Rövid körképJelenleg Németországban halad a legnagyobb léptekkel az online bankok terjeszkedése. Az első cég feltűnése, azaz 1994 óta majd’ minden valamire való pénzintézet alapított magának világhálós leányvállalatot, amelyek többnyire egyszerre bankok és brókercégek.
Németország mellett Európában továbbra is az északi országok online bankjai az elsők, alapításuk időpontját, terjeszkedési tempójukat, az ügyfélszámot és a más országokban alapított leánybankok számát illetően egyaránt.
Mit is jelent igazán az on-line bank kifejezés? Azokról a pénzügyi intézményekről van szó, amelyek “földi létnek” – legalábbis az ügyfél számára elérhető módon – nem is örvendenek, kizárólag az interneten, klikkelve vehető föl velük a kapcsolat.
Egyelőre persze más eszközöket is kénytelenek az intézmények bevonni. Virtuális aláírás híján az ügyfél internetes jelentkezése után postán érkezik a szerződés, amit aláírva ugyancsak e hagyományos módon kell visszajuttatni. Ha pedig az ember valamilyen okból készpénzt szeretne, akkor többnyire valamelyik partner intézmény ATM-jeit kell igénybe vennie.
A lelkesedés óriási volt egészen az év elejéig – mostanában azonban új kihívásokkal kell szembenézniük a virtuális pénzintézeteknek.
Túllőttek a célon
Nagy-Britanniában ugyanis a hasonló helyi intézmények nehéz időket élnek, egyre inkább bebizonyosodik, hogy a pénzintézetek kicsit túllőttek a célon a tavaszi nagy internetbank-alapítási láz idején. A társaságok rendre arról számolnak be, hogy eredményeik várakozás alattiak, minek következtében immár az év első felében még oly bőkezű tőzsde sem éppen “kegyes” hozzájuk. Az on-line bankok azonban ezzel együtt is bizakodóak, mondván: minden korábbinál több ügyfél jelentkezik náluk.
Keserű tapasztalatokA Financial Times által megkérdezett elemzők szerint jelenleg túl sok az internetes bank. Ennek oka egyszerű: a tőzsde tavasszal igen bőkezű volt az effajta cégekhez, s a könnyen jött árfolyamnyereségből mindenki részesedni akart, szaporodtak a bankok gomba módra.
Másrészt online bank indítási dömpingjük során az alapítók szíves örömest elfeledkeztek a lesújtó amerikai tapasztalatokról: hiába a széles körű internetfelhasználás, a csupán a világhálón keresztül elérhető banknál nem nyitnak számlát az amerikaiak. A J.P. Morgan számításai egyenesen arról tanúskodnak, hogy az interneten bankolók 96 százaléka olyan pénzintézethez szerződött, amelyet hagyományos módokon -személyesen, telefonon – is fel lehet keresni.
Túlzott ambíciók
Ma már az elemzők hangosan is ki merik mondani: sok az eszkimó – kevés a fóka. Az ABN Amro összesítése alapján a brit online bankok 2002-re 3,5 millió ügyfelet terveznek, ez a cél azonban túl ambiciózusnak tűnik, amit például a Forrester kutatóintézet becslése is alátámaszt. Eszerint két éven belül jó, ha kétmillió lesz azon britek száma, akik már kizárólag a hálón intézik majd bankügyeiket. Ennél az előrejelzésnél annak a Lloydsnak a 2,25 milliós becslése is alig valamivel kedvezőbb, amely éppen Spanyolországban kísérletezik saját online intézményével, az Evolvebankkal.
Fiókot a net mellé!
Ennek köszönhető aztán, hogy az amerikai online bankok jelentős része el is szánta magát a tulajdonképpen meglepő lépésre: fiókhálózat kiépítésébe kezdenek. Az amerikai bankszövetség szeptemberi konferenciáján egyenesen halottnak ítélték a kizárólag az internetre alapozó banki stratégiát. A fizikai jelenlétet is szorgalmazó tengerentúli tanácsok a jelek szerint Európában is meghallgatásra találnak, noha felmérések egybehangzó eredménye szerint az öreg kontinensen bankügyekben szívesebben klikkelnek az ügyfelek, mint az Újvilágban Hiába az európaiak “ragaszkodása” a hálóhoz, angliai tapasztalatai alapján az Egg és a Cahoot máris bejelentette, hogy fiókot nyit. Ezzel viszont végleg oda a virtuális bankok mellett szóló legfőbb érv: az ugyanis, hogy a költségeik – fiókfenntartási tételek híján -alacsonyak, aminek révén jobb kondíciókat kínálhatnak az ügyfelek számára.
Melyik olcsóbb?
A szkeptikusok véleményét alátámasztja, hogy jóllehet az online bankok valóban kedvezőbb feltételekkel invitálják ügyfeleiket, ezek a nagy nekifutások többnyire veszteséget okozó manővernek bizonyulnak. A Booz-Allen and Hamilton például kimutatta, hogy míg egy adott tranzakció költsége bankfiókban 1,07 dollár, ugyanez a hálón sem kerül sokkal kevesebbe: éppen 1 dollárba. Az online szolgáltatás kvázi olcsó voltát vonja kétségbe – legalábbis a kezdeti időszakban – a következő eszmefuttatás is.
Ha a bankok nem csupán meglévő, kommersz szolgáltatásaikat terelnék át a világhálóra, hanem valóban ki akarnák használni ügyfeleik javára az internet adta lehetőségeket, az ahhoz szükséges fejlesztések vagyonokat emésztenének fel.
