Az ifjú II. Lajos mintegy koronázási átokként kapta ugyancsak frissen trónra lépő riválisát, a Magyarország ellen minden korábbi szultánnál agresszívebben fellépő I. Szulejmánt. 1520 szeptemberének végén ült apja, I. Szelim helyére az Oszmán Birodalom trónjára, a következő tavaszon pedig meg is indult a Magyar Királyság ellen. Mindenki tudta, hogy a vég közeleg, ezúttal azonban az ország még megúszta: „csupán” a kulcsa vagy kapuja, Nándorfehérvár veszett el. A magyarokon pánik lett úrrá, de az élet nem állt meg, a király összefogást szervezett, az országnagyok pedig a déli végeken folytatták a védekezést. A mohácsi csata történetét feldolgozó sorozatunkban továbbra is II. Lajosé a főszerep, a folytatásban számos tévhitet cáfolunk meg vele kapcsolatban. Dr. C. Tóth Norbert történésszel, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával, kutatócsoport-vezetőjével beszélgetünk.
