Az előző hétvégén nagy nehezen rendőrkézre került Slobodan Milosevics ellen felhozott háborús bűntettek most háttérbe szorulnak: a volt jugoszláv elnököt jelenleg csak korrupcióval vádolják. A politikus, visszaélve hatalmával, költségvetési pénzeket használt fel saját meggazdagodása és pártja hatalmon tartása érdekében. Egyesek szerint közel kétmilliárd dinárt sikkasztott el, ami 100 millió dollárnak felel meg a mai árfolyamon.
Bár ezt ő határozottan tagadja, a nemrégiben kezdődött vizsgálatok már most érdekes bizonyítékokra bukkantak. A jelenlegi kormánynak ugyanis kulcsfontosságú, hogy kiderítse: mire és főleg kikre költötte el Milosevics az ország pénzét az utóbbi 13 év alatt.
Inflációs adóA legnagyobb sokk a ’90-es évek elején érte a jugoszlávokat, amikor a kormány közel 6,5 milliárd márka értékű valutát emelt le magánbankszámlákról. Később ezt visszautalta a tulajdonosoknak – dínárban, több ezer százalékos hiperinfláció után. Borka Vucic, Milosevics “házi bankárja” így kommentálta az inflációs politikát: “Nem volt más forrásunk, csak ez. Sürgősen szükségünk volt gyógyszerekre és kórházi felszerelésekre.” A vezetés tehát a hiperinflációt és a pénznyomást használta arra, hogy a lakosság vagyonát elértéktelenítve finanszírozhassa ügyleteit.
Kétes ügyek
Mladjan Dinkic, a központi bank kormányzója, aki a Milosevics pénzügyeit felgöngyölítő “nemzetközi vadászatot” vezeti, egyértelműen fogalmaz: “A kép vegyes. A pénzek egy része az országot megbénító blokádok kikerülésére, egy másik része pedig az exelnökhöz közel álló személyek gazdagodására szolgált.” A meglehetősen kétes pénzügyi tranzakciókból származó pénz egy részét arra fordították, hogy az országban az uralkodó elit fenn tudja tartani hatalmát. Ebből vásároltak fegyvereket és üzemanyagokat a hadseregnek és a rendőrségnek, de a belső lázongásokat elkerülendő az állami nyugdíjakat, fizetéseket és gyógyszereket is ebből finanszírozták.
A kontrollálhatatlan pénzmozgások egyre nagyobb méreteket öltöttek: tavaly a szerb költségvetés 40 százalékát (300 millió dollár) úgy költötték el, hogy a parlamentnek tudomása sem volt róla, honnan van a pénz és mire költik. Azzal, hogy Milosevics megengedte az államnak a szabályok áttörését, az egész gazdaságot kriminalizálta. Minden megengedhető volt, hatalom, pénz és bűnözés összefolyt. Amikor tavaly letartóztatták az exelnök egyik legbefolyásosabb emberét, Mihajl Kertes vámfőparancsnokot, az irodájában 80 darab, 1 millió dollár értékű fegyver mellett nyolc kilogramm heroint is találtak…
Céges ügyekMilosevics feleségének neo-kommunista pártja, a JUL igen jelentős befolyást szerzett sok állami cégben: pártemberek vezették a telekommunikációs vállalatot (Telekom Srbija), az elektromos műveket (EPS), de a legnagyobb biztosítótársaságot (Dunav) is. 1997-ben az állam eladta a Telekom Srbija részvényeinek 49 százalékát olasz és görög befektetőknek. A befolyt 1,7 milliárd márkát Milosevics a közelgő választásokra tekintettel a nyugdíjak kifizetésére fordította. A mostani kormány jelentős nagyságrendű megvesztegetéseket sejt a háttérben és a privatizációs ügylet újratárgyalását kezdeményezi.
Külföldi segítség
Mindez természetesen nem sikerülhetett volna külföldi segítség nélkül. Belgrád meglehetősen kevés külföldi szövetségese közül Oroszország gázzal és üzemanyaggal, Kína pedig gyógyszerekkel és ipari alapanyagokkal támogatta Milosevics rezsimjét, persze hitelre.
Az igazán érdekes külföldi kapcsolatok azonban banki téren voltak. Az új kormány nemrégiben az előző kabinethez kapcsolódó bankszámlák tömegét fedezte fel görög, svájci, osztrák és amerikai hitelintézeteknél. Svájcban 35 bankszámlán közel 70 millió dollárt találtak.
A legnagyobb pénzmosás azonban Cipruson folyt: a meglehetősen laza feltételek miatt 7500 jugoszláv offshore cég volt bejegyezve a szigeten. Később, mikor a ciprusi kormány szigorított a szabályozáson, a forgalom jelentős részét Bejrútba irányították.
A készpénzt és az aranyat repülőn, teherautón vagy hajón szállították el a külföldi bankokba. Miután ott azokat tisztára mosták, a kormány ezekből a külföldi forrásokból finanszírozta vásárlásait. “Az ország átlagosan 1 milliárd dolláros éves külkereskedelmi deficitje tulajdonképpen a kormány külföldi számláit hízlalta” – emlékszik vissza egy Milosevicshez közelálló személy.
Saját zsebbe
A háborús körülmények igazán jó lehetőséget adtak befolyásos személyeknek, hogy saját vagyonukat gyarapítsák. Bár maga Milosevics mindig harcolt ez ellen, sokan jól megtömhették zsebeiket.
A legjobb üzlet az volt, ha az értékes külföldi árukon tartották rajta a kezüket a hatalmasok, ezekre ugyanis jó sarcot lehetett kivetni. Hasonlóan ígéretes lehetőségek rejlettek a kedvezményes kamatozású hitelekben is: ilyet vett fel a már idézett Kertes, vagy a kulturális miniszter, Nada Popovics-Peresic is. A Milosevics család házi fodrásza sem panaszkodhatott, hiszen 500 ezer márkás hitelt kapott belgrádi szalonjának felújítására.
Az exelnök fia, Marko, aki állítólag embereivel aktívan résztvett cigaretta- és alkoholcsempészetben, a rivális “üzletemberek” életét sem kímélve, élte a playboyok kemény életét. Drága autók, luxusfogadások és egy saját szórakoztató park, a Bambiland. Nem meglepő hát, ha az egyik lefoglalt ciprusi bankszámla Marko, egy svájci pedig a korábbi szerb miniszterelnök, Mirko Marjanovics nevén futott. A kétes ügyletek sokszor gyilkossággal végződtek: ennek esett áldozatául Arkan, a hírhedt félmilitáns vezér és Zika Petrovics, a nemzeti légitársaság elnöke.
Az írás a Financial Times cikke alapján készült
