• Azzal vádolja Önt a jobboldal, hogy “megfojtja” a Széchenyi Tervet. Mi a valódi szándéka vele?
– Eddig a Széchenyi Terv jól látható volt, ám nem lehetett tudni, milyen hatást fejt ki a gazdaságban. A jövőben talán kevésbé látszik, ám bizonyosan érdemibb hatást gyakorol majd a gazdasági szereplőkre. Önfenntartó programokat tervezünk, amelyek nem szorulnak újabb és újabb kormányzati injekcióra; az ellenőrző rendszerekkel jól körülbástyázott pénzpiaci közvetítőmechanizmusokat használják. S végül, de nem utolsósorban normatívak és az unió elvárásainak is megfelelnek. A Széchenyi Terv eddigi formájában nem ilyen volt, a csatlakozást követően annak unió-konform részei beleolvadnak majd a Nemzeti Fejlesztési Tervbe. A csatlakozásig még hátralévő egy év éppen azt szolgálja, hogy ez a folyamat minél egyszerűbb legyen, a Széchenyi Terv minél harmonikusabban válhasson a Nemzeti Fejlesztési Terv részévé, előjátékává.
• Mi lesz akkor a kis- és középvállalatok támogatásával?
– Amennyi pénzt erre korábban szántak, az meg is marad. Szándékaink szerint a költségvetés lehetőségeinek függvényében a keret még bővülni is fog.
• Milyen programok lesznek?
– Azokat a programokat fogjuk támogatni, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat, hogy egy nyitottabb, keményebb piacon is meg tudják állni a helyüket. Tehát, hogy minősített termékkel, szolgáltatással rendelkezzenek, így versenyképesek legyenek az egységes európai piacon. De szempont az is, hogy a cégek igénybe tudjanak venni pénzügyi szolgáltatásokat, tehát ne az állam, hanem a bankok ügyfeleivé váljanak.
• Az elvetélt meghívásos pályázat után mintha kissé késlekedne az autópálya-építési program. Mi az oka ennek?
– Nem késik, a napokban jelent meg az első fordulóra szóló felhívás. Az viszont igaz, hogy a közbeszerzés alkalmazása egy sor olyan kérdést vetett fel, amellyel eddig az államháztartás nem szembesült: egyebek között az évekre előre történő kötelezettségvállalások és a pénzügyi biztosítékok rendelkezésre bocsátásának ügyével. Ennek a feltételeit most az államháztartás további korszerűsítése keretében megoldjuk, ez a munka pedig igénybe vett néhány hetet. Az autópálya-tender alapján novemberi szerződéskötésre számítok.
• Hol van a Medgyessy-kormányban a gazdaságpolitika centruma?
– Erre nem tudok egyértelmű választ adni. A Pénzügyminisztérium határozza meg a gazdaságpolitika pénzügyi kereteit, ahogyan egyébként eddig is tette. Az pedig több tárca együttműködésében dől el, milyen célokat lehet egy adott évben vagy időszakban megvalósítani. A gazdasági és közlekedési tárca azért felelős, hogy jöjjenek a külföldi befektetők, hogy legyen pezsgés a vállalkozói szférában, s hogy az infrastruktúra fejlődjön. Az új befektetés-ösztönző csomagunkat a kormány lényegében elfogadta. A következő csomag a négyéves közlekedéshálózat-fejlesztési koncepció lesz, utána előállunk egy kis- és középvállalati fejlesztési programmal, amely új alapokra helyezné az eddig kizárólagos állami szerepvállalást, ami helyett mi a belső kereslet folyamatos bővülésére helyezzük a hangsúlyt. Azzal is behatóbban foglalkozunk majd, miként lehet az ország tőkefelvevő-képességét fokozni.
• A 100 napos programok alapján a szemlélőben az a benyomás keletkezik, mintha a kormánynak nem annyira gazdaságpolitikája, mint inkább osztogató kedve volna. Nem gondolja, hogy az átfogóbb terveket is a nyilvánosság elé kellene tárni?
– A befektetői körök képben vannak. Tudnak az elkészült Smart Hungary stratégiáról, amely minden valószínűség szerint a Nemzeti Fejlesztési Terv címe is lesz. Ez az Okos Magyarország program remélhetőleg elhomályosítja majd a ma kétségkívül inkább szem előtt lévő osztogató kedvet. Hozzátenném azonban, hogy a második 100 napos program sem tartalmát, sem filozófiáját tekintve nem lesz azonos az elsővel.
• Nincsen ütközés abból, hogy Ön karakteresen liberális gazdaságfilozófiát vall, míg a szocialisták, s maga Medgyessy Péter miniszterelnök, inkább egy harmadik utas, szociáldemokrata vonalat követ?
– A koalíciót alkotó pártok azért akarták, hogy a kormány ilyenné váljon, mert ezeket az ütközéseket vállalni akarták. Liberális elvek nélkül egyébként nagyon nehéz lenne modern és felzárkózó Magyarországot építeni. Fékek és ellensúlyok a kormányban is kellenek. Én hol fék vagyok, hol ellensúly, időnként meg mozdony.
• Mennyire tud érdemben beleszólni a nagy állami vállalatok – a MÁV, a Malév, a Dunaferr – jövőjébe? S ha igen, mit képvisel ezekkel kapcsolatban?
