Lassú készülődés

Jókorát sóhajt idősebb Nagy Zoltán, az ajkai székhelyű Kontex Járműipari Kft. vezetője, egyben fő tulajdonosa, arra a kérdésre, hogy miként érinti majd a középméretű cégeket az uniós csatlakozás. “Erre senki nem tud ma pontosan válaszolni” – vélekedik. Nos, konkrét cégekre szóló biztos tippek valóban nincsenek, elképzeléseik azonban vannak a Figyelő által megkérdezett cégvezetőknek, köztük Nagy Zoltánnak is. Felmérésekből azonban az is tudható, hogy olyanok is akadnak, akik tájékozatlannak érzik magukat, s ennek következtében semmiféle stratégiai váltást nem terveznek (lásd külön írásainkat). Pedig nagyrészt magukon a cégeken múlik, ki tudják-e majd használni, hogy hirtelen egy hatalmas piacon találják magukat.

Miközben a felkészülés kívánatos lenne, aggódni nem nagyon kell. A magyar piac régóta nyitott, így hatalmas változások nem várhatók. Az unió részaránya a magyar exportban nagyobb, mint az EU-hányad a tagállamok kivitelében, tehát a magyar gazdaság külkereskedelmi szempontból már ma integráltnak tekinthető.

Ugyanakkor az adott szektortól is függ, hogy egy vállalat mennyire érzi meg a belépést. Ahol ma nehézségek vannak, ott az újabb, tőkeerősebb szereplők csatlakozással várható megjelenése ezt felerősítheti. Tehát bizonyos területeken – s ilyenek elsősorban az élelmiszeriparban találhatók – sürgősen cselekedni kell.

ESÉLY VAGY VESZÉLY. A nagyvállalatoknak kifejezetten előnyös lesz a csatlakozás, hiszen ezek felkészültek rá. Gondok inkább a középvállalati körben jelentkezhetnek, de ott sem mindegyiknél. Mint Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója rámutat, ebből a szempontból a középméretű cégek több csoportra oszthatók. Javul a helyzetük azoknak, amelyeknek már jelentős exportpiacaik vannak az unióban, ezek ugyanis már megszokták a versenyt és a határok lebontása egyszerűsíti az életüket. Nem jelent gondot a csatlakozás azoknak sem, amelyek külföldi nagyvállalatok beszállítói, hiszen ezeket is “megcsapta már az EU szele”. Problémájuk azoknak a cégeknek adódhat, amelyek eddig csak a magyar piacra dolgoztak, ezek ugyanis a korábbinál nagyobb konkurenciával nézhetnek szembe.

Bár a külkereskedelem liberalizálásával lezajlottak már a nagy sokkok, mégis lesznek olyan külföldi cégek, elsősorban a velünk együtt csatlakozó országokból, amelyek most jelennek meg a magyar piacon. Egyúttal azonban a magyar vállalatok is könnyebben kiléphetnek ezekre a piacokra, hiszen a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz (CEFTA) tartozó országokban sok protekcionista intézkedés is volt, amely az uniós csatlakozással megszűnik. Áruforgalomban, tőkében is ez a térség fejlődik majd a legdinamikusabban. Előnyt jelent a határ menti együttműködés felértékelődése is: EU-tagállamokkal három, nem tagállamokkal négy határunk lesz.

Szanyi Miklós, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa arra mutat rá, hogy várhatóan olyan osztrák, német és olasz középvállalatok is megjelennek Magyarországon, amelyek eddig ezt nem tették. Messzebbről valószínűleg nem érkeznek, ekkora cégeknél ugyanis számít a távolság. Szintén a magyar középvállalati körnek okoz majd nehézséget a kötelező előírások betartása, s mivel a higiéniai, állategészségügyi szabályok ilyenek, ez főként az élelmiszeriparban lesz érzékelhető. Más szektorokra szabványok érvényesek, ezek alkalmazása azonban nem kötelező, bár kétségkívül ajánlatos.

