1956

Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség

Farkas Mariann
Farkas Mariann

2016. 09. 21. 14:57

Az ötvenes évek elején egyszerre volt cél a népesedés növelése és az ipar bővítése. A nők foglalkoztatásához a gyermekellátó rendszer átszervezésére is szükség volt. Új, szocialista tantervet vezettek be a közoktatásban, és megváltozott a szociális és népjóléti rendszer is. Cikksorozatunk első része az első magyar női miniszter, Ratkó Anna nevéhez kötődő intézkedésekről szól.

A II. világháború után a keleti blokk országai a Szovjetuniót követve egyfajta népesedési versengésbe kezdtek. Magyarország nem került az élmezőnybe, pedig mintegy 7-800 ezer ember “hiányzott” a lakosságból. Az 1950. január 1-jén életbe lépett első ötéves terv fejlesztései az önellátó gazdaság felépítését célozták. A bővülő iparhoz a munkások számának növelésére volt szükség, melyre hosszú távon a népesség növekedése, rövidebb távon a munkaképes korú lakosság foglalkoztatásának kiterjesztése volt a megoldás. Utóbbiban nagy hangsúlyt kapott a nők munkavégzése, ám épp ez volt az, ami a születésszámok útjában is állt: ha egy nő szül és gyerekeket nevel, akkor nem tud egy gyárban dolgozni. A textilipar, a ruházati ipar és az egészségügy területén már a foglalkoztatottak több mint fele nő volt, így egyre fontosabb lett a gyermekek oktatásának és felügyeletének megoldása a városi, ipari környezetben.

Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség

– hangzott a kor szlogenje, ami része volt annak a propagandának, mely a gyermekvállalást igyekezett népszerűsíteni. De a mindennapokban az emberek szemében nem volt sok dicsőség a leányanyaságban. A társadalom egyáltalán nem tartotta sokra a hajadon anyákat, erkölcsi megítélésük miatt továbbra is szégyennek számított az, ha egy nő házasságon kívül esett teherbe. A terhességmegszakítás tiltott volt (bár egészségügyi indok esetén volt rá lehetőség), de Ratkóék még jobban szigorítottak a tilalmon, a tiltás ellenére abortuszt végrehajtó orvos letöltendő börtönbüntetést is kaphatott. A gyakorlatban ez nagyon szigorú ellenőrzéseket hozott, a nőgyógyászokat otthon is rendszeresen ellenőrizték, megfigyelték – és szomszédaikkal megfigyeltették. Több ezer büntetőeljárás folyt le ilyen ügyek miatt, és volt olyan orvos, aki 8-10 éves börtönbüntetést kapott abortusz végrehajtásáért.

Hősök tere, május 1-i ünnepség. A tribünön elől középen Rákosi Mátyás, tőle balra Szakasits Árpád, jobbra Veres Péter, Rajk László, Ratkó Anna, Nagy Imre, Kovács István. (Fotók: Fortepan)

4%-os gyermektelenségi adó

A tilalom más szomorú következménnyel is járt: megszaporodtak a rossz körülmények közötti illegális terhességmegszakítások, és a titkolt szülések utáni csecsemőgyilkosságok. A vezetés az abortusztilalom szigorítása mellett egy másik rendelkezéssel is igyekezett gyermekvállalásra ösztönözni a lakosságot: gyermektelenségi adót kellett fizetnie az 50 év alatti férfiaknak és a 45 év alatti nőknek, ha nem volt gyermekük. Ez az adó az adóalapjuk 4%-a volt.

Az anyák, a terhes nők és a gyermekek támogatására egy új, szorosabb segítő és ellátó-nyilvántartó rendszert alakítottak ki. Törvénybe foglaltak 12 hét fizetett szülési szabadságot, és biztosítottak a szülés után 9 hónapig fizetett szoptatási időt. A Munka törvénykönyvébe bekerült a terhes nők védelme. A meglévő bölcsődei és óvodai férőhelyeket néhány éven belül megduplázták, és törekedtek a gondozás minőségének javítására is. Ebben az időben megreformálták a gyermekvállalással összefüggő kitüntetéseket is. Érdemrend és érdemérem járt a sok gyermeket vállaló nőknek: az érdemrend I. fokozatát a legalább 11 gyermeket nevelő anyák kaphatták. Az új rendeleteket az országos lapokban úgy hozták nyilvánosságra, hogy mellettük az új szabályokat méltató “olvasói leveleket” közöltek, melyek jellemzően arról szóltak, hogy ezen intézkedések garantálják a boldog és jólétteli gyermekéveket – szemben a Nyugaton nyomorúságos körülmények közé kényszerülő munkások gyermekeinek szomorú kilátásaival.

A visszavonás

Néhány év alatt az évi 170 ezer körüli születésszám 200 ezer fölé emelkedett (viszonyításképpen: 2015-ben 91 690 gyermek született Magyarországon). A párt örült, mert elérték a kitűzött célt, a köznyelv pedig a korszak szülötteit Ratkó-gyerekeknek kezdte hívni.

Sztálin halála után a szovjet hatalomgyakorlás változásának hatására nálunk is enyhíteni kezdték az addig szigorú szabályokat, így a népszerűtlen abortusztilalmat is. Először csak a büntetések tényleges érvényesítését hanyagolták, később újra megjelentek a szociális alapú engedmények, végül 1956-ban végleg visszavonták az egész törvényt.

Ratkó Anna 1953-ban megrendült egészségére hivatkozva felmentését kérte tisztségéből. Négy évvel később kérvényezte nyugdíjazását, tisztségei közül a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöki pozícióját tartotta meg legtovább, ott 1968-ban köszönt le. Minisztersége alatt jelentős szervezetek, intézmények jöttek létre (Országos Élelmezéstudományi intézet, Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, Egészségügyi Tudományos Tanács), ám ezek nem annyira az ő szakértelmének, mint inkább az egészségügyi szakma akkori vezetőinek köszönhetőek. Szövőnőből lett miniszter, és unokaöccse, a költő Ratkó József egyik versében fel is mentette a tanulatlanság miatti kritikák alól:

“Ne vesse senki a szemére,
nem érdemel rovót a néném.
Ha szidnák, bárki ellenére
Foggal, körömmel védeném én.
Ne firtasd, egyszerű a titka
– megsúgom, de köztünk maradjon – :
hat elemit járt összevissza
nagynéném, a miniszterasszony.”

Ki volt Ratkó Anna?

Ratkó Anna, a kor népjóléti, majd egészségügyi minisztere egy sokgyermekes munkáscsaládba született 1903-ban. 12 évesen, az I. világháború idején kezdett dolgozni, és rövid időn belül a munkás-érdekképviselet elismert alakja lett. Munkásmozgalmi érdemei voltak, a szakszervezeti karrierje magasra ívelt. Jó kádernek számított, így mikor Rákosi Mátyás 1948-ban úgy döntött, hogy a Népjóléti Minisztériumot egy nőre kell bízni, Ratkó Annát választotta. A tárca, melyet kapott, kulcsfontosságú volt, és benne a párt – inkább ideológiai, mint szakmai alapú – nézetei érvényesültek. Ahogyan Ratkó egy kései interjúban nyilatkozta: “Rákosi elvtárs azt mondta, hogy nem válogathatom meg, hogy mit akarok csinálni, azt kell tennem, amit a párt kíván“.

Kommentek