A hét végére helyreállt a rend: Orbán Viktor és Torgyán József a barátságukról biztosították egymást, valamint hitet tettek amellett, hogy a koalíciónak együtt kell maradnia. Akkor ezek szerint minden rendben. Senki nem ideges, nincs is miért, hiszen a koalíciós szerződés már rég felrúgták, az abban írásban foglalt ígéreteiket kölcsönösen nem tartják be, de vérszerződésnek tekintik a megállapodást, mert annak ellenére fenntartják, hogy nem tartják fenn. Az ugyanis kormányválság lenne. Ehhez képest nagyon érdekes, hogy más miatt viszont nagyon ideges lett a miniszterelnök. Olyannyira, hogy a kegyeltek úgy érezték, most meghálálhatják azt a sok jót, amit eddig kaptak, és amatőr szinjátszó kórus huhogását utánozva játszottak közfelháborodást a Magyar Hírlap és az RTL Klub rosszul kalibrált és esetlen mondatai, kérdései miatt. Valaki nagyon ideges lett, mert térdre kényszerítették a nyilvánosság két fontos szereplőjét, amiből levonhatta magának a sajtó azt a tanulságot, hogy jobb félni. Az aránytalan támadás arra koncentrált, hogy valakinek, valakiknek a megsemmisítésére szólítottak fel. Ha így volt, ha nőtt a veszélyeztetettség, akkor az adás óta erősebb a miniszterelnök és a Fidesz utolsó előtti elnökének védelme, a kormányőrök szaporábban pislognak, és Pintér Sándor is, Demeter Ervin is jobban figyel. Ez ugye aligha történhetett. Akkor nem valóságos a fenyegetettség, csak rosszul esett. Mert goromba volt? Á, dehogy. Csak annyira, mint amikor az iskolaudvaron egymásnak feszülnek a homlokok és sziszeg a fogak között: Szidtad az anyám? Szidta, nem szidta: durrr. Feszültség van a levegőben, és egyre kevésbé szabad idegesíteni a miniszterelnököt, de amúgy mindenki megnyugtatására mondom: a kormányzásra semmilyen hatással nincs a kisgazda válság, mert oda nem szivárog be. Ez már kezd arra hasonlítani, mint amikor a papa olyan mérges a főnökére, hogy hazamegy, és istenesen elveri a gyereket.
Mert az is történt a héten, hogy a kormány megbüntette a munkaadókat és a munkavállalókat, csaknem 2 milliárd forintos büntetést szabott ki rájuk, mert nem fogadták el a Munkaerőpiaci Alapban a Gazdasági Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara által közösen kidolgozott javaslatot. Talán az volt a jó szisztéma. Ahogy Parragh László, a kamara elnöke a FigyelőNetnek elmondta, az ő javaslatuk tekintettel volt a régiókra is, és érdemleges összeghez jutottak volna a 20 főnél több embert foglalkoztató cégek. De mert a munkaadók, a munkavállalók képtelenek volktak megegyezni a tanácsban, csaknem háromról inkább egymilliárdra csökkentette a keretet a kormány.
Ez is reakciós hiba.
Ha nem kurtítják meg a számlát akkor beszélne a társadalom, hogy képtelenek a társadalmi párbeszédre a munkaadók és a munkavállalók, és a jellegzetes egyenlősdi csapdájába esve nem tisztítják a társadalmi folyamatokat, nem azt segítik, akit igazán kellene, hanem lényegében elvtelenül osztogatnak. Az elfogadott javaslat, amit Parragh bírál, ugyanis ezért hibás. De nem az ő üzenete jut el az emberekhez, hanem az, ahogy a kormány megint megleckéztette azokat, akik nem viselkedtek jól.
Valamiért ide kívánkozik: Schlecht Csaba farmerdzsekiben és farmernadrágban, egy letűnt kor kellékeiben ment a kihallgatásra, és nem mondott semmit. Ez két óráig tartott. Kijött a rendőrségről, és nem úgy nézett ki, mint aki az elmúlt másfél évet valahol a Kanárin töltötte, abból a jövedelemből, amit Kaya fizetett neki. Vagy Ottó. A Tot Ottó. Csak azért mondom, nehogy elkezdjem véletlenül sajnálni.
