is komoly ismereteket igénylő gépekkel és anyagokkal takarítanak a hivatalosan képzetlen takarítók.
Csatlakozás előtt
“Az Európai Unió tagállamaiban sem egységes a szabályozás, de minden állam elismeri a takarítást mint szakmát, és ennek megfelelően lehetséges hivatalosan is kitanulni, akár szakértői fokozatig is” – mondja Ritz Tibor.
A legjobban Németország áll a tagállamok közül, ahol már a II. világháború után elkezdődött a képzési rendszer kiépítése – igaz, hogy náluk is csak 1995-től vált regisztrált szakmává a takarítás. A Matisz célja az, hogy Magyarországon még az uniós csatlakozás előtt elismerjék a szakmát, ezért a szövetség – a Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve – a német minta alapján háromlépcsős képzést dolgozott ki.
A szintek egymásra épülnek és átjárhatók: a 40 órás tanfolyam betanított munkás minősítést ad, a szakmunkásvizsgához már 400 órát kell tanulni – kétszáz órát elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ahhoz, hogy valaki “mesterré” váljon, 900 órás kurzuson kell részt vennie – erre idén először van lehetőség Magyarországon. Korábban legalábbis Németországig kellett utaznia annak, aki meg szerette volna szerezni a mesteri címet – aminek igencsak megkérték az árát, 2-2,5 millió forintot tanfolyamonként.
Nálunk jobbára a takarítási szolgáltatásokat kínáló cégek vezetői vállalkoznak a kurzusok elvégzésére. Közülük került ki az a 30-32 is, aki jelenleg a legmagasabb szintű képzésben részesül, és tavasszal újabb mestermunkán adhat számot tudásáról.
Ideje rendet rakni
Van igény a képzésre. Ezt jelzik a számok: a szervezett tanfolyamokat, illetve a nemrégiben elindított képzéseket eddig több mint 600 ember végezte el. A munkaügyi központok is támogatják az ilyen jellegű tanfolyamokat, a náluk jelentkezők száma azonban igen alacsony, mindössze 20-21 volt az elmúlt két évben – mondja Ritz.
Ma még semmilyen elismerésben nem részesül az, aki elvégezte a takarítói mesterkurzust, mert már hat éve vár a Nemzeti Szakképző Intézet elbírálására a szakma engedélyeztetése – hiába. A szövetség azonban nem adja fel, idén is beadják pályázatukat az Oktatási Minisztériumhoz.
Az Európai Unió tagállamaiban ma már elképzelhetetlen, hogy valaki mesterszakvizsga nélkül vezessen egy takarító céget. Bár mesterek ott sem teremnek minden bokorban, gyakori, hogy a mester csak a nevét adja el jó áron egy-egy vállalkozáshoz – mesél tovább a szövetség titkára. “Németországban még a mesteri fokozatnál is tovább lehet jutni: a takarító szakértők segítségét általában a kárigények elbírálásához veszik igénybe.”
Nehezíti a helyzetet az is, hogy bár vannak épületek, amelyek különleges bánásmódot igényelnek – ilyen a Vígszínház -, mégsem határozza meg törvény vagy jogszabály azt, hogy mi a helyes eljárás az ilyenek takarításakor. Meddig a restaurátor, és honnan a takarító felelőssége egy-egy műemlék rendben tartása?
A Parlamentet egyelőre saját alkalmazottak tartják rendben. De piaci pletykák szerint hamarosan külső cég feladata lesz az ország házának tisztán tartása.
