Nemes Nagy Ágnesnek, aki nagy költő volt, van egy “Villamos-végállomás” című prózaverse. Egy passzus bel&őle: “Ez mindig furcsa hely volt. A villamos befutott egy völgytorokba, ment, ment, egyre szűkülő úton, aztán szemből is felszökött a hegyfal, s a villamos megállt. Katlan. Fokozhatatlan végállomás.” Ami ihlette, az a Zugligeti út egykori villamosának egykori végállomása, s tán még ma is látható az üres, kihalt maradvány. Hogy lehet ilyenről verset írni? – kérdezheti a széplelkű olvasó. Úgy, hogy pár évtizeddel ezelőtt az ódon villamosnak költészete volt. Például a brummogó, egykocsis 56-osnak, mely magas építése miatt jobbra-balra imbolygott. Vagy a nyitott peronnak a felhúzható vasráccsal, aztán a barna-sárga csíkos faüléseknek, meg a kamaszos lépcsőnlógásnak, miközben arcunkat paskolta a szél.
Ezt a nosztalgiatartalmat érezte meg 1992-ben a Remíz Söröző tehetséges tulajdonosnője, amikor a Budakeszi úton egy régi villamoskocsit mintázó alapépületet emelt. Remek a konyha. Nem átlagosan jó, hanem hangsúlyozottan személyre szóló kiszolgálás. Ételfilozófiájuk szerint főként specialitásokra specializálták magukat. Csupán néhány ősi alapétel képviseli a megszokottat, de az is megbolondított formában: magyaros libalakodalmas, vagy csirkepörkölt – még hogy nokkedlivel? Nem, sztrapacskával!
Nézzük a vacsorát. Libamájat élvezni, ugyebár, nem nehéz (legfeljebb megemészteni). De ahhoz már fantázia kell, hogy fügével és áfonyával, netán mézes-diós szilván tálalt libamájként készítsék (és élvezzék). Utána halakat választottunk. A lazacfilé spenótos lasagnával kifinomult kompozíció (a párom ette, én belekóstoltam), de az én mandulás fogasfilém roston, spárgával és hollandi mártással: remekmű. A gyengéden omló fogasszeleteket teljesen beborítják a ropogósra pirított mandulazsindelyek, a spárga szétolvad a szájban, és az egészet átjárja a hollandi sajtmártás pikáns zamata. (Egykor több ízben ettem itt velőscsontot is, halomban hozták, rengeteg friss pirítóssal: ez mintha megszűnt volna, netán győzött a humanizmus, hiszen súlyos, nem embernek való finomság az ilyesmi. E barbár műfajkörből ropogós csülök lyoni hagymával most is kapható.)
Zwack-féle Mőcsényi Kastélybort kértünk (barrique), a szekszárdi dombok nedűjét. Ez a Chardonnay a legjobb száraz fehérborok közé tartozik, amit valaha ittam. Kedves figyelmessége a háznak, hogy este negyed tízkor sütik az apró szilvalekváros táskákat, ebből minden vendég kap azon frissiben, rendelés nélkül, grátisz. Erről megfeledkezvén nem sokkal előtte kértem (és ettem) egy Amaretto kelyhet: vegyes fagylalt, mandulaszósz, Amaretto likőr, tejszínhab. Akkor jöttek a táskák. (Éjjel a szemem alá is.) Hogy könnyű volt-e? Inkább könnyelműség.
Környezet: hangulatos
Hangulat: pompásan trombitáló hölgy, zongoristával
Kínálat: választékos finomságok
Halak: 1980 forint
Főételek: 750-1950 forint
Lávakonyha: 1440-2380 forint
