Jack Quire két éve egy elrejtett eszközzel rögzítette, majd wafflepwn felhasználónéven feltöltötte a netre, ahogy bátyja, Stephen teljesen kiakad, mert az édesanyjuk lemondta a World of Warcraft-hozzáférését.
Az idősebb fiú hisztérikusan toporzékol, letépi magáról a ruháját, visítozva a földhöz és az ágyhoz veri, aztán egy távirányítóval abuzálja magát, és egy cipővel veri a fejét.
A videót azóta már több mint ötvenmillióan(!) látták, és számtalan érv, illetve ellenérv elhangzott azzal kapcsolatban, hogy a folytatásaival együtt színészkedést, vagy a való élet dokumentálását látjuk-e. Egyesek kegyetlennek tartják, hogy a családtagjai közszemlére teszik a beteg gyerek őrjöngéseit.
Sokak szerint kamu az a leleplező telefonbeszélgetés, amin állítólag egy internetes rádió műsorvezetői diskurálnak a srácok édesanyjával, kiderítve, hogy a teljes széria kamu.
Mindenesetre a rövidfilmet eddig még tizennégy követte, amelyeken Stephen kiborul, a legfrissebben például a tizennyolcadik szülinapjára kapott tetoválást készítő mestert osztja ki minősíthetetlen stílusban.
Emlékezetes a harmadik epizód, amikor 2009-ben ugyanebből a jeles alkalomból egy kisteherautót kap meglepetésként, nem éppen a legnagyobb örömére. Aztán vannak még olyan felvételek is pluszban, amelyek nem számozottak, tehát nem illeszkednek a sorba, de kapcsolódnak hozzá.
A megrendezettség mellett szól a nem gyenge marketing, hiszen a lökött méregzsák aranyköpéseit az első pillanattól le lehet tölteni az iTunes-ról, de már egy slágere is elérhető onnan. Rövid időn belül készült hivatalos honlap és MySpace-profil is, a népszerűség egyre töretlen.
Profi dramaturgiai fogásként láthattuk, amikor az antihős megtudta, hogy az egész világháló rajta röhög. Találkozott John Leguizamóval, és ennyivel megúszta a kőtapló viselkedést? Ugyan már. Tessék mondani, ez itt pedig nem egy szponzori megjelenés? Cöcöcö. De elég csak az interjúkra rákeresni, hogy kiderüljön, a megosztások mennyire megosztják a közvéleményt.
Lényeg a lényeg, ha a most már nagykorú netes celebritás nem diliházban, vagy minimum szanatóriumban végzi, nem lepődnénk meg, ha a hollywoodi álomgyár egyik vígjáték-rendezői székében látnánk viszont.
