Elvették a kutatóktól a tájékozódás lehetőségét
Lassan ott tartunk, hogy amit nem sikerül egy mondatban megfogalmazni, az nincs. Rév István csaknem két kolumnányi, vagyis újság oldalnyi cikket írt az e heti ÉS-ben arról, hogy miért kapcsolták le a magyar könyvtárakat a nemzetközi adatbázisról. Persze mert nem kaptak támogatást a kormánytól. A több éves munkával létrehozott, a Nyílt Társadalom Intézete által támogatott program helyett a magyar kormány szült egy másikat, amelyet a cikk utalásai szerint a fiatal politikusokhoz közel álló, fiatal üzletemberek alkotnak meg, társadalmi ellenőrzés nélkül, természetesen az adófizetők pénzéből. Az indoklás:”…aggályosnak ítéljük, hogy 39 fejlődő ország együttes konzorciumában Magyarország a négy legtöbbet fizető ország közé tartozik, Dél-Afrika, Oroszország és Lengyelország mellett. ” – írta az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára a pénzért esdeklőknek.
A következmény: az esetleges átfedések és párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében a meglévőt kikapcsolják, a működő rendszert felszámolják és indítanak helyette egy másikat, de addig sem fizetik a 90 százalékos kedvezménnyel megszabott tagdíjat, amíg a saját rendszerük beindul. Így biztos nem lesz átfedés. Arról pedig nem számolnak el, hogy az új rendszer jobb-e, olcsóbb-e, mint a könyvtárosok által már működtetett.
Az Élet és Irodalom szerzője Simicskázik, autópályázik, hogy a közbeszédben ismert fogalmakkal világítsa meg a közpénzek elköltésének technológiáját. Nem írja le, hogy mekkora pénzről van szó, csak feladványokat fogalmaz, hogy vessük össze más kiadásokkal. Szerinte a felszámolt rendszer tette lehetővé, hogy a világ ötezer folyóiratából az ország bármely pontján dolgozó kutató, tanár és diák, orvos és vegyész azonnal megszerezhesse a legfrissebb tudást – és ennek ára kisebb, mint amennyit az Országimázs Központ fizetett a Happy End kft elhíresült tanulmányának egy oldaláért. Talán százmillió forint.
De nem ahhoz kell hasonlítani, hanem például ahhoz, hogy mennyi jutalék érhető el vele. Ha semennyi, akkor nem éri meg.
Márpedig a bostoni világcég aligha csurgat vissza a magyar közvetítőnek. Hoppon is maradtak.
Melyik kormány, mennyi kárt okozott a Postabankban?
“Zakson” – mondják erre a Lehel téren. Azt történt ugyanis, hogy a rendőrség megszüntette a Postabank külső igazgatósági tagjai ellen folytatott nyomozást. Ez ellen panaszt jelentett be a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a KEHI. Sepsey Tamás, a KEHI elnöke a távirati irodának elmondta, hogy a megszüntető határozatot megalapozatlannak és törvénysértőnek tartják.
Ha most éppen nem lenne nyár, és a kormányzati ellenőrzési Hivatal munkatársai nem pihennének éppen, akkor az indoklást is elmondta volna a hivatal vezetője. De nyár van és ezért nem tehetik, mert nincs elég ember az irodában. És, ha kipihenték magukat, akkor mit is csinálnak? Ahelyett, hogy a kormányt ellenőriznék, amire a felhatalmazásuk szól, vagyis arra vigyáznának, hogy illetéktelenek nehogy elvigyenek egy óvatlan pillanatban néhány milliárdot, esetleg százmilliárdot, illetve: ne adj isten, úgy herdálnák az ország pénzét, hogy kidobják az ablakon a működő adatbázis-kezelő rendszert csak azért, hogy a sajátot rendelhessenek helyette – nem, nem, ők húzzák-vonják a lábtörlőt.
Sepsey Tamás emlékeztetett arra: az igazgatóság külső tagjait szakértelmük,
valamint az üzleti életben betöltött szerepük miatt választották a grémiumba. Ugyanakkor olyan döntésekben vettek részt, amelyek
esetében minimális üzleti és jogi tudás mellett is látni kellett volna, hogy veszteséget okoznak majd a Postabanknak. Sepsey Tamás szerint ebben az esetben – nehéz a jóhiszeműségüket feltételezni. A tiszteletdíjukat sem azért kapták, hogy asszisztáljanak a vezérigazgató döntéseihez, felelőtlen és kockázatos vállalkozásokba
fektessenek több milliárd forintot, hanem azért, hogy a részvényesek érdekeit képviseljék. Az igazgatóság tagjainak jobban kell ismerniük a napi ügyeket és látniuk kellett volna, hogy bizonyos dolgok a veszteség
leplezésére történne – vélekedett Sepsey Tamás.
Az a különös, hogy Sepsey vizsgálja azt a korszakot, amit a rendőrségnek kellene és a rendőrség pedig nem vizsgál, mert hiába a kormány részéről a nyomás, nincs bizonyíték arra, hogy a tagok ismerték az előzményeket és aktívan részt vettek a veszteség keletkezésében.
Azt meg a törvények egyre nehezebbé teszik, hogy alapos gyanú nélkül kihúzzák a vizsgálatot a választásig. Az ügy részleteit ismerő jogászok ezért mondják, hogy az újabb gyanúsítások csak kétségbeesett próbálkozások a rendőrség és az ügyészség részéről.
És egyre kockázatosabbak, mert valószínűleg azok vannak többen, akik képtelenek eldönteni, ma már, hogy melyik kormány okozott nagyobb kárt a Postabankban.