– Tűzoltás helyett inkább az új kereteket és működési formákat kell megtalálni, amelyek között remény van arra, hogy az érintett vállalati kör kevesebb adófizetői pénzből, inkább piaci erőkre támaszkodva tudjon kilábalni a válságból. Ez egyfelől decentralizálást, másrészt nem állami tulajdonosok bevonását is jelenti. A minisztérium munkatársainak az a feladatuk, hogy megteremtsék a keretfeltételeket és könyörtelenül minősítsék a vállalati programokat, kényszerítsék ki a vállalati vezetéséből a megoldást.
• Átfogó privatizációs stratégiára lehet számítani?
– A pénzügyi tárcával és az Állami Privatizációs és Va-gyonkezelő Rt.-vel közösen készül egy ilyen stratégia.
• Mi a véleménye a József nádor téren készített hatósági áremelés-tervezetekről?
– A cél az, hogy önjáró alrendszereket hozzunk létre. Ebben a folyamatban szükségszerű a kiigazítás, meg persze a kompenzáció is.
• Elegendőnek tartja az inflációt alig meghaladó energiaár-emelések tervezetét?
– Amennyiben versenyhelyzet alakul ki, mondjuk a villamosenergia-szolgáltatásban, akkor már nem kell egyszeri, nagy mértékű árkorrekciókban gondolkodni, a mechanizmus kisebb léptékű áremelésekkel önmagát korrigálja majd.
• A Középtávú Gazdaságfejlesztési Program azzal számol, hogy hoszszabb távon megmaradnak a külföldi befektetők adókedvezményei, amiről az Európai Unió hallani sem akar. Milyen stratégiát követnek?
– Csak olyan adókedvezményekkel lehetünk az unió tagjai, amilyeneket más tagországok is alkalmaznak. Ezeket az jellemzi, hogy sem időben, sem a mértékükben nem lehetnek végtelenek, konkrét beruházáshoz kell kötődniük. Nekünk is ilyen rendszerünk lesz: az Okos Magyarország program első eleme, a befektetés-ösztönző csomag pontosan ilyen jellegű adókedvezmény-rendszerre tesz javaslatot, gondosan egyeztetve Brüsszel szakértőivel. Ami pedig azokat az adókedvezményeket illeti, amelyeket az új rendszer bevezetése előtt lehetett igénybe venni, azokról, miként a többi csatlakozásra váró ország is, mi is tárgyalásokat folytatunk. Ez az úgynevezett szerzett jogok kérdése; ezeket minél teljesebben, minél hosszabb ideig szeretnénk megtartani.
• Nagyon optimista számokat vázol fel a kormány a növekedés, az infláció jövőbeni alakulására. Viszonylag kevés hivatalos véleményt hallani a problematikus területekről: a folyó fizetési mérleg romló hiányáról, a lassuló infláció-csökkenésről, a stagnáló beruházási rátáról. Hogyan áll Önben össze az összkép?
– Fordulatra van szükség, nagyon sok tekintetben. Mindenekelőtt kiszámíthatóvá kell tenni a gazdaságpolitika irányát. Ez pedig az expanzív, költekező, kizárólag a jövedelempolitikára hangsúlyt helyező gazdaságpolitikával való szakítást követeli meg; mindezt beruházó- és beruházásbarát politikával kell felváltanunk. A fordulatra már jövőre sort kellene keríteni, úgy, hogy nem növekednek minden indokolt mértéken túl a jövedelmek. Ehhez megállapodásra van szükség munkáltatókkal és munkavállalókkal. Így elejét lehetne venni a kiáramló bérek felőli inflációs nyomásnak is. A folyó fizetési mérleget rontó fogyasztásbővülést pedig keretek között kellene tartani. Bár megjegyezném, a külső egyensúly esetében nem biztos, hogy tartalmi problémáról van szó. Lehet, csupán a módszertannal van a baj: a fizetési mérleg összeállításakor ugyanis még nem mindenben tértünk át az áruforgalmi kimutatásokról a vámstatisztikai adatok használatára. Mindenesetre sem finanszírozási, sem megítélésbeli problémát nem okoz, hogy nem tudtuk javítani a fizetési mérlegünk egyenlegét. Inkább még örülnék is annak, ha jövőre, éppen a beruházási javak meginduló importja miatt, további enyhe egyenlegromlást tapasztalhatnánk.
• A hüvelykujj-szabály eddig úgy szólt, hogy a működőtőke-beáramlásnak “fedeznie kell” a folyó fizetési mérleg hiányát. Ettől most igen távol állunk.
– Ez valóban csak hüvelykujj-szabály, ilyen közgazdasági összefüggés nincs. Kétségkívül igaz azonban: az elmúlt négy év pangása után szükségszerű volt, hogy így visszaessen a befektetői érdeklődés. Néhány hónapra szükségünk van, amíg újra megnyerjük magunknak a befektetőket. Ezt csak kiszámítható, következetes gazdaságpolitikai irányvonallal érhetjük el. Úgy, ha világosan megmondjuk, hogy visszafogott jövedelembővülést akarunk; ha kiigazítjuk a költségvetést; ha áttérünk a mainál áttekinthetőbb SA ’95-ös államháztartási statisztikai szabványra; s ha feladjuk a látványosságot a hatásosságért, ahogy azt a Széchenyi Terv esetében is tesszük. A befektetők értenek a világos beszédből.