“A csatlakozó országok középvállalkozásainak észre kell venniük azt az óriási lehetőséget, amit egy ilyen nagy belső piac kínál majd nekik” – hangsúlyozta a Figyelőnek Arnaldo Abruzzini, az Európai Gazdasági és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (Eurochambres) főtitkára. Ez gyakran hangoztatott nézet az eurokraták körében, ám Szanyi Miklós nem hisz abban, hogy az egységes piac valami rendkívüli lehetőséget jelentene, szerinte ez nem fogja döntően befolyásolni a piaci esélyeket. Egy igazi lehetőséget lát, a közbeszerzéseket. Bár magyar cégek elvben ma is részt vehetnek uniós közbeszerzésekben, gyakorlatilag ez igencsak nehézkes, mert az intézményrendszer még nem épült ki, az itteni társaságok meg sem ismerik időben a pályázatokat. A középvállalatok szempontjából az is pozitívum, hogy az EU preferálja ezt a kört: miközben a vállalati támogatási rendszerben általában tiltják a közvetlen finanszírozást, ezt bizonyos összeghatárig mégis megengedik, vagyis éppen a kis- és középvállalatokat szabad támogatni.

“Ahhoz, hogy a cégek ki tudják használni az uniós piac által kínált lehetőségeket, megfelelő felkészültség is kell, ismerniük kell a szabályokat, a vezetőnek beszélnie kell idegen nyelven” – figyelmeztet Inotai András. Van tennivalójuk a szakmai szervezeteknek és a kormányzatnak is: közös feladatuk például az érvényes szabályokról szóló tájékoztatás, utóbbié pedig a fizikai infrastruktúra kiépítése, s országos program indítása a szakképzett munkaerő utánpótlására. Állami feladat a kis- és középvállalkozások anyagi segítése rájuk szabott hitelprogramokkal, s a nemrég meghirdetett Európa Tervnek vannak is ilyen elemei. A szóban forgó kör “személyre szabott” tájékoztatása azonban igencsak gyenge lábakon áll (Figyelő, 2003/8. szám).

A német RWI gazdaságkutató intézet tanulmánya szerint a munkaigényes iparágakban az új tagországok vállalatai előnyben lesznek a régi tagállamokéival szemben, míg a tőkeintenzív szektorokban ezzel ellentétes lesz a helyzet. Mivel középvállalatok inkább munkaigényes területeken – például bútoripar, turizmus – tevékenykednek, ez a megállapítás kedvező számukra.

ELŐDEINK NYOMDOKAIN. Az előző körben csatlakozott országokban mára már az előnyöket sokkal hangsúlyosabbnak látják, remélhető tehát, hogy ez velünk is így lesz. Mind Finnországban, mind Ausztriában azt tapasztalták, hogy azokban az iparágakban jelentette a legnagyobb kihívást az Európai Unió, amelyek belföldön tevékenykedtek és valamilyen piacvédelem óvta őket. “Az EU-ból fokozatosan beáramló konkurens cégek miatt azonban ezen vállalatok rákényszerültek stratégiájuk kiigazítására, s ez végső soron a termelékenység növekedését eredményezte” – teszi hozzá Kaisa Saario, a finn kereskedelmi kamara nemzetközi ügyek osztályának tanácsadója.

“Ausztriában nem volt liberalizált a mezőgazdaság és az élelmiszeripar; a belépés után a tejtermékek ára hirtelen leesett, míg más élelmiszereknél csak lassan csökkent az árszínvonal az uniós szintre” – tudtuk meg Heinz Koglertől, az osztrák gazdasági kamara európai információs központjának vezetőjétől. A szállítmányozás szintén megsínylette a csatlakozást, ugyanis az EU-tagállamok irányában már nem volt szükség vámmal kapcsolatos szolgáltatásokra. A gazdasági kamara szerint az alkalmazkodásban nem a cégméret volt a döntő, hanem az adott piac nyitottsága és nemzetközisége. Egy kis cégnél viszont a földrajzi elhelyezkedés is számít, tehát a német piachoz közelebb fekvő Tirolban sokkal jobb helyzetben volt egy kisvállalkozás, mint Burgenlandban. Egy kisüzem ugyanis a tapasztalatok szerint legfeljebb 50 kilométeres körzetben léphet piacra.

