Nyugdíjreform – mire számíthatunk?

Kevés területet találni, ahol egy módosítás akkora tömegeket érint, mint a nyugdíjrendszer esetében. Mindenkiről elmondható ugyanis, hogy vagy nyugdíjas, vagy előbb-utóbb nyugdíjas lesz, nem is szólva a több generációs háztartások érintettségéről. Talán éppen ezért tartja fontosnak az állam, hogy “ne maradjon ki a jóból”. A kormányfő új elképzeléseit csak homályos hétvégi nyilatkozatából lehetne kiolvasni, melyet még a szakmabeliek sem értenek.

Spanyolviasz – vagy valami más?

Orbán Viktor “álmában” olyan állami nyugdíjrendszer szerepel, amelyben a járulékfizető pontosan tudja, mikor mennyit fizetett a “közösbe”, és ezért milyen összegű ellátást garantálnak neki. A rendszer konkrét megvalósítása két minta alapján valószínű: vagy a német pontrendszer sémája szerint, vagy egy úgynevezett eszmei tőkeszámla bevezetésével.

A pontrendszer úgy tenné követhetővé a jogosultság változását, hogy egy év átlagos járulékfizetése egy pontot ér, és a munkavállalókat minden évben értesítenék, hány pontot szereztek. Az azonban nem világos, hogy ez az elképzelés mennyire valósítaná meg a magán-nyugdíjpénztárak által sikeresen működtetett tőkefedezeti rendszert.

A FigyelőNet kérdésére egy több pénztárat üzemeltető társaság vezetője neve elhallgatását kérve elmondta: nem világosak számára a kormány elképzelései, hiszen amiről szó van, az már létezik. Jelenleg is választhatnak ugyanis a dolgozók olyan nyugdíjpénztárat, ahol tőkeszámlarendszerben tartják nyilván a tagok befizetéseit, melyek ráadásul örökölhetők és át is ruházhatók.

Öregszik a lakosság

A legfrissebb statisztikai adatok szerint a nyugdíjasok, a járadékosok és az egyéb ellátásban részesülők száma tavaly elérte a 3,1 milliót. Ehhez képest 1999-ben csupán 3,8 millió foglalkoztatottat tartottak nyilván az összes gazdasági ágazatban együttvéve. Az arány tovább romlik, és ez nemcsak Magyarországra érvényes. Egyes EU-országokban például már olyan prognózisok is napvilágot láttak, melyek szerint húsz év múlva az eltartottak száma kétszerese lesz az aktív dolgozókénak.

A kormányfő a gazdaság felkészültségével indokolta a megkezdett nyugdíjreform visszafordítását. Ezzel szemben szakértők úgy vélik: a magánnyugdíjpénztárak vártnál lényegesen nagyobb népszerűsége jelent súlyos terheket a kormánynak.

A magánpénztárak megalakulásakor a társadalombiztosítási kassza csupán 6-7 milliárdos hiánya ma már 70-80 milliárdra növekedett. Ez a deficit abból adódik, hogy a magánpénztári tagok a járulék egy részét, azt a bizonyos 6 százalékot nem az állami kasszába fizetik.

A változtatás tervét a szakértők a kieső összeg visszaszerzésének szándékával magyarázzák. Ezt támasztják alá a Pénzügyminisztérium számításai is: 2000-ben 22-25 milliárd forinttal nőtt volna a társadalombiztosítási alap hiánya, ha 8 százalékra emelkedik a nyugdíjpénztári tagdíj.

Hogy állunk most?

Az elképzelések között szerepel a kötelező nyugdíjkorhatár megszüntetése is: miután tudják, mennyi pénzt fizettek be és ezért mennyi nyugdíj jár, az emberek dönthessék el maguk, hogy mikor kívánnak nyugdíjba menni – hangoztatta Orbán Viktor. Hozzátette: ha korábban mennek, kevesebbet fognak kapni, ha később, akkor pedig egyre növekvő értékű lesz nyugdíjuk.

Borókai Gábor kormányszóvivő a Magyar Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy az állami nyugdíjrendszer ma rendezetlen, átláthatatlan, így nem kelt bizalmat az állampolgárokban. (Arra nem tért ki, hogy ebben mekkora része van a jelenlegi kormánynak.) Szavai szerint olyan helyzetet akarnak létrehozni, amelyben az állami nyugdíjalap ugyanolyan jó feltételeket kínál, mint a magánpénztárak. Ezáltal valódi versenyhelyzet alakulhat ki a nyugdíjpiacon, ahol ki-ki szabadon döntheti el, milyen konstrukciót választ.

Az más kérdés, hogy az állam miért kíván mindenáron részt venni egy színtiszta piaci eszközökkel hatékonyan megoldható feladat ellátásában. Ez újabb riasztó jel lehet a külföldi tőketulajdonosoknak, hogy Magyarországon számítani lehet a kormány túlzott beavatkozására.