Amikor közeledik egy markáns front, a gyerekek viselkedése gyakran megváltozik: míg korábban nyugodtan játszottak, az időjárásváltozás hatására nyűgösek lesznek, kezelhetetlenné válnak, és az apróságokon is hisztiznek. A Bárányfelhő gyermekfejlesztő szakemberei cikkükben rávilágítottak olyan rejtett biológiai és idegrendszeri összefüggésekre, amelyekre elsőre sokan nem is gondolnának, pedig kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük és segítsük a gyermekeinket ezeken a nehéz napokon.
Amikor felnőttként megérezzük a frontot, leggyakrabban fejfájásra, a régi sérülések helyére vagy az ízületek sajgására panaszkodunk. A gyermekek szervezetében zajló intenzív növekedési folyamatok azonban egy egészen másfajta, rendkívül érzékeny területet érintenek: a fogmedret. Ha a gyermek éppen fogzásban vagy fogváltásban van, az állkapcsa eleve egy aktív, feszültség alatt álló zóna.
Ami a felnőtteknek csak egy enyhe diszkomfort, az egy fejlődő szervezetnek tényleges, éles fizikai fájdalmat jelenthet az állkapcsában a feszülő csontok és a mozgó, növekedésben lévő fogak miatt.
Van, amikor még rosszabb a helyzet
A szenzoros (ingerfeldolgozási) zavarral élő vagy egyszerűen csak érzékenyebb idegrendszerű gyermekek számára a frontok igazi érzelmi hullámvasutat jelentenek. Meglepő lehet, de a panaszokat nemcsak egy érkező front, hanem a stabil időjárás megszűnése is kiválthatja: amikor elvonul egy anticiklon, sok gyerek szervezete nehezen alkalmazkodik a változáshoz, mivel már berendezkedett a korábbi egyensúlyra.
Ez egy egészen különös és ijesztő tünetegyüttest idézhet elő náluk: elkezdenek felerősödni a saját testük belső hangjai. A gyermek hirtelen sokkal intenzívebben, szinte „kihangosítva” hallja és érzi a saját nyelését, a szívverését, a pulzusa lüktetését vagy épp a bélmozgásait. Ez a fokozott belső zaj és feszültség gyakran oda vezet, hogy a szenzoros gyerekek nem hajlandóak enni vagy inni a frontos napokon, hiszen a rágás és nyelés hangja, illetve az ételek textúrája még irritálóbbá válik számukra. Az éhség és a dehidratáció pedig még rosszabbá teheti a helyzetet.
Az ADHD-val élő gyermekek idegrendszere az átlagnál sokkal éberebben reagál a környezet minden apró rezdülésére. A légnyomás ingadozása, a hőmérséklet hirtelen ugrásai és a frontokat kísérő fényviszony-változások (például a hirtelen borulás, a szürkeség) drasztikusan fokozhatják náluk a belső nyugtalanságot és a figyelmi nehézségeket. Az amúgy is túlterhelt idegrendszer ilyenkor sokkal könnyebben és gyorsabban kifárad, ami türelmetlenségben, az érzelmi ingerlékenység felerősödésében és a rugalmasság ideiglenes elvesztésében nyilvánul meg.
Hogyan segíthetünk?
Ha látjuk a meteorológiai előrejelzésben, hogy front jön, ne várjuk meg, amíg a helyzet eszkalálódik. Kezdésként segíthet, ha elengedjük a szigorú napirendet, vagy ha lassítunk a megszokott ritmuson. Emellett az alábbi praktikák is hatékonyak lehetnek:
- Fogzás vagy fogváltás idején alkalmazzunk hűtést, használjunk kifejezetten erre a célra kifejlesztett fogínygélt vagy szenzoros rágókát.
- Az is segít, ha óvatos, finom, simító mozdulatokkal masszírozzuk át a gyermek állkapcsát a füle felé irányuló nyílszerű mozdulatokkal. Ehhez használhatunk mandulaolajat is, ami mechanikusan és a bőrön át felszívódva is segít a feszültség oldásában.
- A kéréseink legyenek egyszerűbbek, lényegre törőbbek a gyerek irányába.
- Biztosítsunk lehetőséget a több, de nem túlstrukturált mozgásra. A hintázás, a futkározás és a szabad játék segítik az idegrendszer önszabályozását és a belső feszültség levezetését.