Finnországban elsősorban az exportvezérelt ágazatok – mint például az elektrotechnikai iparág – profitáltak az egységes piac létrejöttéből. A finn élelmiszeripar már arra kényszerült, hogy jelentősen növelje termelékenységét a csatlakozás után. A legnagyobb nehézségekre náluk is a mezőgazdaságban számítottak, részben Finnország kedvezőtlen éghajlata, részben a farmok kis mérete miatt. Ezen a területen a csatlakozás különösen felgyorsította a szerkezetváltást, a szétaprózódott birtokok helyén kevesebb, de nagyobb méretű farm jött létre.

A finn kereskedelmi kamara a tapasztalatok alapján azt javasolja a magyarországi vállalatoknak, hogy vizsgálják felül folyamataikat, mennyire felelnek meg az unió szigorú előírásainak.

Osztrák meglátás szerint Magyarországon a belépés után a nyugati határ közelében levő cégek lesznek jobb helyzetben, illetve azok, amelyeknek már van telephelyük az EU-ban. A kisüzemek azonban nem fogják érezni a csatlakozás hatását.

Külföldön könnyebb lesz

BÁNYAI JÓZSEF. A belföldi piacon a már ma is jelenlévő lengyel és cseh konkurencia erősödésére számít.

A főként konyhabútorokat gyártó vállalkozásnál a fő cél az, hogy tovább növeljék az exportértékesítés részarányát. A 2001-es 420 millió forintos árbevételből mintegy 150 millió volt az exportbevétel. “Tavaly azonban nehéz volt érvényesülni a külföldi piacokon, mert a nyugat-európai recesszió a bútorvásárlásokat is drámaian, egyes szegmensekben 50 százalékkal is visszavetette” – mondja Bányai József ügyvezető. A külföldi vásárlók is sokkal érzékenyebbek az árra, mint korábban voltak, ám ennek ellenére a cég exportja nem csökkent. Ez azért is örvendetes, mert a nyereség szinte teljes egészében a külföldi eladásokból származik. Bányai József véleménye szerint az uniós csatlakozás csak könnyít majd cége helyzetén, mivel a határokon megszűnik a várakozás, s így a megrendelők is elégedettebbek lesznek. Mivel a bútorokon évek óta nincs vámteher, így csupán a spedíciós költségek kiesésével lehet számolni. 

A belföldi piacon Bányai József a már ma is jelenlévő lengyel és cseh konkurencia erősödésétől tart. A cseh ipari hagyományok ebben a szektorban is nagy előnyt jelentenek. Éppen ezért a cégtulajdonos szerint az importtal jóval nehezebb lesz versenyezni. Ezt a helyzetet nehezíti az erős forint, ami még olcsóbbá teszi az importárut.

Tenderes remények

KÉRI GÁBOR. Nem tart a konkurencia erősödésétől, mert aki akart, már megjelent a magyar piacon.

Fél évvel ezelőtt elindította saját csatlakozási programját a Kéri Pharma Kft. (Figyelő, 2003/7. szám). Mint Kéri Gábor ügyvezető elmondta, az értékesítési terület és a többi üzletág vezetőinek egyaránt feladatul szabták, hogy gyűjtsenek információt arról, miként érinti a vállalatot az uniós csatlakozás. Fontos változás, hogy közösségi közbeszerzési tendereken is indulhatnak majd. Ezzel megnyílik a lehetőség, hogy például nagy nemzetközi szervezetek segélyprogramjaihoz gyógyszereket szállítsanak. További könnyebbségnek ígérkezik, hogy enyhülni fog a környező országok – például Lengyelország – iparvédő politikája, így az általuk forgalmazott készítményekkel ott is jobb feltételekkel tudnak majd piacra lépni. A felkészülésük része, hogy immár két éve csak olyan készítmények törzskönyvezését kezdik el, amelyek dokumentációja teljesen megfelel az uniós elvárásoknak.

Növekvő konkurenciától nem tartanak, ugyanis a gyógyszerpiacon jelenleg körülbelül 300 gyártó van jelen az országban, így arra számítanak, hogy aki eddig nem jött, vagy nem jöhetett be, ezután sem fog megjelenni a piacon. Ugyanakkor visszavetheti némileg az értékesítést, hogy előbb-utóbb a ma még áfamentes gyógyszerekre legalább az 5 százalékos áfát ki kell majd vetni, mert ez uniós előírás.

