Gazdaság

Szorul a hurok a pénztárak körül

Szorul a kormányzat által fonott hurok a magánnyugdíjpénztárak körül, elképzelhető, hogy a pénztári tagokat olyan módon kárpótolják majd, hogy abból a pénztárak egy vasat sem tudnak majd leszedni a működési költségeikre. A kormányzat extra ösztönzőkkel a magas jövedelműeket is igyekszik visszacsalogatni majd az állami rendszerbe.

Nem tervezi a kormányzat, hogy egy összegben, az elmaradt hozammal növelve utalják át 2012-ben a visszatartott magánnyugdíjpénztári összegeket, így tudjuk kormányzati forrásokból.

A pénztártagok jóvátételére két koncepciót fontolgat komolyan a kormányzat. Az első szerint 2012-től az eddiginél nagyobb járulékot vonnának a munkabérből – feltehetően az állami nyugdíjrendszerbe fizetett járulékot ugyanennyivel csökkentenék – egészen addig, amíg fel nem töltődik a pénztártag számlája a 2010-ben, 2011-ben el nem utalt összegekkel. A másik verzió szerint a tagokat az állami pillérből kárpótolnék nyugdíjba vonulásukkor. Ez utóbbi megoldás igen előnyös lenne a 2012-es költségvetés szempontjából, a magánnyugdíjpénztáraknak viszont így nem lenne lehetőségük ebből levonni utólag sem a működési költségüket. Ami egy újabb csapás lenne a második pillér működtetőire.

Bónusz a magas jövedelműeknek

A kormány tervei szerint az állami rendszerbe átlépők minimálisan az állami nyugdíj 100 százalékára számíthatnak. Akiknek viszont igazán jelentős megtakarításuk gyűlt föl – erre leginkább a magas jövedelműeknek van nyilvánvalóan esélyük – magasabb állami nyugdíjra kapnak ígéretet. A kormányzat mindezt az egyéni számlák rendszerével tenné átláthatóvá, e számlákon írná jóvá az állami nyugdíjrendszerbe fizetett összegeket, és itt jelenítené meg az állami rendszerbe átlépők magánnyugdípénztárakból átvett megtakarításait is.

Nem valóságos, csak virtuális számlákról van szó természetesen. Nem arra kell gondolni, hogy az állam valóban gazdálkodni, befektetni fog a befizetésekkel, mint a magánnyugdíjpénztárak, hanem – az állami rendszer lényegének megfelelően – rögtön el is költi azokat, amint eddig is tette. Az állami, „felosztó-kirovó” rendszer lényegi tulajdonsága, hogy a befizetők nem látják többé viszont a pénzüket, viszont jogosultságot szereznek arra, hogy nyugdíjat kapjanak – majd a következő nemzedék járulékbefizetéseiből.

2011 végéig szabad az út

2011 december 31-ig lehet szabadon átlépni az állami nyugdíjrendszerbe – derül ki Selmeczi Gabriella, a kormány nyugdíjvédelmi megbízottja által pénteken benyújtott törvényjavaslatból. Azok is átléphetnek majd, akik már már részesültek magánnyugdíjpénztári
nyugdíjszolgáltatásban, ha visszafizetik a pénztárnak a kapott összeget.

A kormányzat tömeges átlépésekre számít az állami rendszerbe. A költségvetésbe áramló pénzekből kiváltanák a PPP (public-private partnership) szerződések állami kötelezettségeit, és csökkentenék az államadósságot is – legalábbis így tudjuk kormányzati forrásból. Ugyanezen forrás szerint az állam tulajdonába kerülő értékpapírokat semmiképp nem zúdítanák hirtelen a piacra, még az is lehet, hogy egy eszközkezelőt hoznának létre az állami tulajdonba kerülő részvények, kötvények miatt.

Bár a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése mellett igen jó közgazdasági érvek vannak – íme Kun János közgazdász érvei -, a kormányzat tömegmédiában megjelenő kommunikációja keveset használ ezekből. Különösen nehezen értelmezhető azon érv, hogy a befizetések az állami rendszerben nagyobb biztonságban vannak, tekintettel arra, hogy az állam azokat azonnal elkölti.

Mindkét rendszer kockázatos

Az állampolgár valójában nem tud jó döntést hozni, amikor választhat majd, kilép-e magánnyugdíjrendszerből, avagy nem. A magánnyugdíjpénztári rendszernél két nagy kockázat tűnik elő: a szabályozási és a hozamkockázat. További gond, hogy még a járadékszámítás szabályai sem ismertek. Az állami rendszer nagy kockázata, hogy senki nem tudhatja, miféle szabályok alapján számítják majd ki a nyugdíját, ha eljut odáig.

Akinek magas a keresete, és még fiatal, annak vélhetően jobban megéri a magánpénztárban maradni – a valóban magas költségek ellenére -, hiszen az állami rendszer tartalmaz szolidaritási elemet. Őket a kormány azonban extra bónuszokkal fogja csábítani az állami rendszerbe.

Az állampolgárok többségének döntésénél valószínűleg egy szempont fog dominálni: történelmi tapasztalat, hogy a kormány, az állam törekvéseivel nem ajánlatos szembeevezni. Ár ellen nem érdemes úszni – tartja a népi bölcsesség, sőt, egyes népi bölcsességek még ennél is tovább mennek.

Egyszerre erősítik és gyengítik az államot

A magánnyugdíjpénztári ügyekben mutatkozik meg a legtisztábban a kormány ellentmondásos gazdaságpolitikája, amely egyszerre tartalmaz neoliberális és baloldali elemeket. A kormány a második pillér lebontásával az állam nyugdíjrendszert tolja előtérbe, s rak rá hosszabb távon nagyobb terheket, a piaci megoldást pedig előnytelennek véli – nem is minden alap nélkül. Ezzel egy időben viszont nagy arányú adócsökkentést indít, távlatilag a járulékcsökkentés szükségességéről beszél – márpedig ezzel az állami nyugdíjrendszer forrásait is csökkenteni fogja.

Az ellentmondás feloldódik, ha teremtődik egymillió új munkahely, és születik ugyanennyi gyermek, ami a kormány gyakran hangoztatott célja. A kormány tagjai azonban személyesen munkahelyet aligha teremtenek majd, gyermeket is legfeljebb néhányat (és ehhez is szükségük lesz segítségre). Ezen célokra pusztán ösztönözni próbálhatnak. Ha sikerül, az állami nyugdíjrendszer szempontjából is nagyszerű, mert több lesz a járulékfizető. Ha netán mégis közbejönne valami, s nem alakul kedvezően az aktív/nyugdíjas arány, az bizony baj.

S ha időközben még csökken az állami újraelosztás is, például a járulékok mérséklésével, akkor a mai foglalkoztatottakra igen szerény nyugdíj vár majd. Az állami rendszer ugyanis csak akkor fenntartható, ha a csökkenő forrásokhoz mérten változtatják a nyugdíjszámítási szabályokat (amint az történt is az utóbbi években).

Ajánlott videó

Olvasói sztorik