1956

A szeretet üzenetei – Így keresték egymást az emberek 1956-ban

L.A.
L.A.

2016. 09. 28. 09:44

A Magyar Ifjúság szerkesztősége, az 1956-os forradalom idején a hírek tudósításán túl, egy másik nemes feladatot is ellátott: üzeneteket közvetített az egymást szem elől tévesztő családtagok között.

1956 őszén, amellett, hogy az ország és a forradalom jövőjéért aggódott a nemzet, egyéni sorsok is tragédiába fordultak. Szülők aggódtak, gyakran még fiatalkorú gyermekeikért, akik a barikádokon váltak hőssé. Barátok, szomszédok, szerelmesek, rokonok szerettek volna tudni a másikról, legalább csak annyit, hogy van.

Az 1956-os forradalom alatt, fontos szerepe volt a Magyar Ifjúság lapnak. Gyakran hiába hívták az otthoni telefont a rokonok, az csak kicsengett, de senki nem felelt. Ezért tartott fenn a szerkesztőség egy mindennap délután 1 és 3 óra között hívható forródrótot. A 330-561-es számra beolvasott üzeneteket, leírták, majd a következő, megjelenő lapszámban le is közölték.

Néhány üzenet, ami az 1956-os forradalom alatt hangzott el:

„Árpási Sándor családja. Rákóczi út 64-ből, jól vannak, Karcsi már itthon van.

Csermák Árpád a Rádai utca 59-bő’ üzeni Mohácsra Csermák Lajosnak: mindenki Jól van és egészséges.

Illés Béláék Kispestről üzenik Dunapentelei Vasműbe Sólyom Istvánéknak, hogy az egész család jól van.

Az üzenetküldözgetés, már az 1940-es évektől bevett csatorna volt

A Szabad Európa Rádión keresztül, a korábban emigráltak így üzentek, kódolt virágnyelven az itthon maradottaknak. New Yorkban és Münchenben volt lehetőség a hangrögzítésre, amit aztán napjában 4-5 alkalommal is lejátszottak. Válasz persze csak nagy ritkán érkezett.

Forrás: Magyar Ifjúság 1956. november3., magyarokanagyvilagban.hu

Fotó: Fortepan

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.