Elszívó hatás
Keserves lesz az átmenet – véli az elsősorban járműfelépítményeket gyártó, s e mellett járműkereskedéssel is foglalkozó Kontex Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Idősebb Nagy Zoltán Ausztria példáját hozza fel: ott nagyobb hagyománya volt a vállalkozói szemléletnek, ám több cég mégis súlyos bajba került a csatlakozást követően. Odaát azok a társaságok erősödtek meg, amelyek időben Magyarországra, vagy Szlovákiába telepítették munkaigényes tevékenységeiket.

NAGY ZOLTÁN. Attól fél, hogy a jól képzett szakemberek körében elvándorlási hullám indulhat meg.

“A rugalmasabb osztrák cégekhez hasonló utat járjuk most mi is: Romániában zöldmezős beruházással gyárat építettünk” – mondja az ajkai székhelyű cég vezetője. Miközben a csatlakozás közeledtével tőlünk egyre több multi vonul ki, addig Romániában a jó pár évvel ezelőtti magyar gazdasági növekedésre emlékeztető folyamatok zajlanak. Például az olasz vállalkozók mind több ruhagyárat, cipőgyárat telepítenek oda, s a gazdaság felfutóban van.

A Nagyváradon épített, gépjármű-felépítményeket gyártó üzemével a Kontex is elsősorban a megnövekedett fuvarozásból adódó többletkeresletet próbálja kielégíteni, s véleményük szerint a következő 5-7 évben nem is lesz probléma az ottani tempóval. Közben Magyarországon már nem várható a korábbi időszak lendülete. Ezért könnyen előfordulhat, hogy ajkai üzemük is inkább egyes romániai megrendelésekre dolgozik majd.

Az uniós kis- és középvállalkozások konkurenciájától Nagy Zoltán nem tart, mert ők egyedi igények alapján, lényegében manufakturális módszerekkel gyártják a járműfelépítményeiket. Úgy látja azonban, hogy a helyi tapasztalatokkal már rendelkező EU-s vállalkozók bátrabban lépnek majd a magyar piacra, főleg azok, akik a munkaerő magas költsége miatt nehéz helyzetbe kerültek az unión belül.

Az egyik legfontosabb probléma éppen a várható munkaerő-áramlás lesz majd, mivel a Benelux-államok, vagy a skandináv országok szinte a csatlakozással egy időben megnyitják munkaerőpiacaikat. Ez pedig – különösen a jól képzett szakemberek körében – olyan elvándorlási hullámot indíthat meg, amelyet a hazai kis- és középvállalkozók is könnyen megsínylenek.

A jelenleg tapasztalható negatív folyamatok, például a multik továbbvándorlása miatt, Nagy Zoltán úgy látja, hogy kellett volna még pár évet hagyni a hazai vállalkozóknak a felkészülésre. Ezt különösen jól érezni a fuvarozási piacon: a kitelepülő cégek után rengeteg kihasználatlan fuvarkapacitás marad az országban, s ezt nemcsak a fuvarozók, hanem az őket kiszolgáló szervizek, alkatrész-kereskedők és a járműforgalmazók is megérzik.

A Kontexnek is fel kell készülnie arra, hogy kevesebb munkája lesz, s ezért nyugati kapcsolatait is építi. Az ottani gazdasági nehézségeket azonban Ajkán is érzik, hiszen immár nemcsak az e relációban jellemző, sokszor féléves, vagy annál is hosszabb fizetési határidőket kell lenyelniük: most már van olyan osztrák partnerük is, amely a mai napig nem fizette ki a megrendelt árut.

Keleti konkurencia

A nagy mennyiségben termelhető növények terén a magyar termelők nem versenyezhetnek az unióbeliekkel, hiszen a francia, a német, vagy újabban az osztrák gazdák már kialakították uniós érdekeltségi köreiket. “Mi inkább a hungarikumok termelésében, illetve a kézi biogazdálkodásban tudnánk kihasználni a lehetőségeket” – véli Berta Zoltán, a Bio-Drog-Berta Kft. cégtulajdonos vezetője. E törekvések sikerét azonban leginkább a munkaerő szűkössége hátráltatja. “A falvakban egyre több az üres ház, s a legtöbb mezőgazdasági vállalkozó egyre inkább erdélyi munkásokat foglalkoztat” – mondja. E téren azonban a magyar államigazgatás komoly akadályokat támaszt, hiszen szinte lehetetlen munkavállalási engedélyt szerezni a megfizethető bérért dolgozó, s a munkát egyáltalán elvállaló erdélyieknek. Berta azzal is próbálkozott, hogy kialakított két szálláslehetőséget, s erre hivatott szervezeteken keresztül megpróbált hajléktalanoknak otthont és élelmet adni munkáért cserébe, de két év alatt egyetlen ember sem jelentkezett.

Az uniós szint utolérésében az is sokat segítene, ha például a mezőgazdasági fejlesztések támogatást kapnának. “Itt nem csupán az egyszerű pénzügyi támogatásra gondolok, hanem például olyan szabályokra, miszerint a nyereség, vagy annak egy része, adómentes lenne, ha azt beruházásra, fejlesztésre használja fel a vállalkozó” – mutat rá az agrárközgazdász végzettségű gazdálkodó. Komoly probléma ugyanis, hogy az unióban elvárt minőségi követelményeket a legtöbb hazai termelő nem tudja garantálni. Egyébiránt az EU-ban támogatják a biogazdálkodást, létezik például a földhasználattal összekapcsolt forma, de a feldolgozás fejlesztésére, az infrastruktúra korszerűsítésére is lehet támogatást kapni országonként eltérő formában.

“Jelenleg 11 uniós országban több mint 20 vevőnek szállítunk, ám az utóbbi fél évben egyre többüktől halljuk, hogy a régióból máshonnan is beszerzési forrásaik nyíltak meg. Bizonyára egyes országok támogatják e termelőik megjelenését az uniós piacokon. Ezért úgy gondolom, hogy a belépést követően a legfontosabb konkurenseink nem a jelenlegi tagállamokból, hanem éppen a saját régiónkból bukkannak majd elő” – vélekedik Berta Zoltán, aki a biogazdálkodásban a Balkán országaiban és a keleti területeken lát elsősorban konkurenciát. Ezért különösen aggasztónak tartja, hogy az elmúlt 3-4 évben elszalasztottuk a biogazdálkodás fejlesztésének lehetőségét. “Miközben idehaza a termőterületek 1-2 százalékán folyik kiemelten támogatott biogazdálkodás, addig az osztrák mezőgazdasági területek mintegy negyede már ilyen megítélés alá esik” – jegyzi meg.

Megtalálni a réseket

Márkaépítésre kell törekedni és meg kell keresni a piaci réseket – véli Futó Péter, az idén cégcsoporttá bővülő Karamell Édesipari Rt. tulajdonosa. Ha ezt a hazai élelmiszer-ipari vállalkozók elmulasztják, akkor szerinte csak bérmunkával és kereskedelmi márkák gyártásával tudnak majd fennmaradni. A csatlakozásnak pedig legfeljebb azt az előnyét élvezik majd, hogy az eltörölt vámterheknek és egyéb járulékos költségeknek köszönhetően a kereskedelmi láncok saját márkás magyar ropiját Angliától kezdve Portugálián át akár Görögországig árulják majd. Ez életben tarthatja ugyan a vállalkozókat, de biztos megélhetésre így nem lehet számítani.

Futó Péter – aki a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének is alelnöke – úgy látja, a magyar élelmiszeripar nincs könnyű helyzetben. Intő példa, hogy Ausztriában a csatlakozás után az élelmiszer-ipari munkahelyek száma 30 százalékkal csökkent. Véleménye szerint a hátralevő mintegy 14 hónap alatt az iparágnak még rengeteg információra van szüksége. Ehhez pedig elengedhetetlen a kormány közreműködése. Segítene továbbá, ha a lakosságban sikerülne tudatosítani, hogy a magyar termékek minősége jó, és ezért a csatlakozás után is érdemes azokat vásárolni. Futó Péter szerint jó példa erre Németország, ahol rendszeresen szerveznek a belföldi termékek vásárlására ösztönző kampányt.

A gazdaságnak ebben a szegmensében egyébként lényegében teljes a verseny, így óriási meglepetésekre nem számíthatnak a vállalkozók. Saját cégéért Futó Péter nem aggódik, hiszen termékei már most jól fogynak nemcsak a keleti, hanem a nyugati piacokon is.

Szigorodik az ellenőrzés

ÉLIÁS CSABA. Kvótarendszer és irányár bevezetését, valamint a felesleges kapacitások kivonását sürgeti.

Mélyülő malomipari válságra számít az uniós csatlakozással Éliás Csaba, a Cornexi Élelmiszeripari Rt. vezérigazgatója, hacsak a kormányzat nem alkotja meg sürgősen az ágazat által javasolt szabályozást. Nálunk a lisztpiac évek óta nem bővül, s a kereslethez képest két és félszeres a malomipar kapacitása. A szabad kapacitást nem lehet exporttermelésre felhasználni, mert egyes régiók kivételével mind Európában, mind a világon csökken a kereslet az őrlemények iránt. Így a malomipar jövedelmezősége folyamatosan romlik, s nincs pénz az égetően szükséges fejlesztésekre.

Ezért az ágazat szereplői szeretnék elérni, hogy nálunk is vezessenek be hasonló szabályozást, mint amilyen Franciaországban már 1936 óta érvényben van. Ott a malmok részére őrlési korlátozást írtak elő, s megtiltották a kapacitások bővítését. Az egyes malmokra érvényes kvótákat szakbizottság határozza meg, s ezt kormányrendelet teszi hivatalossá. Egyúttal létrehoztak egy szakmai pénztárt, amely megvásárolja a malmokat azoktól a tulajdonosoktól, akik ki akarnak szállni. 1965-ig több mint 4 ezer malmot vontak ki a termelésből, s a malmok számának drasztikus csökkenése napjainkban is tart.

Az őrlési kvóta, ami őrlési jogot testesít meg, piaci értékkel bír, miközben maga a malom lehet, hogy értéktelen – tehát megkönnyíti a tulajdonosváltást. “A magyar malomipar által elkészített, s a franciához hasonló szabályozás – malomipari rendtartás – nem ellentétes az áruk szabad áramlásának uniós elvével, erről a franciák 1986-ban kikérték az EU illetékes bizottságának szakvéleményét. Most több uniós tagállamban is hasonló szabályozás bevezetésén dolgoznak” – hárítja el előre a várható ellenérveket Éliás Csaba. Mint mondja, nálunk is az ágazat koncentrációjára lehet számítani, csak az a kérdés, hogy eközben külföldi tulajdonosok kezére kerül-e a malomipar, s ők vajon malmokat vagy piacot akarnak-e venni. A magyar magántulajdonban lévő Cornexi vezérigazgatója szerint a szabályozás a kereskedőket kivéve valamennyi szereplőnek érdeke, ideértve a fogyasztókat is, akiknek jó, ha minőségi árut kapnak olyan áron, amely megélhetést ad a gyártóknak, s nem növekszik a szürkegazdaság. Jelenleg ugyanis az őrlemények egy része számla nélkül cserél gazdát.

Éliás Csaba szükségesnek tartaná azt is, hogy fogyasztásélénkítő kampány induljon, hasonlóan például az “Egészséges, mint a kenyér” szlogennel 2001-ben Franciaországban folytatotthoz. Úgy érzi, az ágazat magára van hagyatva, a mezőgazdasági kormányzat nem támogatja a malomipar szabályozási elképzeléseit. Bár a magyar Élelmiszerkönyv megfelel az uniós normáknak, az előírásokat nem tartatják be, így vannak olyan malmok, amelyeket az Élelmiszerkönyv alapján be lehetne zárni. Az unióban viszont szigorú az ellenőrzés, s ez megrostálja majd a piaci szereplőket. Maga a Cornexi viszonylag jó helyzetben van, négy malma közül a dunaföldvárit két éve korszerűsítették (ez már versenyképes az unióban is), kettőt leállítottak, s a negyedik is megfelel az előírásoknak. Extrudált termékeik eddig is éles versenyben tudtak helytállni, például müzliszeletük beszállítási jogát nem csak a magyar, de a cseh és a szlovák Tescónál is elnyerték. Mivel azonban árbevételük 75 százalékát a malmi ágazat adja, létkérdésnek tartják a megfelelő szabályozás bevezetését.